A gazdagok miért mondják azt, hogy ők megdolgoztak azért, amilyen színvonalon élnek?

'A többség bedől a médiából, politikumból és természetesen a közszemléletből is áradó azon maszlagnak, hogy a gazdag kizsákmányol.'

Azt ne felejtsd el, 51-es, itt bő 40 évig azt sulykolták az emberek fejébe, hogy gazdag= mocskos kizsákmányoló kapitalista köcsög. Na így állj hozzá.

Jaj, kérdező. :D

Teljes mértékben érintett vagyok a témában. Amit a szüleimtől öröklök majd, arra azt mondom, hogy azért a dédszüleim, a nagyszüleim és a szüleim dolgoztak meg. A vállalkozásunk 103 éve működik, a csodálatos kommunizmust és szocializmust is túlélte, talpnyalás nélkül, de nagyon nehezen. Nekem ehhez a vállalkozáshoz semmi közöm kb, csak besegítek, ha nagyon kell. Teljesen más területen dolgozom. Az pedig, hogy pénz nélkül nem lehet semmi csupán a szegény és lusta ember kifogása. Elmondom neked, hogy miért. 10 évesen már dolgoztam, kemény fizikai munkákat, a szüleimmel együtt. Sokkal erősebb voltam mindig, mint az átlag. Nem úgy kell elképzelni, hogy rabszolgasorsban voltam, de dolgoztam, nem úgy, mint a szegényebb barátaim. Minden nyarat végig dolgoztam és nem bántam, mert a szüleim ez alapján adtak nekem zsebpénzt. A suliban jó tanuló voltam, az eszem vág. Senki sem tudta, hogy kik a szüleim, mert apukám más városból származik, mint anyukám és nem volt soha semmilyen protekcióm, mielőtt még ezzel támadnál. Ösztöndíjjal tanultam külföldön is. Ezt sem a pénz segítségével értem el, hanem a tudásommal. Voltak jóval szegényebb ösztöndíjasok is, mindannyian egyforma pénzösszeget kaptunk és elvoltunk, ennyi. Több nyelven beszélek, ami az átlag magyarra nem jellemző. Külföldön dolgozom, de valójában ingázom. Mindent saját magam kapartam ki, a szüleim anyagilag nem támogattak. 19 éves korom óta teljesen önellátó vagyok. Na ezért mondom azt, hogy megérdemlem és megdolgozok azért, amim van. Amúgy valaki írta, hogy a 100 milliós ház nem nagy durranás, ami valóban igaz. A párom szülei keresnek együtt kb. 1,6 milliót és 15 évig lakásban éltek, csak utána vették meg ezt a házat, ami 140 millióba került. És nem irreális a keresetük, egyetemi végzettségű emberek, magas és felelősségteljes beosztással.

"Még akire 50 milliót hagynak,az belekezdhet bármiféle vállalkozásba,vagy vehet ingatlanokat."

Csak azért valakinek el kellett kezdenie megdolgozni azért az első 50 millióért, és eljutni oda, hogy a gyereknek is legyen.

Ha te is ügyesen csinálod a dolgokat, akkor többet tudsz adni a gyerekednek, mint amennyit te kaptál. Szerintem pont ezt a mentalitást kellene "nevelni", hogy többre tartsa magát, próbáljon előre jutni, és az ő gyerekének is azt a mentalitást adja át.

Ha XY képzi magát, dolgozik, és mondjuk tud venni egy házat a gyerekének, tudja taníttatni, akkor a gyereke már versenyképes tudással, és lakással indul, így többet tud félretenni, többet tud majd tovább adni a saját gyerekének.

Csak ugye a többségben él az a proli mentalitás, hogy mindenki hibás azért hogy ott tart ahol, csak ő maga nem, és generációkon át azt nevelik a gyerekeikbe is, hogy "úgy sem lesz belőled senki, ne is erőlködj".

"Aki szegénynek született,az max egy átlagos életet érhet el."

Akkor mi a gond? Egy átlagos élettel miért nem lehet kiegyezni? Mindenki nem lehet olimpiai bajnok, Nobel - díjas tudós, Oscar - díjas színész. És nem lehet mindenki gazdag sem.

"Igen,tanulhat,felzárkózhat a középréteghet.A fizetéséből viszonylag megélhet,de gazdag sosem lesz."

És ez így van rendjén. Aki kiemelkedőt alkot az legyen sikeres, így igazságos.

"Apám főnöke már elmesélte nekik,hogy az összes unokájának már a bankban félre van téve 50 millió Ft.

És egyik gyerek sincs még 10 éves sem."

Ha neked lenne ennyid, kire hagynád? A Vöröskeresztre? Egyébiránt nagyon sok gazdag ember jótékonykodik is.

"Közben apám neki dolgozik,és a fizetése éppen arra elég,hogy a számlákat befizesse,és ne szűkölködjön."

De ha a gazdag főnöke nem hozta volna létre a vállalatát, lehet, hogy ez sem lenne, hanem a munkanélküli segély.

"Apám és a rengeteg munkás keresi meg az unokáinak a jövőjét."

A főnöke adja a munkát a faterodnak. Nem ütötték lapátnyéllel, hogy nála melózzon.

"Az ő bőrükhöz tapad az az 50 millió,amivel majd kezdik az életet."

Teljesen természetes, hogy ha valakinek van egy sikeres vállalkozása, azt - a jó esetben erre érdemes - utódjai viszik tovább. És majd ők is munkát adnak a következő munkásgenerációnak.

"Még én üres marokkal kezdem az életet,és nagy eséllyel dolgoztatni nem fogok soha senkit."

Nem járhat mindenki jól.

"Még akire 50 milliót hagynak,az belekezdhet bármiféle vállalkozásba,vagy vehet ingatlanokat.És máris nem neki kell megdolgoznia a jólétéért."

Én nem vagyok gazdag, de van egy 2 éves kislányom és az ő számára már van egy kis garzonlakás (jelenleg kiadva), nem egy nagy dolog, de nagyon jó kezdés lesz, ha felnő (remélem addig még egyebet is összehozok). Ugye mekkora szemétség? Te nem fogod majd a gyerekeidre hagyni amit összehoztál az életedben? Hiszen bizonyára még nálad is szegényebbek vannak, azokkal mi lesz?

Neked csak egyetlen gondod van: irigy vagy mint a kutya, hogy nem vagy olyan gazdag vállalkozó. És ha nem lehetsz, akkor senki más se lehessen, dögöljön meg a szomszéd tehene is.

Ismerek egy nagyon gazdag embert, ő pl. csak akkor vett mobiltelefont a lányainak, ha előtte besegítettek a családi vállalkozásba és megkeresték az árát.

A gazdagok valóban több vagyontárgyat, ingatlant, befektetést, stb. hagynak a gyerekeikre, de mégsem ebben látom a gazdag szülők gyerekeinek a legnagyobb előnyét, hanem az otthonról hozott mentalitásban. Egy napról napra élő és rövid távon gondolkodó "proli" mentalitással a gazdagok gyerekei is pillanatok alatt felélnék/elherdálnák a családi vagyont.