Ha az élettársam meghal, akkor az utcára kerülhetek?

Nem értem miért kell azonnal rosszindulatot feltételezni a kérdezőről.

Teljesen normális dolog az, hogy ha együtt akar élni valakivel, akkor nem azt mérlegeli, hogy ha majd meghal, akkor utána mi is lesz a lakhatásával - hanem most, amikor ez az eset bekövetkezhet, akkor megkérdezi, milyen lehetőségei vannak.

Mondom ezt úgy, hogy az én édesapám is együtt él valakivel a házában, az én édesapám is beteg, rákos (szerencsére jó állapotú) és a testvéreimmel örököljük majd a házat - remélem minél később.

Az édesapám barátnője ezeket az éveket számára boldoggá, könnyebbé tette, nem most jöttek össze amikor beteg lett, de akkor is mellette maradt amikor a kapcsolatukban már több volt a nehézség, mint a könnyű együttélés. Én, mint távol élő gyereke, inkább megköszönném neki azt az időt amit apámmal töltött, nem pedig rosszindulatot feltételeznék róla, hogy valami anyagi haszonért tette volna. De természetesen ha az édesapám úgy akarja, akkor bármikor feleségül is veheti vagy neki ajándékozhatja az ingatlan akármekkora részét, végrendeletben rá is hagyhatja - az övé a ház. Ha ezt nem teszi meg, akkor ezt is tiszteletben kell tartani mindenkinek - az élettársának is. Pontosan emiatt javasoltam korábban a haszonélvezeti jogot, ami egy rokonunk élettársánál már bevált.

Rész tulajdonra is lehet haszonélvezeti jogot adni - csak aki adja, annak kell a tulajdonosának lennie annak a résznek. Vagyis ha az apáé a ház fele, akkor erre az 50%-ra adhat haszonélvezetet, ha jól tudom végrendeletben is lehet. Ami nagyon fontos, hogy a haszonélvezeti jog még életében be legyen jegyeztetve a hivatalnál (nem a végrendeletben hagyott haszonélvezetre gondolok persze), mert ha a bejegyzés a haláláig nem történik meg, akkor a szándék maga nem elég a jog érvényesítéséhez.

Remélem kérdező, hogy a párod ha nem is gyógyulhat meg, legalább tud gondoskodni rólad még valamilyen módon. Ha nem történik meg, akkor se vedd ezt zokon, valószínűleg ő sem tervezte így előre. Az együttélés pontosan emiatt nem egyenlő a házassággal, mert hiányzik belőle az az egyértelműen kinyilvánított szándék, hogy onnantól vagyonközösségben éltek. Aki az együttélést választja az szándékosan nem akar ilyen kötöttséget. Nincs az együttéléssel semmi gond - de akkor ennek ez lesz a következménye is, hogy nem olyan mint egy házasság, ha ilyen szomorú módon szakad vége.

Röviden: minél előbb intézzétek el a pároddal a haszonélvezeti jog adományozását, és azt azonnal jegyeztesd is be a hivatalban. Haszonélvezeti jogot nem csak halálig lehet adni, hanem meghatározott időre is, vagyis ha a párodat az zavarná, hogy ezzel gondot okoz a fiának esetleg, akkor adjon neked 2 évre haszonélvezetet, az alatt az idő alatt te is találsz majd más megoldást és a fia is tud majd jó vevőt találni a házra külföldről.

Ha végrendelkezne a párod, akkor is simán megtámadhatná a fia, mert a köteles rész jár neki. Magyarán ki kell fizetned az örökölt értéket. Bizonyára sokkal előrébb lennél. Hát persze... Nem egészen.

Ami pedig az állagmegóvásra, felújításra költött 300-350 ezret illeti, azt sem igényelheted vissza tőle. Max jóérzésből ha olyan kedve szottyan, megadja, de nincs az a bíróság, amelyik erre kötelezné őt.

1. Nem tudod bizonyítani, hogy a te pénzedből arra a lakásra költöttek.

2. Akkor a lakás az élettársadé volt... ennyi erővel ő is mondhatná, hogy jó, de akkor fizesd meg neki visszamenőleg a piaci lakbérárat, meg azt, amit az apja rád költött, mert azt a pénzt ő örökölte volna... Ugye, milyen nonszensz lenne?!

"Nem tudod bizonyítani, hogy a te pénzedből arra a lakásra költöttek."

Sok esetben lehet bizonyítani, föleg, ha a kérdezö fizette a felújítási számlákat, és a felújítás költségei ilyen esetben a kérdezö saját vagyonának számít!

" Akkor a lakás az élettársadé volt... ennyi erővel ő is mondhatná, hogy jó, de akkor fizesd meg neki visszamenőleg a piaci lakbérárat, meg azt, amit az apja rád költött, mert azt a pénzt ő örökölte volna... Ugye, milyen nonszensz lenne?!"

EZ marhaság!

Ha két ember együtt él, akkor senkinek nem kell lakbért fizetnie a másik felé, uyganis az életközösségbe ez nem fér bele.

Azt nem tudomm, miböl gondolod, hogy az élettárs költött a kérdezöre, mivel a kérdezönek is volt jövedelme, azaz ö maga tartja el magát, illetve a párja is a saját megélhetését teszi a közösbe.

Olyan nincs, hogy azt a pénzt követelhetné bárki, amit "örökölhetett VOLNA", ha az örökhagyó nem költi el életében. Ugyanis örökség akkor KELETKEZIK, amikor az örökhagyó meghal, amíg él addit nem örökség, hanem az illetö (a szülö) saját vagyona, amivel azt tesz, amit akar.

Szóval ha meghal a kérdezö élettársa, akkor - amennyiben nincs végrendelet - , az örökség nagy része a gyereké lesz, a kérdezönek viszont jár a felújításra költött összeg.

Emellett az együttélés során keletkezett vagyonnövekedés egy része is megilleti, a jövedelmek arányának megfelelöen.

Ha van az ö javára szóló végrendelet, akkor ugyan van köteles rész, amit az örökhagyó gyereke kap, de ez a törvényes örökség értékének egyharmada, nem több!

"jogilag nem minősülnek élettársnak, mivel annak a feltétele az 1 éve fennálló életközösség, valamint, hogy a kapcsolatból gyermek szülessen."

Dehogynem minösülnek élettársnak: annak ugyanis csak az együttélés a feltétele, a kérdezö pedig négy éve él a párjával együtt.

Olyan feltétel nincs, és nem is volt soha, hogy közös gyereknek kell lennie, ez teljesen hamis állítás!