Mostanában sokan jósolgatják a kapitalizmus bukását. Tényleg eljöhet ez?

Utolsó. Részben igazad van. De. A feudalizmus korában még nem küzdött az emberiség a túlnépesedéssel. Még 50-60 évvel ezelőtt is ott tartott a magyar mezőgazdaság, hogy a lófogú kukorica termésátlaga kemény 40 mázsa volt hektáronként. Ezt tudta az MTZ/Zetor gépparkos TSZ felmutatni. Még sokkal korábban a 20 mázsás átlagnál már földhöz verte a seggét a paraszt örömében. Igaz, ebben az időben meg persze csak ló volt, meg cséplőgép. A mai modern mezőgazdaság a gyengébb területeken 80-90, a legjobb termőhelyeken akár 130 mázsás átlagot produkál. Ehhez még vegyük hozzá, hogy 150-200 évvel ezelőtt egy ember talán ha 2 hektár szántőföldi kultúrát tudott megművelni (esetleg 3-t). A TSZ idejében 1 MTZ-re mondjuk 50 hektárt lehetett számolni, ma meg akár 200 hektárt is megművelhet 1 (!!!) ember. Ennél többet nem nagyon lehet (legalább is ha maradunk a paraszti modellnél), mert a nagy gépek adott sebességgel szántanak, vonulnak, stb... tehát ez nem fokozható tovább. Persze vannak olyan gépek, amik egységnyi emberrel még ennél is többet meg művelnek, de az már nem a hagyományos paraszti modellre hajaz, hanem a több ezer hektáros nagy gazdaságokban használnak olyat. Szóval amit ki akarok hozni az egészből, hogy ha most csak 1 milliárd ember között kellene elosztani a természeti kincseket, és egyéb javakat, természetes, hogy a legszegényebbeknek is hasonló sora lenne, mint egy mai vállalkozónak. Arról nem is beszélve, hogy a feudalizmus korában az volt a legfontosabb, hogy jusson ételre, meleg legyen otthon, és esetleg ne egymás hegyén hátán kelljen aludni (mint ahogy azt tették nem is olyan régen az emberek a hőn szeretett kommunizmusban, csak ezt már elfelejtették). Tehát nem is lehettek olyan igényeik, mint most. De ettől függetlenül az tény, hogy arányaiban, egy feudalizmus korában élő paraszt, ha nem volt háború, vagy nem volt gyökér a földesura, akkor egész normális életet élhetett. A feudalizmus milliárdosai alatt pedig természetesen a grófokat, bárókat, hercegeke értettem. Akkor is voltak óriási különbségek. És ami a legfontosabb, hogy akkor születési előjog volt a gazdagság, ma pedig érdem.

Annak a kornak a parasztjai akarták kiharcolni a mai kor munkásainak jogait. Abban a korban a paraszt volt a csóró, csak éppen valójában nem volt az. De ha szigorúan társadalmi szempontból nézzük, akkor ők voltak a legalsó réteg. Ami a parasztság alatt volt, az elenyésző. Ma sem a hajléktalanra gondolsz, ha a szegénységről beszélünk. Nekem legalább is a szegény, meg a csóró szóról nem a hajléktalan ugrik be. Arra vannak keményebb szinonimák. De azt hiszem mi már csak jelentések árnyalatbeli különbségeiről beszélünk. :) Egyébként meg a felvetésedből jogosan merül fel a kérdés, hogy a parasztság jobban járt-e az általa kiharcolt szabadsággal.