Van értelme a tudatos vásárlásnak?

"Tudatos vásárlással a magyar gazdák termékeit megvéve segíthetünk nekik mivel az ő árucikkeire lenne kereslet nem az olcsó rossz minőségű importált árukra! Én azóta a boltban csak magyar termékeket veszek szándékosan leellenőrzöm!"

Én tudatos vásárlással a legjobb ár/érték arányú terméket veszem meg, származzon bárhonnan. Ez a tudatos vásárlás, nem az, hogy tudatosan csak a magyart vesszük, ugyanis én, mint vásárló így járok a legjobban.

Legyenek versenyképesek a magyar termékek, és akkor majd azokat fogom megvenni.

A tudatos vásárlás ennél azért egy kicsit többről szól. A "magyar gazda termékét vegyük" elv csak egy a sok közül, ami alapján tudatosan dönthetsz valamely termék választásáról a konkurens termékkel szemben. Egyáltalán nem biztos amúgy sem, hogy ez az elv többet használ, mint árt, de ez már szerintem más téma. Amikor X termék megvásárlása mellett döntesz a konkurens Y, Z stb. termékek ellenében, akkor befolyásolhat pl.

-az ár;

-a minőség;

-a kényelmes beszerzés;

-mennyire egészséges a termék;

-mennyire környezetbarát a termék;

-milyen garancia van a minőségére;

-milyen módon készült;

(mennyire szennyezték a környezetet, alkalmaztek-e állatkísérletet, milyenek voltak a dolgozók munkakörülményei stb.)

-ki gyártja/termeli;

-ki forgalmazza;

(egyáltalán ki keres rajta pénzt, és várhatóan mit tesz azzal a pénzzel).

Utóbbi nem csak arra vonatkozhat, hogy magyar-e a gyártó, hanem arra is, hogy magyar-e a vállalkozó, akitől megveszed, vagy egy multi polcairól pakolod a kosaradba, de nem csak a magyarsága lehet fontos, hanem pl. az is hogy egy barátod, rokonod árulja, vagy egy vadidegen, de az is lehet, hogy az X-et gyártó multi szimpatikusabb, mint a másik, amelyik Y-t gyártja.

A fentiek lehetnek teljesen tudatos döntések, ugyanakkor az esetek nagy részében marketingfogások áldozatai vagyunk. Azt, hogy a fenti sok szempont közűl melyiket nézzük, illetve hogy miket hiszünk el velük kapcsolatban igen gyakran nem tudatosan tesszük. Példák:

-tényleg annyival olcsóbb a 289.90Ft-os valami, mint érezzük?

-tényleg magyar-e az a bizonyos termék, amire azt sugalló feliratot tettek?

-tényleg jó minőségű-e az a termék, amit így mutattak be a reklámban?

Akkor vásárolsz tudatosan, ha a reklámok és egyéb marketing fogások hatását minél jobban ki tudod kapcsolni.

"A kérdésem érek vele valamit? Segítek ezzel tényleg vagy szinte semmit nem érek el vele?"

Azzal, hogy te önmagad így viselkedsz még önmagában semmit, Ha viszont több hasonlóan gondolkodó emberrel hasonlóan cselekszel, akkor igen. Ugyanúgy, ahogy egy nországos választáson a te szavazatod önmagában nem sokat ér, de sok ilyen "értéktelen" szavazat összessége már nagyon is értékes. Ha egy válogatott meccsen elüvöltöd magad, hogy "Hajrá magyarok", az nem sokat számít, de ha ötezer ember veled üvölti, az már üt. Az ötezerhez azonban a tiédre is szükség van. Úgyhogy ha úgy viselkedsz fogyasztóként, mint sok (tíz-, száz-) ezer másik, annak van értéke. Kicsiben nem sok. Többet használsz azzal, ha körbenézel, hogy melyek azok a termékek, amelyeket egy rokonod, barátod, közeli ismerősöd forgalmaz, de te helyette a boltban veszel meg konkurens termékeket. Abban legalább biztos lehetsz, hogy valóban egy magyar ember keresi meg a pénzt, nem csak rá van írva valami.

"Ti szoktatok kizárólag magyar termékeket vásárolni?"

Ebben a formában értelmetlen a kérdés (a magyar nyelv és az általános logika szabályait figyelembevéve). Arra azonban, amit kérdezni akartál, igen a válasz. Zöldséget, gyümölcsöt, pékárut az esetek nagy részében; tejterméket, húst többnyire magyart veszek. Persze, elsősorban nem azért, mert magyar. Inkább az ár és főleg a minőség miatt.

Más termékeknél más, fontosabb szempontok alapján vásárolok.

Ez nem sztereotípia hanem szigorú tény.

Ez sztereotípia. A magyar gyümölcsök és zöldségek is - amik kereskedlmi forgalomba kerülnek, kivéve piacon - ugyanúgy fóliasátrasok, mint a gonosz külföldi import zöldségek. Szóval semmivel se jobbak. Sőt, sok zöldség terén az a tapasztalatom, hogy a külföldi jobb sokszor.

Hol éltek ti, a Marson?

Próbálj már meg lecsót főzni holland paradicsomból...

http://www.youtube.com/watch?v=Tfxw-qa4kdo

Miért nincs erős, hazai tulajdonú kereskedelmi bankunk? Mit jelente ennek a támogatott pénzintézetnek a létrehozása? Kell-e most stadionokat építenünk? Rozgonyi Ernővel, a Jobbik országgyűlési képviselőjével, pénzügyi szakpolitikusával készített interjúnk második részéből megtudhatja.

Véleménye szerint a hazai gazdaságot elsők között a feldolgozóipar segítségével lehetne kihúzni a csávából, ám jelenleg ez nem is létezik. Mi jelenthet erre megoldást?

Igen, nincs semmilyen feldolgozóiparunk. És nem csak cukoripar nincs, mindent lefejeztek az elmúlt két évtizedben. Hozzáteszem, az építőipar is lehetne gyorsító, ösztönző erő. Csak épp abszurdum, hogy eladtuk a cementiparunkat, ha téglát veszünk, akkor is legtöbbször a multinacionális cégeket támogatjuk. Eljutottunk oda, hogy a XXI. században a saját agyagunkból sem mi égetünk téglát. Ha az építőipar magyar alapokra épülne, rengeteg munkaerőt szívna fel, akárcsak a mezőgazdaság is. A megoldást az jelentené, ha a hazai, magyar tulajdonban lévő feldolgozóipar, a mezőgazdaság és teszem azt az építőipar újbóli megteremtéséért a jelenlegi kormány határozott lépéseket tenne. Ennek megvalósításáért mindössze minimális lépésekről lehet értesülni.

A másik abszurdum jelenlegi helyzetünkben, hogy az MNB arra hivatkozik, hogy neki a jegybanki törvény előírása szerint az árstabilitást kell biztosítania, küzdenie kell az infláció ellen. Igen ám, csakhogy közgazdasági technikumi tankönyvekből is megtanulható már, hogy csak akkor lehet monetáris eszközökkel befolyásolni az inflációt, ha annak monetáris, tehát pénzügyi okai vannak. Ha ennek költségoldali, vagy épp kormányzati – például áfanövelés – oka van, akkor nem lehet azzal küzdeni, hogy felemelem az alapkamatot.

Arra is hivatkoztak a jegybanki alapkamat-emelésnél, hogy a kormányzati bejelentések miatti bizonytalanság okán tartják magasan az alapkamatot, mondván, védeni kell a forint–euró árfolyamot.

Az nem működőképes modell, hogy a kormány erre az évre meghirdet egy költségvetést, amire a Magyar Nemzeti Bank úgy reagál, hogy megemeli az alapkamatot, azaz, pénzszűkét idézett elő. Pont akkor, amikor a Széchenyi-tervhez is tőke kell, amit csak úgy tudnak a tőkeszegény magyar vállalkozók előteremteni, hogy kölcsönt vesznek fel. Ha viszont így megdrágítom a kölcsönt, akkor nemhogy hasznot nem érnek el, de még a törlesztőrészleteket sem tudják kigazdálkodni.

Emellett vannak abszurd ügyek is. Semmi szükség a presztízs beruházásokra. A kutyát nem érdekli, hogy a Kossuth tér még öt évig úgy néz ki, ahogy most. Miért most fontos átépíteni? Miért kell ebben a gazdasági helyzetben stadionokat építeni? Miért nem olyan dolgokkal foglalkoznak, amelyek valóban a gazdaság fellendítését szolgálják?

A kormány azt mondja, hogy vissza kell vezetni az embereket a munka világába, de hova akarjuk visszavezetni őket? Nincs megteremtve ennek lehetősége. Hatalmas a munkanélküliség. Ne tévesszen meg senkit, hogy a Brüsszel által diktált mutató szerint 10 százalékon van csak a munkanélküliség. Ez azt jelenti, hogy csak azt számolják, aki három hónapja munkanélküli, ha már a negyedik hónap után kikerül a nyilvántartásból.

Amikor az első Orbán-kormány létrehozta a Magyar Fejlesztési Bankot, akkor ezt csak úgy tehette meg, hogy letette a főesküt az uniónak, mondván ez a bank nem lesz konkurenciája az itteni külföldi kereskedelmi bankoknak. Magyarul a saját forrásaink felett sem rendelkezhetünk.

Matolcsy György a költségvetési tervezet benyújtásakor azt mondta, hogy a beruházási szektorban 3 százalékos bővülést vár, igaz, azt már csak egy félmondatban tette hozzá, hogy döntően európai uniós forrásból. Ön hogyan vélekedik erről az elképzelésről?

Ezt a politikát folytatjuk húsz éve. Azt hisszük, hogy a külföldi tőke azért jön ide, hogy segítsen ezen az országon, pedig az azért megy valahova, mert úgy érzi, azokat meg lehet kopasztani. Azért, mert olcsó és szakképzett a munkaerő, adómenteséget kap, sőt még támogatást is neki. Ha ezt a pénzt a magyar mezőgazdaságra és élelmiszeriparra fordítanánk, akkor néhány év múlva ez egy virágzó ország lenne. Így viszont még a jeleit sem látjuk annak, hogy itt valami változás lesz.

Folyamatos a harc – legalábbis kommunikációs szinten – az államadósság ellen. Ám mindenki csak azt látja és hallja, hogy folyamatosan emelkedik. Járai Zsigmond is azt mondta, hogy az államadósság visszafizethetetlen, ki kell nőni a GDP növekedésével. No de attól még fizetni kell, arról nem beszélve, hogy hiába lesz a GDP százalékához képest akármennyi, mindig ez lesz a legjelentősebb költségvetési tétel. Felesleges arra várni, hogy a GDP-növekedéssel kinőjük, és akkor majd minimális lesz az államadósság aránya. Erre lehet esély, mondjuk évtizedek múlva, ám addig erre hivatkozni felelőtlenség.

A kormány másik fő célja a belső fogyasztás felpörgetése, ehhez képest pontosan ellenkező hatású intézkedéseket látunk…

Ők arra alapoztak, hogy a fogyasztás növekedni fog azoknál, a jómódúaknál, akik eddig is annyit fogyasztottak, amennyit nem szégyelltek. Nem így lett.

A luxuspiacot fellendítette?

Itthon még azt sem. A jómódú réteg nagy része külföldön veszi az autóját, hajóját. Amit Magyarországon korábban jó áron meg lehetett szerezni, már megszerezték. Nem itthon költenek. A 16 százalékos egykulcsos adó a bruttó 300 ezer forint alatt keresőket sújtotta legjobban, tulajdonképpen szerencse, hogy nem csökkent durvábban a fogyasztás. Ezt tetézi az áfaemelés is. Mindeközben arról beszél a kormány, hogy növelni kívánják a hazai fogyasztást. Sajnos nem fog növekedni.

Más megoldásokat kell találni. A monetáris politikának csak egy eleme az alapkamat. Minden eszközzel lehetne élni, ha lenne egy életképes magyar kereskedelmi bank. A Magyar Nemzeti Bank azzal köt finanszírozási szerződést, akivel akar. Ezt a hazai bankot támogatva az ügy el lenne intézve: az állami akarat érvényesülhetne, az állam irányíthatná a pénzt. Ám a jelenlegi helyzetben ott tartunk, hogy a külföldi kereskedelmi bankok adnak annak pénzt, akinek akarnak, és mondjuk meg őszintén, olyan feltételekkel, amilyenekkel akarnak. Ez tarthatatlan állapot, ebben az ügyben is szembe kell menni az Unióval.

Az európai nemzetközösség vezetői protekcionizmusról beszélnek, amikor a saját gazdaságod fejlesztéséről, védelméről beszélsz, de az már nem probléma számukra, ha milliárdokat fizetünk azért, hogy a tőkés idejöjjön minket kizsákmányolni.

A nyugati protekcionizmusra látunk példákat?

Persze. Az utolsó fillérig elviszik a profitot az országból megy minden nyereség az anyavállalatokhoz. Az Unió erős államai a nemzetközösség teljes gazdasági területén érvényesítik protekcionista érdekeiket, a kisebb államokat viszont meggátolják abban, hogy saját gazdaságukat megvédjék.

#35

Megnéztem a videót, volt benne pár értelmes ötlet, de mellőzött mindenféle konkrét, gyakorlatban kivitelezhető elképzelést. Tovább kéne gondolni a dolgokat és akkor lehetne vele kezdeni valamit.

Feldolgozóipar fontos lenne, ezzel egyetértek, viszont amíg külföldről olcsóbban kapnák meg az ugyanolyan minőségű alapanyagot, mint itthonról addig felesleges invesztálni bele, hiszen csak a külkereskedelmi mérleget rontaná és nem javítana nagy mértékben a helyzeten.

A bankok nem véletlenül nem hiteleznek. A válságon ők is buktak sokat, csak ezt általában nem szeretik kimutatni. Jóval megfontoltabban adnak csak hitelt és a tipikus magyar "magas adó miatt kozmetikázott könyvelés" nem igazán meggyőző számukra egy elbírálás során.

A presztízsberuházásokkal, stadionépítésekkel én sem vagyok kibékülve, de ezeket nem az ésszerűség oldaláról kell nézni, ez szimpla korrupció. A vezetők körében népszerű a foci és a vadászat, ezért most azokat támogatják.

Az MFB persze hogy nem lehet konkurencia a kereskedelmi bankoknak. Szép is lenne ha egy állami pénzekkel támogatott pénzintézet "versenyezne". Elég durva piactorzító hatással járna, én is tiltanám. Nézd meg a MÁV-ot vagy a BKV-t, láthatod mennyire számít nekik a minőségi, olcsó szolgáltatás.

A profitkivitelről: Évek óta megy a médiában, hogy a nemzetközi vállalatok kiviszik a profitjukat az országból és hogy ez milyen rossz. Én is jobban örülnék, ha beruháznának, de azért gondolja már mindenki végig a helyzetet. Egy olyan vállalat, amelynek 20 országban vannak érdekeltségei, minden országba egyből visszaforgatja a nyereségét? Fenéket, a nyereséget központosítják és szervezetten eszközölnek nagyberuházásokat. Vannak módszerek a beruházás ösztönzésére, például az adókedvezmények, ezzel lehet elérni, hogy nálunk használják fel azt a nyereséget, amit több országban együttesen szereztek.

Te se örülnél, ha csak azért kéne a 2 utcával odébb lévő, gyenge minőségű terméket árusító boltba járnod, a remek, szomszédodban lévő helyett, mert azt mondjuk a sógorod üzemelteti.