Ha a Törökökkel nem háborúztunk volna hanem össze fogtunk volna akkor mennyi területet szerezhettünk volna meg?

Semmit, nem valósulhatott volna meg. A török birodalmat a folyamatos háború tudta életben tartani, amihez rajtunk keresztül vezetett az út.

Az meg, hogy a török a hun, no comment

#6

Gondolom az semmit nem mond neked, hogy kereszténység.

Kedves 5-ös!

Majdnem minden török-magyar háborút, így, vagy úgy de a törökök kezdtek.

Ez a történelmi tény.

Talán kicsit olvasgatni kéne, mielőtt véleményt nyilvánítanál.

Ajánlanám például Bánlaky József A magyar nemzet hadtörténelme című művét.

[link]

Kedves Kérdező!

A törökök konkrétan olyan mértékű népirtást rendeztek Magyarországon, a magyarok között, hogy a török 150 éve nélkül, ma egy legalább 40-45 milliós magyarság élne a Kárpát-medencében. Ma meg vagyunk vagy 13 millióan itt magyarok.

Nagy Szulejmán szultán a legnagyobb magyar irtó az egész történelemben. Több százezer magyar öletett meg.

A török hódításnak mindig volt egy azonos sémája a keresztényekkel szemben. A törökök először sorozatos támadó háborúkkal kifárasztották, felőrölték az adott keresztény nép és állam erejét, majd először szövetségre kényszerítették őket. Eme kényszerszövetség során egyre szorosabbra húzták a hurkot, végül teljesen megsemmisítették és bekebelezték az adott keresztény államot.

A valóságban nem volt olyan opció, hogy a magyarok szövetkeznek a törökkel. A török egy hódító iszlám birodalom volt, mely fennmaradásához létszükséglet volt az állandó hódítás, és a támadó-zsákmányszerző háborúk.

A török távlati, stratégiai célja Bécs, a német-római birodalmi császári főváros elfoglalása volt. Márpedig Bécset nem lehet úgy elfoglalni, hogy a Bécs felé katonai felvonulási utat jelentő, pont és kikerülhetetlenül útba eső Magyarország független és területileg ép marad.

A török pontosan azért foglalta el és szállta meg a török hódoltság területét, Magyarország központi, legértékesebb részeit a Duna-völgyével és a fővárossal, Budával, hogy biztosítsa a zavartalan katonai felvonulási utat nyugat felé, a hadászati főirányba, Bécs ellen.

A török Magyarország területéből mindenképpen elfoglalt és megszállt volna mindent, amit stratégiai érdekei megkívántak, azaz Horvátországot, Szlavóniát, a Dunántúlt, a Duna-Tisza közét, a teljes Duna-völgyét.

A törököt Magyarország területéből csak az a rész nem érdekelte, azt nem akarta elfoglalni és megszállni, amely sem a nyugati, Ausztria és Bécs felé eső hadászati főirányba, sem a keleti hadászati főirányba, Lengyelország és Ukrajna felé nem jelentett katonai felvonulási utat. Ez pedig Erdély, a Partium és Északkelet-Magyarország.

A töröknek a keleti hadászati főirányába, Lengyelország és Oroszország felé Havasalföldön és Moldován keresztül vezetett a katonai felvonulási útja.

A magyarok nagy többsége nem azért állt a Magyarország területén szemben álló két nagyhatalom, a Habsburg Monarchia és a Török Birodalom közül a Habsburgok oldalára, mert ostobák voltak, hanem mert a Habsburg és a török uralom közül egyértelműen a Habsburg volt a kisebbik rossz.

A törökök a meghódított magyar területeken semmiféle magyar politikai autonómiát nem tűrtek, ahogy magyar földtulajdont sem, minden földet kisajátítottak, a szultán tulajdonába vettek, majd szolgálati birtokként török földesuraknak adták. A földbirtokos magyar nemeseket elüldözték, helyükre idegen, török urakat hoztak. Török törvényeket, török szokásokat, török kormányzatot vezettek be, török hivatalnokokkal. A magyar lakosságot totálisan alávetették. Egyedül vallási kérdésekben voltak toleránsak.

A Habsburg uralom alatt álló Királyi Magyarországon ellenben fennmaradt a magyar állam, volt állami szintű magyar autonómia, magyar rendi országgyűléssel, magyar törvényekkel, magyar szokásokkal, magyar uralkodó osztállyal. A belügyeket tulajdonképpen a magyar uralkodó osztály, a nemesség intézhette. Volt erős magyar helyi szintű autonómia is, a nemesi vármegyék és a szabad királyi városok formájában. Rendi dualizmus érvényesült, míg a had- és külügyek a Habsburg uralkodó, addig a belügyek, a törvényhozás, a közigazgatás az igazságszolgáltatás a magyar rendi országgyűlés, a magyar nemességébe illetékességi körébe tartoztak. Természetesen sok konfliktus volt a Habsburgok és a magyarok között, de a magyarság viszonylag széles belső önkormányzata fennmaradt. Minden magyar felkelés a Habsburgok ellen végül kompromisszummal, megegyezéssel zárult, mely során a magyarság jogai elismeréséért cserébe újra és újra kiegyezett a Habsburg-házzal, és elismerte a dinasztia magyarországi uralmát, elismerte a Habsburgokat törvényes, koronás magyar királyoknak.