Egy besurranó tolvaj milyen módon lépi át magában azokat az erkölcsi gátakat amik miatt egy átlag embernek eszébe sincsen betörni valahová és elvinni ami nem az övé?

"

Igen, neked írtam.

Kérdeztél, válaszoltam."

Pedig ebben egyetértünk, egyszer sem álítottam hogy az alul iskolázottság vagy hátrányos helyzethez lenne köze. Ez csak egy közkedvelt kifogás és mosdatás bizonyos kultúrkörökból.

"Kifelejtetted a felsorolásból azt, hogy sikeresebb is!"

Ez megint relatív ki a sikeres. Mondok egy nagyon egyszerű példát.

Szükségem van 1 millió forintra. Neked is. Nekem 2 hétbe kerül míg innen onnan összekaparom, te ellopod valakitől 2 órán belül. Most akkor te sikeresebb voltál? Szerintem én voltam a sikeresebb mert lopás nélkül is megoldottam. Neked viszont lopnod kellett hozzá.

"Akkor mi ez a párhuzamod a bűnözők, és az ösztönlények között?"

Hát elmondtam, nem? De te magad is beismerted, nincsen lelkiismereted. Akinek nincsen lelkiismerete azt semmi nem fékezi. Akit semmi nem fékez csak elveszi amit akar az bizonyos tekintetben egy ösztönlény. Innen a kutyás példa is. Az amit akarsz és az amivel vissza lehet téged tartani az egy kutyánál és nálad teljesen különböző dolog. Pl: a kutya sültcsirkét akar, ehhez felmászik az asztalra és elveszi. Te egy új s mercit akarsz, ezért ellopod. A kutyát vissza lehet tartani azzal ha rászólok, vagy vizipisztollyal meglövöm. Téged meg nem részletezem de szintén vissza lehet bár nehezebben. De alapjában véve sem a kutya, sem te nem gondolkozol azon hogy helyes e hogy megteszem amit teszek vagy sem.

"Még mindig nem érted a lényeget mert magadból indulsz ki, ami vicces, mert pont az empatikus készséged hiányosságaira mutat rá!"

Akkor azért nem értünk egyet mert te nem fogadod el sikernek azt hogy én ezt lopás nélkül tettem meg. Én meg nem fogadom el neked sikernek minekután te loptál is.