Elköltöznél jó állapotú Kádár kockából panelba? Bőv. lent
Egy 80 négyzetméteres részben felújított Kádár kockában lakom, jó állapotú, jó ház, jó környéken.
Viszont egyedül élek, és valószínűleg egyedül is fogok már, így megfordult a fejemben, hogy ezt eladom és veszek egy garzont a közelben. Kicsit tartok a paneltől a szomszédok közelsége miatt.
Megmondom őszintén a fenntartás miatt gondolkodom rajta, mivel egy kertes házon mindig van mit újítani, plusz eléggé csalogató a távfűtés, hogy nem kell külön bojler, nem kell a külső vakolattal és a tetővel foglalkozni. Ti mit tennének? Mi erről a véleményetek?
Nem tudom mi ez a hülyeség, hogy aki panelban lakim, az otthon ül egész nap? Ugyan úgy sétálhat a parkokban, bandázhat a többi öreglánnyal a környéken...
Nagymamám panelban lakott mindig is, és a környéken összeverődtek öreglányok jópáran, összejárnak trécselni, kártyázni, de páran még túrázni korándulni is... a legidősebb köztük most 88, a legfiatalabb nagymamám 73...
De intéztek pár éve a telepen kis közösségi kertet, ott még kicsit kertészkednek is, valamint építettek oda közös pénzből egy kemencét, néha még kenyeret is sütnek...
Úgy beszéltek páran, mibtha családi házban nem történhetne meg, hogy egyedül beszűkül az öreg a tv elé... mitől lenne ez a panel sajátossága?
Ezt a depresszió teszi, annak pedig mindegy, hogy miben laksz.
Miért ne mehetne akárhová az aki panelban lakik?
Öregség nem egyenlő mozgásképtelenség. Csak azoknál a 80éveseknél akik 40 éve leszarják és nem mozogtak semmit…
Egyik nagyanyám pont ilyen, fizethetjük is neki a rengeteg orvosi ellátást…
Másik nagyanyám a már említett öreglány, a mai napig sportol, tornázik, meg se kottyan neki az a 3emelet amit meg kell másznia. Nagypapám aki a férje volt, 84évesen is simán megmászta békésen álmában aludt el örökre…
A mozgástehetettlen öregek meg a kertben is elbotolhatnak egy fűcsomóban aztán ott a combnyaktörés… itt a faluban pont így fagyott halálra egy kis öreg a kertjében tavaly mire észrevette valaki, hogy ott fekszik az udvar közepén.
Általában azért sem mozognak azok az öregek, akik elköltöznek, mert magányosak és nincs miért elindulni a vásárláson túl. Egy megszokott közösségben még csak-csak (személyiség kérdése) lehet útközben találkozni, leállni valakivel egy "Hogy vagytok?"-ra, de új helyen már esélyesebben nem lesznek felszínes haverok se. Sajnos mi magyarok valahogy úgy vagyunk szocializálva, hogy nem barátkozunk, nincs kedvünk új embereket megismerni, nem vagyunk se kíváncsiak, se rugalmasak, inkább gyanakvóak. Ha kihalnak a gyerekkori vagy legkésőbb munkahelyi barátok, és a rokonság meg tipikusan távolabb van vagy csak nem ér rá vagy nem annyira jó a kapcsolat - akkor teljesen magára marad egy-egy idős.
Pedig a mozgáson és táplálkozáson túl a társasági élet IS a hosszú élet titka, nagyon hozzájárul a mentális egészség megőrzéséhez. A másik pedig, hogy legyen valami hobbi, cél, szenvedély - lehet az varrás, kertészkedés, kártya, zene, bármi. De a lényeg, hogy aki magányos és feleslegesnek érzi magát, az az, aki tipikusan tévézésbe menekül. És ennek esélyét növeli az, amikor valaki idősebbként lesz átültetve mondjuk tipikusan faluról egy panelba. Én erre látok legalábbis több példát.
De persze sajnos tuti recept nincs. Barátom jómódú, kirándulós és egészségmániás édesanyját, pár nap múlva találták meg egy budai társasházban, alig 70 évesen. Egyszerűen megállt a szíve valami észre nem vett lábon kihordott tüdőgyulladás miatt. És előtte két hete még körtefára mászott az unokákkal. Bár ez még mindig jobb persze, mint ugyanez előtt hónapokig, évekig ágyhoz kötve lenni a saját testünk börtönében.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!