Melyik lakást vennéd meg?

Nem Londonban, hanem Németországban nyomom. De egyre jobban elszörnyedek, attól, amit itt meg kell ennem. Szinte semmi sem igazi már, minden műkaja. A zöldségek, gyümölcsök, mintha rajzolva kennének, olyan szépek, de mind színezve vannak. A gumisajtokról, felvágottakról nem is beszélve. 57 éves vagyok, végigettem pár évtizedet, meg tanultam is ezt-azt. Megvan tehát az összehasonlítási alapom. Tudom, termelőtől kellene vásárolnom. Csak nem látom be, hogy miért? Miért nincs joga az embernek a boltokban azt venni, amit szeretne? Miért kell külön utakon járnia, miért kell 3x annyit fizetnie azért, ami a világ legtermészetesebb dolgának kellene lennie?

Volt már egyszer 10 jó évünk. A nejem is, én is a pokol bugyrából kerültünk ki, akkor költöztünk vidékre. Kidobáltunk minden gyógyszert, azt ettük, amit megtermeltem, és meggyógyultunk. Aztán leégett mindenünk, s egy "barátunk" jóvoltából a biztosítótól sem kaptunk semmit. Most tehát újra akarom kezdeni azt az életet. Tavat akarok, mert csak annak a látványa tud igazán ellazítani, annak a partján tudok igazán írni. Erdőt akarok, amit naponta bejárhatok. Állatokat akarok, és nagy kertet.

Megkaptam az élettől, amit lehetett. Felejthető szerelmeket, boldog házasságot. Gyerekeket, egzisztenciát, pénzt, sikert. Utóbbiakat el is veszítettem. De ezek már nem vonzanak. Csendre vágyom.