Ez most nacionalizmus, patriótizmus, vagy mi szösz?

Hidd el nekem, hogy attól, hogy a gondolkodásoddal, életszemléleteddel kisebbséget alkotsz (még a kisebbségen belül is...), nem neked kell változnod. Te jársz helyesen. De ezzel még itt, az anyaországban is kirívó lennél.

Amit pedig megfogalmaztál, az se nem nacionalizmus, se nem sovinizmus. Olyan, ami tőlünk nyugatabbra - és az összes szomszédunknál - teljesen általános. Büszke vagyok rád. Ritkán mondok ilyet.

Szerintem túlzásba esel. Szerintem az, ami azért szokás, mert "magyar vagyok" az nem igazi szokás. Az csak olyan, hogy mutogassam a magyarságomat. Szerintem csak azok a szokások jók, amiket természetesnek veszel. Ezek lehetnek a magyar nemzetre jellemző szokások, de a lényeg, hogy ne azért csináld, mert magyar vagy és csinálni kell, hanem azért mert természetesnek érzed. Ez így tág, de mutatok egy példát:

Én például úgy fogok a gyerekeimmel karácsonyozni, hogy dec. 24-én este jön a Jézuska, felállítja a fát és hoz ajándékokat. De ennek nem az az oka, hogy magyar vagyok, hanem az, hogy gyerekkoromba így volt nálunk és én ez érzem természetesnek.

Más példa: én bármikor bárkivel koccintok sörrel. Erről a sörös dologról én kb. két éve hallottam ekőször, és nekem természetellenes, hogy nem koccinthatok vele. Persze ha olyannal iszom, aki tartja ezt a szokást, akkor tiszteletben tartom és vele nem koccintok.

Viszont volt már ezzel rossz tapasztalatom is, mert volt már amikor megvetően néztek rám mert sörrel koccintottam, és nem értem miért. Szerintem nem vagyok emiatt kevésbé magyar, és azt ki nem állhatom, amikor ilyen apróságba kötnek bele. Én ezt a sörös dolgot inkább különcködésnek tartom, főleg hogy a magyaroknak csak elenyésző %-a tartja komolyan be.

Ugyanez más megvilágításból: én imádom a kínai kaját, és nem divatból. Egyszerűen finom. Azt viszont nem szeretem, aki valamit azért nem eszik/vesz fel, mert az divatos vagy éppen nem divatos. Mondjuk én úgy vagyok vele, hogy itthon mindig magyr kaja van (főtelék, pörkölt leves stb.) szóval ha arra kényszerülök, hogy valahol kaját kell venni, akkor inkább valami különlegeset veszek. Be nem mennék mondjuk egy főzelékfalóba, hisz azt otthon is ehetek. Akkor inkább megyek a kínaiba vagy a mekibe. Az egyetlen magyar étel amit utcán megveszek a lángos, mivel azt otthon nem tudok csinálni. Nekem amit te csinálsz, hogy a többiek kínait akarnak enni de te csak azért is magyart eszel inkább megint csak különcködésnek tűnik.

Ez inkább olyan, mintha csak mutogatnád, hogy magyar vagy, mert ki akarsz tűnni. Szerintem az a normális, ha külsőségek nélkül is magyarnak érzed magad.

Mi az, ami magyarrá tesz téged, ha nem a szokások, a viselkedés, mindaz, ami a kultúrkört jelenti? Ez nem "villogás". Ez a magyar identitás megélése.

Egyetértek, hogy nem "árulás" olasz vacsorát enni, de igenis jó, ha valaki figyel rá, hogy változatosan, de túlnyomó részt hazai (de legalább abból készült!) ételt eszik.

Én magam ilyen téren mindig Mahatma Gandhi mondását tartottam: "Minden ország kultúrája lengje körül a házamat. De egyik se szakítson el szülőföldem talajától."

A karácsonyozás (mely egyébként nem kizárólagos magyar, hanem keresztény - vagy mondjuk így: nyugati - szokás; ezért talán ideillőbb példa a húsvéti locsolkodás, ami sajátosan magyar) is lehet nyűg. És az is úgy indult el, hogy előtte nem volt, minden szokást, hagyományt - ehhez hasonlóan - azért kell őrizni, mert ez köt minket össze azokkal, akiket szeretünk, de ma már nem élnek. És azok miatt, akiket ők szerettek, de mi már nem is ismertünk. Erről szól a hagyomány.

"Engem magyarrá az tesz, hogy magyarnak születtem."

- És mit jelent az, hogy "magyarnak születtél"? Nyilván nem etnikai alappon jelölöd ki, hiszen olyan ma már nincs, az egyes nemzetek között nem lehet éles elkülönítést tenni.

Akkor mi számít annak? Az, hogy Magyarországon születik valaki? Hiszen ebben az országban vannak olyanok is, akik sváb, rác, bunyevác nemzetiségűek.

Illetve mi van azokkal, akik például Kanadában születnek, magyar apától és anyától, de ők maguk nem is beszélnek magyarul? Ők nem magyarok, noha mindkét szülőjük az?

És ha valaki a határon túl születik, vegyes házasságból, ő mi?

Az anyanyelv sem jelent biztos támpontot - noha egyetértek, hogy ez az egyik alapköve az összetartozásnak -, hiszen nem minden magyar anyanyelvű egyben magyar is, így például a cigányok, akik - még mielőtt vita lenne belőle - ők maguk is elkülönítik a magyaroktól önmagukat.

Tehát azt kell mondjam: igen, az határozza meg, hogy kinek mi az identitása, hogy milyen kultúrában nő fel, amibe beletartozik az étkezés, a zene, az irodalom, a történelem, illetve a szokások és viselkedésgyakorlatok. Ma már ezt jelenti magyarnak lenni, és azt teljes mélységében megélni.

Te teljesen félreérted a példámat. Nem a karácsonyozást mondtam tipikusan magyarnak, hanem hogy nálunk a Jézuska hozza az ajándékot, és nem a mikulás vagy a babajaga.

Akiket szerettünk de ma már nem élnek azokkal meg nem a szokások kötnek össze, hanem a közös emlékek. Meg hogy meglátogatom őket a temetőben.

Az, hogy magyarnak születtem egyszerűen azt jelenti: anyám magyar, apám magyar, akkor én is magyar vagyok. Ha tartom a szokásokat, ha nem. Nem attól leszek magyar vagy nem magyar, hogy a kultúrát tartom-e. Vannak szokások amiket megtart az ember, van amiket nem. Kedvem szerint szelektálok közöttük.

Egyet kell, hogy értsek Pannónia Oroszlánjával, de van igazság Pro Patria szavaiban is.

Én német-magyar kettős állampolgárként mindkét néphez tartozom, éltem küldöldön jó pár évet, és jó, ha a barátaim fele beszélei a nyelvemet. Sokan mondhatnák, hogy igazi euróopai állampolgár vagyok, vagy mondjuk világpolgár - nem lenne messze a valóságtól.

De mégis magyarnak ÉS németnek is tartom magamat. Miért? Nem azért, mert karikás ostorral járok mindenhova, és még a lekváros kenyeret is pirospaprikával eszem. Nem azért, mert csak Adidast vagy Tisza cipőt hordok. És nem is azért, mert Reggel is Sört iszom, meg minden Főnevet Nagybetűvel írok. Hanem azért, mert ha egy némettel vagy egy magyarral beszélgetek, akkor tudom, hogy azonos háttérrel rendelkezünk, azonos kultúrán nevelkedtünk. Tudom, hogy ha magyar, akkor tudja mi a Túró Rudi, ki volt Antal Imre (és mi köze van egy híres Disney délutánhoz), ki a TV maci, miért jó a vízilabda, mi az a szilvás gombóc, és bizony, karácsonykor a bejgli. Vagy hogy húsvétkor locsolkodunk, karácsonykor a Jézuska jön, nem a Mikulás. Ha pedig német, akkor tudom, hogy ő is tudja, ki az a Sandman, ki Stefan Raab, hogy vasárnap nem a bevásárlásról szól, hanem a családról, barátokról, és hogy a belga gyümölcsös alkoholos üditő nem sör - még ha finom, és szeretjük is. És még lehetne sorolni a példákat.

De ezeket nem kell 100%ban gyakorolnod, vagy nem csak ezeket, de ismerd, és tudd, hogy a népedhez, és így hozzád is tartozik. Ahogy ez az ország is, mert ez a te országod, te ide tartozol, "ez mindig hazavár".

De ettől még megismerhetsz más népeket, sőt, tegyél is úgy! I. István is azt tanácsolta, hogy ismerj meg más szokásokat, mert ettől lesz erősebb a nemzet ("Mert az egy nyelvű és egy szokású királyság gyenge és esendő."). Ha belegondolsz, hogy ha semmit nem vettünk volna át a külföldiektől, akkor most nem lenne kereszténység nálunk, a magyaros konyhára oly jellemző pirospaprikánk, a magyar zenében sem lenne semmi a népzenén kívül, szavaink nagy része pedig nem létezne, stb...

Tehát járj nyitott szemmel, tanulj másoktól, és amit tanultál, alakítsd át a te képedre! Nem kell félni, ha szereted a népedet és a hazádat, és értük dolgozol, akkor csak olyan emberek szemében leszel "kevésbé magyar", akik csak a külsőségek alapján ítélnek meg. Azoknak a véleményére meg nem kell adni :)

Kedves Pannónia Oroszlánja!

Te nem értetted meg, amit én mondtam. Magyar apa, és magyar anya. Ennyi a kritérium. De mi van azokkal, akik két magyar szülőtől, de Kanadábab születtek, és nem beszél magyarul, csak angolul?

Mi van a vegyesázaságokkal, akinek apja szlovák, anyja magyar, ő mi lesz?

És mi számít magyar szülőknek? Hiszen mindenki családfájában vegyülnek az elemek. Ha mindkét felmenőd sváb vagy rác volt, de te nem beszéled egyik nyelvet se, csak a magyart, akkor magyar vagy, avagy sem?

A helyzet nem olyan egyszerű, mint amilyennek felvázoltad. Tartom magamat ahhoz, amit mondtam. A kultúra tesz valakit magyarrá.