Miért nem védi a törvény a szívességi lakáshasználókat?

Ez a zsarolás meg a többi egy baromság.

Én 20 éves koromban költöztem el otthonról albérletbe. A fizetésem felét elvitte az albérlet. A tulajdonosnak (nem a főbérlőnek, mert olyan ma nem létezik) voltak feltételei, amik teljesen jogosak voltak (nem dohányozhatok a lakásban, nem tarthatok állatot, stb.). Soha semmi gondom nem volt a tulajjal, mert nem ellenségként tekintettem rá. A munka mellett egyetmre jártam és vállaltam plusz munkákat is. Csak a fizetésből kétségtelenül nehéz lett volna félretenni, de hajlandó voltam tenni azért, hogy ne arra kelljen várnom, mikor öröklöm meg a szüleim házát. Öt év után tudtam annyit félretenni, hogy hitelre vettem egy kis lakást, attól kezdve már nem albérletet fizettem, hanem törlesztőt. Amikor végeztem az egyetemmel, már jobb fizetésem is lett. Ma már a saját családi házamban lakom. Saját munkámból szülői segítség nélkül, becsületesen, de kétségtelenül nem nyolcórás portásfizetésből, és soha nem azt néztem, hogy hogy bújhatok ki a munka alól, hogy háríthatnám másra a felelősséget, miért hibáztathatnék mást, hanem a lehetőségeket kerestem és ha volt meló, akkor azt megcsináltam! És volt olyan is, hogy átvertek, nem fizettek ki, de mivel ésszel éltem, soha nem kerültem padlóra, soha nem kellett mástól kunyerálnom, hogy had lakhassak nála. Szóval nekem ne mondja senki, hogy lakhatási válság van, meg nem lehet kifizetni az albérletet, meg a tulajdonosok milyen szemetek. Mert a fogadjisten mindíg olyan, mint az adjonisten. Ha te így állsz hozzá, akkor ne csodálkozz, hogy veled szemben is ilyenek lesznek!