Miért akar mindenki hatalmas lakásban lakni?

az enyém 58nm de kicsi, pedig csak a csajommal lakunk ketten

de ha jönnek a haverok, vagy vki itt aludna, már kényelmetlen

kaptam, úgy hogy pár évig jó lesz, de gyerekkel már nem fogok ilyen kis lakásban nyomorogni

Veletlen nem 20 evest akartal irni? Aki 30 eves az mar tobbnyira a parjaval akar lakni, es talan magy 1-2 gyerek is van.

Es aki hoszu tavra gondolkozik miert vegyen egyszer kicsi lakast, utanna meg egy nagyot? Inkabb vasarol egyszer nem?

Ez egyéni. Én laktam pici lakásban egyedül fiatalon. 49 nm volt, iszonyatosan kevés, utáltam ott lenni, pedig klausztrofóbiám nincs, inkább agorafíliám, szeretem a teret :D

Most egy szintén kicsike házban lakom a párommal, mindössze 80-90 nm, szerencsére van nagy terasz, hegy és kilátás, túrázgatok, de a ház maga igen apró s a beosztása olyan, hogy még egy gyerekszoba se fért el benne, bár valahogy megoldható, ha muszáj. De a pérom szerint ez pont elég két embernek. Végülis határeset nekem is, előnye is van, hogy kicsi, de jobban érezném magam egy nagyobbacskában. Itt se kamra, se előszoba, a fürdő is pici, nem fér el se ez, se az.

De speciel lakásból nagy se kéne, nekem ház kell és kert. Ezek ilyen egyéni igények, teljesen normálisak.

Senki nem írta, hogy elengedhetetlen a gyúrós szoba, csak hogy van, akinek kell az is. Én is örülnék egynek, plusz egy teaszobának, egy hatalmas könyvtárnak (otthon 10 ezer kötetünk volt 2 helyen és a vályogházban volt könyvtárszobának kinevezett helyiség, igaz, ott volt a hűtő és egy szekrény is :D), egy mosókonyhának, egy nagy kamrának s még sok dolognak.

Nyilván nem sírok, hogy nincs, mert nem telt, de ne mondd, hogy elég egy fiatalnak egy kis lyuk, mert sokan idegösszeroppanást kapnánk benne, ha nem tudnánk elégszer kimenni...

Csak mert valami luxus, még lehet szörnyülködni a fentin, mert az kegyetlenül sok. De kereslet, kínálat, ez ilyen, nem kötelező Budapesten lakni, pláne nem drága részeken.