A gazdagok miért mondják azt, hogy ők megdolgoztak azért, amilyen színvonalon élnek?

Megint egy komcsi kérdés.

Nem unod még?Ma már a második.

Akik gazdagok lettek, valószínűleg kreativitásuknak, leleményességükben köszönhetik a pénzüket.A többségük, bizony megdolgozott érte.

Igen, vannak akik adócsalással, meg kitudja milyen sötét dolgokkal tettek szert az életszínvonalra.

"A gazdag,kreatív az,aki munka nélkül él meg."

Akkor a hajléktalanok k*va gazdag és kreatív emberek. Komolyan mondom, hogy problémáid vannak. Elfogyott a burger pogácsa?

"

"Nincs már feudalizmus, lehet változtatni a helyzeteden"

Hát persze hogy nincs.

Azért van 500 féle törvény,hogy az állam az első,amit elgáncsol,ha te vállalkozni akarsz."

Idáig szocializmust akartál, most meg kapitalizmust akarsz. Döntsd el hogy akkor mit akarsz (bár úgyse rajtad múlik).

Az eddigi válaszokból két dolog kiderül.

Egy: A többségnek a munkáról teljesen abszurd elképzelései vannak. Pedig a munka fogalma egyszerű. Értékteremtés. Ha például neked érték, ha egy jó vacsorát elegánsan, kellemes környezetben, fogyasztasz el, akkor mindazok, akik ebben tevékenykedtek, értéket teremtettek. A kuktától a felszolgálóig, és az étterem-tulajdonosig, aki biztosította számodra a helyet (meg a vacsorakészítés lehetőségét).

Kettő: A gazdagság pillanatnyi állapot megfigyelése, eközben a megfigyelő elfelejt törődni azzal, hogy az mikor, milyen körülmények között jött létre, hogyan fejlődött. Lehet gazdagnak lenni viszonylag gyorsan. Egy olyan ötlettel, amire igen nagy a kereslet, és aminek a kivitelezéséhez megvan (mindegy honnan) a pénz. Lehet gazdagnak lenni egy élet szorgos munkájával, amelyben nemcsak a mindenkori jövedelem a meghatározó, hanem a mindenkori költés is. Mert a gazdagság a kettő különbségének gyarapodása. De aki meggazdagodott, annak van utódja is. És az utód már onnan kezdi. Sokadik utód pedig attól gazdag, hogy az elődei nem elherdálták, hanem növelték a vagyont.

A többség bedől a médiából, politikumból és természetesen a közszemléletből is áradó azon maszlagnak, hogy a gazdag kizsákmányol. A pontos meghatározás: van egy csomó gazdag, aki kizsákmányolásból szerezte vagyonát, és azóta is ezt teszi. Van egy csomó, aki csalással és lopással gazdagodott, és ez az életeleme. De van egy csomó, aki mindig észreveszi, és képes is kihasználni a lehetőségeket, gazdagságát az eszének köszönheti, és soha nem akart és nem akar kizsákmányolni senkit. És az ostoba közhelyesség hajlamos ezeket a különbségeket nem észrevenni, hanem szapulni mindent, ami jómód. Ahelyett, hogy összefogással, tanulással, maga is megteremtené önmagának.

Egyrészt a munka hatékonysága (nem a mennyisége) után szokás kapni a pénzt, másrészt pedig azért, hogy mekkora felelősséggel jár a munkája.

Lehet hogy sokaknak az a romantikus kép él egy-egy cégvezetőről, vagy egy jó állásban dolgozó emberről, hogy egész nap az irodában pöffeszkedik az asztalra feltett lábbal, kubai szivart szívva és skót whiskey-t szörcsölve.

Nagyjából közép-alsó osztálybeli családból származom. Az alapvető szükségletekkel nem volt probléma, illetve ha tönkrement egy-egy háztartási berendezés, az sem jelentett nagy érvágást. Hosszabb gyűjtés után pedig ésszerű kereteken belül meg tudtuk engedni magunknak viszonylag nagyobb dolgokat)

Jelenleg bár nem tartom magamat gazdagnak, inkább jó módúnak. (egy 10 milliós autóra kb. 3 évet kell gyűjtenem.)

Egy viszonylag elég jó nevű, eléggé veszélyes termékeket előállító gyárban vagyok minőségellenőr és tesztelő. Abból áll a munkám hogy a frissen előállított termékeket kell megvizsgálnom, mérőeszközökkel és idomszerekkel, ellenőrizni a tűréseket és a méreteket, majd a gyakorlatban is ki kell próbálnom a működését. Végül pedig a nevemet kell hozzá adnom, hogy a leendő használónál sem lesz probléma a működéssel. Tulajdonképpen a pakliban benne van az, hogy robbanni fog, esetleg nem rendeltetésszerűen működik, ezzel könnyebb vagy súlyos, esetenként halálos sérüléseket okozva nekem vagy a későbbi használójának. Szerinted ha az egyik olyan termékkel amihez a nevemet adtam, ilyen jellegű probléma adódik, akkor mi lesz? Elég csak egyszer egy kicsit fáradtabbnak/figyelmetlenebbnek lennem, vagy elkerüli valami a figyelmemet, esetleg egy mérőeszköz meghibásodik amit nem veszek észre. (néhány részegységnél az is hibás mérési eredményhez vezethet, ha nem takarítom le a munkadarabot és a mérőeszközt)

A minimum hogy sündisznóval kiverik a farkamat, elbocsájtanak és akkor rendőrségi eljárás lesz belőle. A cég felé pedig olyan kártérítési perek és presztízsveszteségek lennének, hogy csak na, amit részben szintén rajtam vernének le, nem is beszélve a személyi sérülésekről.

Most őszintén, te elvállalnál egy ilyen munkakört, ha ugyanannyit keresnél, mint pár helységgel arrébb a szalagmunkás, aki a nem létfontosságú részegységbe rak bele egy-egy alkatrészt?

Nem arról van szó hogy bárkit is lenéznék. Az utcaseprőtől, a segédmunkástól, a szakmunkástól, a könyvelőn és a titkáron át, a mérnökökig, orvosokig, tudósokig bezárólag MINDENKINEK becsülöm és tisztelem a szakmáját, amennyiben azt becsülettel elvégzi. De akárhogy csűrjük csavarjuk, az előállított termék értéke és/vagy felelősség tekintetében hatalmas különbség van egy-egy munkakör közt. Szerinted ha ugyanabban a kórházban egy aneszteziológus ugyanannyit keresne mint pl. az optometrista asszisztens, akkor az aneszteziológus tovább fog dolgozni? Ha az optometrista asszisztens benéz valamit, akkor maximum az optometrista/szemész orvos morog egyet magában. Ha az aneszteziológus benéz valamit, annak a vége az lesz hogy meghal egy ember, de minimum maradandó károsodásai maradnak.