Wintson Churchill háborús bűnös vagy hős?

#30.: Hú, melyik mesekönyvből szedted mindezt össze?

Mesélj még a náci gazdaságpolitikáról, ha már úgyis ilyen szakavatott ismerője vagy! Sokat nézed az "ismeretterjesztő" csatornákat a TV-ben, mi?

34-es: jó, akkor beszélek.

1930-ban a német gazdaság összeomlott. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy a Párizs körüli békekötések után a németeknek irtózatos tartozásaik voltak a nyugati államok felé, amiket önmaguktól képtelenek voltak kifizetni. Az USA erre találta ki a Dawes-tervet. Azonban amikor az USA gazdasági válságba került, a segélyek leálltak, és ezzel a német gazdaság is bele lett rántva a válságba.

1932-re a helyzet már javulóban volt: a német kormány sikeresen alkalmazta a Keynes-i gazdaságpolitikát, és a gazdaság lábadozni kezdett. Ez picit betett a náciknak, akik a válság által legsúlyosabban érintett csoportokban találtak szavazókra. Egy sikeres propaganda- és megfélemlítőkampány után a nácik kezében összpontosult a hatalom.

A Hitler-kormány elsősorban az előző kormány irányvonalát követte, és folytatta a sikeres gazdaságpolitikát. Azonban itt már picit túlzásokba estek: a nácik még akkor is, amikor a gazdaság már sikerpályán volt, elképesztő mennyiségű állami pénzt szórtak szét különböző beruházásokra, amikről tudták, hogy sosem térülnek meg. Míg máshol az állami költekezések nagyrészét különböző szociális programokra, infrastruktúrára, és egyéb hasznos, megtérülő beruházásokra költötték, Németországban a beruházások nagyrésze a nehéziparba és a fegyverkezésre ment. Félreértés ne essék, a németek ugyanúgy költöttek valóban hasznos programokra is, de aránylag kevesebbet, mint a nyugati országok.

A nácik ezeket az állami kiadásokat képtelenek voltak adózásból fedezni, és nem akartak emelni az adókon (ahogy az történt az USA-ban vagy Angliában). Helyette az állami cégeket potom pénzért privatizálták (nagyrészt a rezsimhez lojális, de nem túlzottan kompetens egyének lettek egyik napról a másikra ipari mágnások), a zsidók, kommunisták, szocialisták tulajdonait elárverezték. Normális esetben a privatizáció az állami kiadások csökkenésével járna, de a náciknál nem ez történt: 1933 és 39 között az államadósság a GDP-vel arányosan megduplázódott, nominálisan pedig megtriplázódott. Ebben az időszakban a teljes állami bevétel 62 milliárd márka volt, míg az állami kiadásokra 101 milliárd márkát költöttek. A nácik tisztában voltak azzal, hogy ez az állapot fenntarthatatlan. A cél az volt, hogy a háború során az elfoglalt területeket kifosztják, és az abból befolyó bevételekből rendezik majd az államadósságot (spoiler alert: még ha ez sikerült is volna, a nácik igencsak elszámolták magukat, a valós bevétel a fosztogatásból kevesebb, mint ötöde volt a tervezettnek)

Habár a bérek Hitler uralma alatt valóban emelkedtek, a valóságban ez csupán annak volt köszönhető, hogy a korábbi napi 8 óra helyett 10 órát kellett dolgozni, az órabér reálértéke egyenesen csökkent az infláció miatt. A kisvállakozókat effektíve ellehetetlenítették, a piacokat állami irányítással elkartelezték vagy monopolizálták. A szakszervezeteket betiltották, a munkavédelmi törvényeket felfüggesztették. A különböző alapvető árucikkek (pl baromfitermékek, ruházat, gyümölcsök) hiányát jegyrendszerrel próbálták orvosolni.

Látod, a Volkswagen pl. tök jó példa egy olyan állami projektre, ami egy bazinagy pénznyelő volt. A náci hatalom ideje alatt a Volkswagen évről évre nagyobb veszteségeket produkált, és mivel a reálbérek nem emelkedtek, az ára így is túlságosan magas volt. A "kisemberek" továbbra sem engedhették meg maguknak, hogy saját autójuk legyen. Slusszpoén, hogy a nácik ezt belátták, és találtak is rá "megoldást": ha valaki nem tudta kipengetni a 990 márkát, amibe egy Volkswagen autó került, akkor kifizethették az autó árát részletekben: heti 5 márkát (a heti átlagbér negyedét) befizettek egy erre kijelölt fiókba, és ha összejött a 990 márka, akkor kaptak egy "autójegyet". Ezzel az autójeggyel elsétáltak a helyi kormányhivatalba, ahol rákerültek a várólistára, hogy majd idővel kapnak egy autót. Egy apró bibi volt a tervben: az autó árából befolyó jövedelmet nem a Volkswagen kapta, hanem a német állam, aki nem a már megvásárolt, de még nem legyártott autóra költötte azt a 990 márkát, amit a kisember nagynehezen összekuporgatott, hanem lőszerre, tankokra, ágyúkra, és egyéb katonai kiadásokra. A 339 000 kisemberből, aki beszállt ebbe a programba, EGYETLEN EGY sem vehette át a várva várt autóját. Az összes legyártott autót azok kapták, akik egy összegben ki tudták fizetni az autó 990 márkás árát.

De nembaj, az majd biztos vigasztalta a kisembereket, hogy pár éven belül majd nagyon "csúcsminőségű" fegyverekkel fogják elküldeni őket a keleti fronti darálóba. A német haditechnikáról meg sokmindent lehet mondani (pl. "korát megelőző", "félelmetkeltő", "mérnöki csoda", stb.), de azt, hogy "csúcsminőségű", azt biztos nem. Amikor a hipiszupi, méregdrága, túltervezett, 70 tonnás nehéztank átlagban 60 kilométer után megadja magát, az minden, csak nem minőség.

Arra az autópályára gondolsz, amit közmunkásokkal és zsidó kényszermunkásokkal építettek?

Ez aztán a sikeres gazdasági projekt!