Miért hal ki belőlem a nacionalista eszme?

Én is hasonló helyzetben voltam, bár nálam kicsit drasztikusabb volt a dolog. 13 éves voltam a tévéostrom idején. Utána minden jött magától, informatikán mindenki a kurucinfót olvasta(én amúgy 2006 előtt is ismertem), nameg a bombagyár-rádió is alap volt. Beleszövődött a mindennapjaimba, Hollywoodban már csak a illuminátusok összeesküvését láttam, a magyar parlamentben Izraelt, a szupermarketekben a magyarellenességet. Ahová néztem, mindenhol ellenséget láttam. Iránt támogattam minden fórumon stb... Aztán a bombagyár megszűnt, a világgazdasági válságnak úgy-ahogy vége volt, a kurucinfó retorikája pedig egyre gusztustalanabbnak tűnt. Múlt az idő, új embereket ismertem meg. Rájöttem, hogy a legnagyobb jótevőm zsidó volt. Megtudtam, hogy a perzsák 90%-a úgy utálja a rezsimet mint a szart, illetve arra, hogy Ahmadinezsád f*szságai miatt emberek milliói szenvednek. Mivel közgázra készültem, ezért utánanéztem pár dolognak, felhívtam a bankár rokonomat, megvettem pár könyvet és rájöttem, hogy a világgazdaságot kőkemény képletek, meghatározott számítások irányítják, nem pedig szabadkőművesek, ördögök, összeesküvők. Sajnos arra is rájöttem, hogy nem ők nyomták a propagandát éveken keresztül a fejembe. Mondhatni, hogy a farkas kiáltott farkast :S

Lassan én is 19 éves leszek, és úgy érzem, hogy "megtisztultam". Szélsőjobbos koromban minden bokorban ellenséget láttam, minden nap azt hittem, hogy bedől az USA gazdasága, mindig azzal feküdtem, hogy másnap izraeli tankok zörejére ébredek. Most nagyon hülyének érzem magam, hogy ezeket mind elhittem, még akkor is, ha csak 14 éves voltam. Érzelemből politizáltam, ami egy nagyon keserves dolog.

15:19-es:

Az igen.Szép leírás.:)