Sikerült már összegyújtened egy lakásra hogy hitel nélkül tudd megvásárolni?

Mi 5 évig dolgoztunk külföldön ketten a férjemmel 2 munkahelyen, így sikerült 28 milliót félretennünk. Azért az is évekig havi 500 ezer forint volt átlagosan számolva, nyilvan, mikor kimentünk, kevesebbet kerestünk, utána többet.

Építkeztünk Magyarorszàgon, kaptunk még 5 millió Áfavisszatérítést, 2,6 millió csokot két gyerekre. Ez volt kb. 36 millio forint, ugye, de még felvettük a babavarót és abból 4 millió elment,,mire befejeztük, berendezkedtünk.

Szóval a babavaró hitel még így is kellett, hogy külföldön voltunk, meg mindent felvettünk, amit tudtunk. És ez a ház, ami 5 éve 40 millio volt, most 85öt ér. A barátnőmék a 2 szobás panelt adtak el 45ert nemrég 😂

Nem is tudom, most mit csinálnék. Arról nem beszelve, hogy erre egy átlagos párnak nincs 800 ezer a fizetése.

Én tavaly vettem lakást, 30% önerő, többi hitel. Az albérlő fizeti a hiteles törlesztését, és az infláció szépen fokozatosan megeszi a kamatot.

Jövőre szeretetnék még egyet venni hasonló hitellel, ahelyett, hogy a hitelbe beleforgassam a tőkémet. Szerintem teljesen korrekt befektetés, nincs semmi bajom a hitellel.

Szerintem viszonylag egyszerű a képlet. Akit nem támogatnak hátulról jelentősen és hitelt nem hajlandó felvenni, az egyszerűen jó eséllyel vagy 30 évig fut a pénze után, hogy aztán vegyen egy 2 szobás panelt talán maximum.

A hitel arra jó, hogy befixáld az ingatlanod árát. Míg ha csak gyűjtögetsz és várod, hogy legyen egy lakásnyi pénzed, akkor nagyjából ahhoz tudnám hasonlítani a hatást, mint amikor húzzák előtted a mézesmadzagot, de sosem éred el és nem veszed észre, hogy amíg te szemellenzővel nyargalsz a mézes után, addig mindenki jól jár a te helyzeteden, csak te nem. (Gondolok itt pl. a bankra, ahol őrizgeted a pénzedet.)

A hitel nem rossz, csak felelősen kell felvenni és értelmezni kell mit írsz alá.

Mi (34 vagyok, a férjem 39) 7 éve vettük a lakásunkat és lehetne azt mondani, hogy ó akkor még könnyű volt, de mi akkor egy 1,5(!) éves kapcsolatban szó szerint mindenünket beletettük az önerőnkbe. Merész vállalás volt és mivel azóta jelentősen növekedett a bevételünk, őszintén nem tudok belegondolni most hogyan tudnánk megugrani a helyzetet, így ezt nem is taglalnán. Szóval beleugrottunk, majd "becseréltük" egy házra, nagyobb hitellel, amit tavaly ki is fizettünk. Ezen szituhoz már idő közben nyilván hozzájárult egy picit az állam jelzáloghitel elengedéssel, babaváróval, a régi egy gyerekes használt csokkal és az illeték elengedéssel, szóval álszent azért nem vagyok, de ez a babavárón kívül borzasztó aprópénz volt egy családi ház árához képest. A babaváró meg csak egy hitel, valljuk be. Nagyon kedvező konstrukciójú, de hitel.

Lényeg a lényeg, hogy 7-8 év alatt lett egy már tehermentes házunk és ha nagyon akarnánk (de nyilván nem akarjuk) a babavárót is kifizethettük volna már úgy, hogy anno 7 évvel ezelőtt az utolsó lyukas zokninkat is (4-5 millió) beletettük a lakásunkba segítség nélkül. Mérnökök vagyunk, mostmár nem pályakezdők, nem keresünk rosszul (kimagaslóan jól sem), de ha a kezdeti merész lépés nincs meg, mi még mindig albérletben kuporgatnánk lakásra. Mondjuk most is, csak már nem kuporgatásnak nevezném és nem azért gyűjtögetünk, hogy nekünk legyen hol élnünk, hanem hogy a gyerekeinknek kelljen majd kevésbé vakmerőnek lenni, ha felnőnek.

Mindezeken túlmenően pedig szerintem a legtöbb, amit a szülő adhat a gyerekének az a pénzügyi tudatosság. Hány de háány olyan ismerősünk van, aki azért nem volt hajlandó sokáig hitelt felvenni, mert a szüleik befürödtek vele és állandóan duruzsoltak, hogy "mindegy fiam, csak hitelt ne". Szerintem ez rendkívül káros és biztos van olyan, aki igen, de a legszomorúbb az, hogy a legtöbben a saját felelősségüket nem is keresték sosem a helyzetben.

"A hitel arra jó, hogy befixáld az ingatlanod árát. Míg ha csak gyűjtögetsz és várod, hogy legyen egy lakásnyi pénzed, akkor nagyjából ahhoz tudnám hasonlítani a hatást, mint amikor húzzák előtted a mézesmadzagot, de sosem éred el és nem veszed észre, hogy amíg te szemellenzővel nyargalsz a mézes után, addig mindenki jól jár a te helyzeteden, csak te nem."

Milyen jól is járt az, aki 1995-ben hasonlóan gondolkodott...

Vagy 2007-ben...

Aztán a befixált ingatlanárak meg ÉVEKIG zuhantak nominálértéken is, majd még további ÉVEKIG tartott, mire egyáltalán a REÁLértéküket visszanyerték...

Persze, addig is tudtak hol lakni, gondolnád... Nagy vigasz, mikor azokban az időkben 30 ezrekért kaptál albérletet, 50-ért már olyat, hogy megszólal és konkértan nemhogy nem emelt a főbérlő, de némelyik remegett, nehogy elmenj onnan, még sokáig béreld, mert örült, hogy annyi kis pénze is van belőle. Főleg ha neki is volt hitele ha nem is azon, de más ingatlanon vagy ingóságán...

Persze a jövőt senki nem látja, de benned - pláne mérnökként - nem szólal meg a vészcsengő olyan tények mellett, mint

- Itthon drágultak a legjobban az ingatlanárak... Pedig azért Budapest nem egy hű de hiper-szuper hely sem világ, sem Európa-viszonylatban...

- Itthon a legmagasabb az átlagjövedelemhez (amit több, mint az emberek FELE nem keres meg) viszonyított bérleti díj és ingatlanár.

- Ma már kb. mindent IS hasznosítanak, legyen az ABLAK NÉLKÜLI szuterén pince vagy beépítetlen tetőtér... Kb. egymás hegyén-hátán, mint a csótányok...

- A hiper-szuper túlárazott újépítésű projektek egyre inkább össze vannak csapva, sokszor silányabbak, mint a 40-50 éves házgyári lakások... Rosszabb a szigetelés, hallod a szomszéd köhögését, tüsszögését, cipőkopogását, beázik!!! (új építésű), metró meg villamos rezgésektől statikusok vizsgálgatják, persze nem kötik az orrodra, csak gyanúsan sokat sündörögnek arrafelé...

Persze lehet mondani, hogy Budapest lesz a következő hiper-szuper világváros és kanyarban előzzük Bécset, Párizst, stb. de azért én ennyire magabiztos nem lennék a stabil és tartós áremelkedéseket illetően...

Pláne, hogy ha megnézed ezt az állampapír "őrületet" meg a nyugdíjmegtakarítás felhasználhatóságát, kb. mindent bevetnek, hogy ne álljon a földbe az ingatlanpiac, legalább választásokig...

A megrendelésre gyártott "szakértői" cikkeket meg mind olyanok megszólaltatásával írják, akik abban érdekeltek, hogy akkor is emelkedést halucináljanak, ha valójában már könyékig ülünk a zuhanásban... Mikor hallottad ingatlanos szájából, hogy "most már zuhanni fognak az árak, most nem érdemes venni, hovatovább, sietni a vásárlással?"

A sok kis birka meg felül a vonatra és túlvállalja magát 20-30 évekre elköteleződve, a sok profitorientált Mari néni meg ennek tudatában szépen átárazza mindig annyi százalékkal az ingatlan.com-os hirdetését, amennyit legutóbb olvasott, hogy emelkedni fognak az árak. És ha talál balekot, aki megveszi annyiért, még csak nem is alkuszik, hiszen "feszített a piac" az ingatlanosok is megmondták, akkor ez egy öngerjesztő lufivá válik...

Az a legszomorúbb igazából, hogy sokszor a legkiszolgáltatottabb réteg vállalja túl magát 20-30 évekre azért, hogy egy olyan helyen lakhasson, ahol kap annyi fizetést, amiből ki tudja fizetni a hitelt, mert ahol szíve szerint lakna, ott a fű se nő. Így sorvad el szépen egy csomó vidéki település, beleértve megyeszékhelyeket is és így lesz egyre élhetetlenebb a főváros is még az echte fővárosiak számára is...

18# Ez egy nagyon szép levezetés, csak a lényegét nem értem.

Az hogy befixálod az ingatlanod értékét tény. Igen, befixálod akkor is, ha az negatív irányban megy és hirtelen felére esnek az ingatlanárak, te meg túlhitelezetté válsz. De azért ha a nagy kerek egészet nézed, olyan még nem volt, hogy az árak hosszútávon ne emelkedtek volna. Hogy szemléltessem: Aki tetemes devizahitelből vásárolt ingatlant, az roppant kellemetlen szituba került az általad említett időszakban, valóban. Aki 10 évvel korábban vásárolt és szinte már kifizette a hitelét addigra, azt mennyire hatotta meg mások kára 2007 táján? Élt tovább a kis lakáskájában, ami ma már lehet, hogy a tízszeresét éri annak, amennyiért anno vette. De kérdezek bátrábbat. Aki anno megérezte a deviza válságot (nem bukott bele, csak erősen fájt neki), az szerinted nem röhög lassan szintén a markába? Jelen ingatlanárak már lassan sokszorosan kidolgozzák a "kárát", amit a válság okozott az életében.

Azzal lehet nagyot bukni, hogy mikor szálltál be (vagy ki), de ezt meg átlag ember pont az általad is említett "mesterséges kommunikáció" miatt úgysem láthatja előre, akkor sem, ha már a fejünk felett lebeg.

Amikor mi anno megvettük 7 éve a lakásunkat, mindenki sápítozott az ismerősi körünkben, hogy pont most, ilyen magas árak mellett (akkor kezdtek kilőni)? Nézzünk körül most a 7-8 évvel ezelőtti árakhoz képest. Nekünk valahol szerencsénk volt, mert akkor még jó beszállónak bizonyult a helyzet. Ez nem a mi érdemünk, nem tudhattuk előre és most sem borítékolható előre a jövő. Azt viszont nehezen tudom elképzelni, hogy mondjuk 20 éves távlatban egy jó helyen lévő, jól karbantartott ingatlan kevesebbet fog érni, mint most. Hogy mi történik a 20 év alatt, az más téma...

A helyzet egyébként kiábrándító, ebben egyetértek.