Szerintetek diktatúrában vagy liberalizmusban születik több gyerek?

Nem olyan nyilván vállalnak több gyermeket az emberek "egy szabadabb elvű, nagyobb biztonságot biztosító politikai háttérű országban". Itt nyilván a kérdésben elhangzó liberalizmusra gondol az előző Válaszadó.

Pont, hogy a Nyugatnak az a problémája, hogy a jóléti társadalmakban, A liberalizmusban, kevés gyerek születik. Afrikában viszont, amelyre a liberalizmus nem igazán jellemző, de általában a demokráciát se lehet az afrikai országokra fogni, túlnépesedés van. Ennyit a nyilvánról.

Véleményem szerint, amikor az emberek oda érkeznek tudatilag, hogy időrendbe rakják, és rangsorolják a dolgokat - addig nem lesz gyerekem, amíg tanulok, amíg megfelelő anyagi hátteret nem tudok a gyereknek biztosítani, annyi gyereket vállalok, ahánynak a megfelelő életkörülményt biztosítani tudom stb-stb. Így gyermekvállalás az ilyen embereknél általában kitolódik, illetve kevés gyermekre korlátozódik. A szegény és alacsonyabb tudatosságú, gyengébb individualitású embereknél a karrier, az anyagiak, a gyermekekről való magasabb színvomalú gondoskodás kevésbé játszik.

A szülőfalum népességének alakulását tudom bemutatni diagramon 1700-2000 között:

[link]

Jól látható hogy 1960-ig nő a népesség. Majd az államosítások és TSZ-be történő bekényszerítések hatására elment a lakosság kedve a korábbi mértékű gyerekvállalásoktól. Hasonlóan alakult a népesség a környező falvakban is. A szabadságuk elvesztése keményebb volt mint korábban például a kézzel történő aratás.

A nagyapám és korosztálya a falu önkéntes néprajzkutató tanárának köszönhetően részletesen beszámolt az 1960 előtti időkről. A falu és a környező falvak is jobban szerették azt a diktatúra mentes időszakot. A faluban szinte mindenkinek valami otthoni megélhetési forrása volt, főleg gazdaság vagy más maszekolás. Nem volt adó, ÁFA, TB-járulék, nyugdíj járulék, közmű díjak, munkahelyi megfelelési kényszerek, stb. Jól érezték magukat a szabadságban és ez a népesség növekedésére is kihatott. Egy icipici ízelítőt érezhettem abból hogy milyen lehetett az az igazi szabadság. Mivel az idősek azért egész jól megőrizték azt az életmódot. Hát tényleg jó lehetett.

Nem állítom azt hogy az egész ország ilyen mint az a térség, de ott olyan fontos a szabadság az emberek számára mint a levegő. Ha szabadok voltak akkor az idősek elmondása szerint a fiatalok hajnalig járták a ropogós csárdást a kocsmában, majd ismerkedés, baba, házasság, persze nem mindig ebben a sorrendben. És csesztek például a világválságra, ahogy a diagram is igazolja. Mivel a kapirgáló tyúk épp úgy tojta a sok tojást akkor is, ő nem tudott még a két világháborúról sem. Nem úgy mint a padlássöprésekről.

Európában nincs liberalizmus, ahogy itthon sincs. Annak hazudni lehet. Ezért öregszik Európa lakossága. Például a TB- és nyugdíj járulékot kommunista módszerekkel levonják vagy behajtják.

Apám öccse mesélte hogy odakinn Amerikában szabadon eldönthette hogy fizet-e nyugdíj járulékot és társadalom biztosítást. Ő inkább lakást vett belőle amit kiadott és a gyereke is örökölte.

Nem tudom.

Csak annyit tudok, hogy amikor megtaláltam életem párját, akivel szerettük egymást, akkor gyereket, gyerekeket akartunk. Egyáltalán nem érdekelt minket a politika.

Mondjuk egy háború közepén, szőnyegbombázásban meggondoltuk volna.

Nem csak a mennyiséget érdemes összehasonlítani,hanem a minőséget is.

Azok az emberek,akik nem önszántukból vállalnak gyereket,hanem valamilyen külső körülmény kényszeríti őket,még a saját gyereküket sem fogják szeretni,nagyobb eséllyel az ilyen gyerekek sérültek lesznek.

A diktatúrában tárgyként,a liberalizmusban érző lényként kezelik az embereket,ez a különbség.