A mohácsi csata korában a magyar és egyéb európai seregek minőségben, harcértékben felülmúlták a török hadsereget?

A magyar sereg jó része a földekről elhurcolt és besorozott parasztokból állt, nem voltak túl jól felszerelve, ilyen tekintetben kb megegyeztek a törökök "martalócaival". Magas harcértékű és jól felszerelt alakulatok voltak a főurak bandériumai és a nehézlovasság az utóbbi nagyon hatásos volt a gyalogsági vonalak áttörésében és a törökök ekkor még nem is nagyon tudtak velük mit kezdeni, közel harcban a szpáhik se vehették fel velük a versenyt.

A török sereg erősségét a szpáhikon kívül a janicsárok adták akik jól képzett tapasztalt veteránok voltak, gyakorlatilag fiatal koruk óta harcra nevelték őket.

A csata elején a magyarok voltak fölényben, a nehézlovas roham áttörte az oszmán vonalakat, később viszont a túlerő felmorzsolta a sereget. Az is nagyon demoralizáló volt amikor elterjed hogy meghalt a király.

Esélyünk akkor lett volna ha bevárják Szapolyai seregét valamint a horvát és cseh segédcsapatokat. De a király a harc mellett döntött feltehetőleg Tomori biztatására, aki bízott benne hogy a nehézlovassággal már az elején megfutamíthatja a törököket. Ez a taktika egy ideig be is jött, még meg nem érkeztek a tapasztalt janicsárok akik a puskákkal kilőtték a lovakat, a földre került nehézpáncélosokat meg már könnyű volt legyőzni.

Az oszmán seregek állapota sokkal árnyaltabb volt, nem intézhető el képzetlenséggel. Ez nem is igaz.

De vegyükfigyelembe, számos csata volt előtte és utána a világban, ahol kis csapatok felülmúltak hatalmas létszámú seregeket. Mert minden cselekvésben, így a harcban is hatalmas szerepe van az irányításnak, ebbe beleértve a lelki felkészítést is. Utóbbi alatt azt értem, a vezetésnek mennyire sikerül kellő motivációt adni az emberek tömegei számára, mint például hazaszeretet, család megvédése, önfeláldozás, hadicsel, kitartás, és még sorolhatnám. A mohácsi csatában a magyarok részéről ebből semmi nem volt. Maratonnál például 300 ember megértette, ha ők meghalnak is, országuk családjuk ezáltal menekülhet meg. Ez nemcsak fizikai erőt, de olyan szellemi muníciót is adott, amit a perzsák megtörni nem tudtak. De hasonlóvolt a helyzet a D nappal is. Hitler bármit megadott volna az angol partraszállásért, de mégsem merte. Churchill tudta, hogyan kell merni. És ez volt a kivitelezés titka.

A török hadsereg a legmodernebbek közé tartozott, az akkor legkorszerűbb tűzfegyverekkel rendelkezett (muskéták, ágyúk) ahogy fent is írják. Volt egy jól szervezett, fegyelmezett "kemény magja" és azt egészítették ki a különféle csapategységek. Tudtak stratégiai fejjel gondolkodni, ld. az utánpótlás tervezése, megoldása (jelentős részben vízi úton - nem véletlen hogy a Duna mentén haladtak). Harcértékben (és létszámban is) felülmúlta az akkori magyar hadsereget + a helyet és az időt is rosszul választottuk meg. Szomorú ezt mondani, de szinte törvényszerű volt a vereség :(

Az európai hadseregekkel is pariban lett volna - főleg hogy azok sem voltak mindig egységesek, Európa akkoriban még azzal volt elfoglalva hogy mindenféle fejedelemségek aprították egymást (Olaszo., Német fejedelmek stb.).

A magyar hadsereg egyén szintjén volt minőségibb. A török pedig egység szintjén.

Magyarul ha van kevés minőségi embered, az ellenségnek meg van több közepes minőségű embere, akkor bajban vagy.

Ugyanez történt Nyugat Európában is, csak ott a professzionális zsoldoshadseregek győzték le a hagyományos nemesi harcmodort. Svájci kopjások, spanyol terciók, landsknecht csapatok, kopja és lövés taktikák ugyanúgy elverték az addig élen járó nemességet, mint a török lövészek és professzionális katonák a magyart.

8. A török katonák képzettsége nem volt jobb, mint egy európai nemesé. A harcos nemesség világszerte a seregek elit részét alkotta, gondolj csak a szamurájokra, akik tulajdonképpen a lovagok japán megfelelői. Akárcsak a janicsárok, őket is kisgyerekkoruktól kezdve készítették fel harcra, annyi külömbséggel, hogy ők általában gazdagabbak voltak, emiatt az egyéni felszerelésük jobb volt, mint egy katonáé.

A török hadsereg valóban a legfejlettebb volt akkoriban, de ez messze nem olyan egyoldalú, mint amilyennek hiszed és ennek nem a katonák minősége volt az oka. A törökök, mint egység, nagyon jól működtek, de egyén szintjén nem volt semmi különös a török haderő. Az erejük a taktikáikban, a szervezettségükben és a számbeli fölényükben volt. Érdemes összehasonlítani az oroszokkal őket, akik hasonló eszközökkel tettek szert hatalomra.

És az utolsó állításod pedig egyszerűen nem igaz. A lovagi harmodor jól működött a törökök ellen, mindössze nem volt elég. Nikápolyi csata. A francia lovagok teljesen áttörték a gyalogságot és a janicsárokst kezdték visszaszorítani. Akkor tudták megállítani az előrehaladásukat, amikor bekerítették őket. A csata nem azért veszett el, mert egyén szintjén rossz lett volna a keresztes sereg, hanem mert irányításban messze a törökök alatt voltak. A franciák parancs nélkül rohamoztak, Zsigmond a gyalogsággal nem tudta támogadni őket, mert csak lassabban tudtak közlekedni. A terv alapból az lett volna, hogy a magyarok vezetnek, a franciák meg ütőkártyának megmaradnak későbbre, de a gőgös vezetőik ezt kikérték maguknak. De még ez sem lett volna veszett helyzet, mert a lovagok rengeteg veszteséget okoztak és a törökök létszámban már nem voltak jobbak, de miközben Zsigmond menetelt a gxalogságával, hogy beérje a franciákat, az erdélyi és havasalföldi csapatok dezertáltak. Ekkor már Zsigmond is a visszavonás mellett döntött, holott a magyar csapatok még nem is harcoltak.

Az irónia az, hogy a sereg visszavonulása után a franciák még órákig harcoltak bekerítve a janicsárokkal, de nem tudták őket betörni, aki végül megadta a kegyelemdöfést, azok éppen hogy a szerb lovagok voltak, akik vazallusként harcoltak a törökök oldalán.

Tehát amint látod, az összesített minőség volt a törökök erőssége, nem az egyéni.

A török katonák képzettsége jobb volt mint egy európai nemesé. Főleg az alakzatban történő harcok esetében. A janicsárok békeidőben együtt gyakorlatoztak, folyamatosan képezték őket, mig egy európai nemes csak az egyéni harcra kapott kiképzést. Nem volt közös gyakorlat. A janicsárokat közelharcra és tüzfegyverekkel való harcra is kiképezték, mig a nemeseket csak a közelharcra. Fegyelemben terén is a janicsárok sokkal jobban álltak. A nemesek sokszor saját belátásuk szerint cselekedtek a csatában. Tehát egy az egy elleni küzdelemben egy nemes elképzelhető hogy jobb volt de nem biztos, viszont alakzatban történő harcban biztos hogy a törökök voltak jobbak.

"A törökök, mint egység, nagyon jól működtek, de egyén szintjén nem volt semmi különös a török haderő."

Egy csatában pedig nyilván az számít melyik hadsereg működik jobban egység szinten.

"A lovagi harmodor jól működött a törökök ellen, mindössze nem volt elég."

A lovagi harcmodor egyáltalán nem működött. Az összes döntő csatát kivétel nélkül a törökök nyerték. Nem tudsz mondani egy olyan csatát ahol a főerők találkoztak és nem a törökök nyerték.