Elköltöznél jó állapotú Kádár kockából panelba? Bőv. lent

Itt, (Balaton környék.), nagyon sok idős ember csinálja ezt. Főleg manapság, mikor van rá fizetőképes kereslet. Kényelmes és pénzük is marad.

MENJ!

4.

- Idősen? Hatalma buli ám egyedül, öregen, betegen, egy házat és kertet fenntartani, meg 1 nyugdíjból kifizetni a fűtést! (TUDOM! A te nagyid maratont fut 80 évesen, és havi 4,5M a nyugdíja.)

- Bezárva? Miért ne mehetne ki??? Nem mindenki idióta incel.

Én csak leírom az esetemet, aztán dönts te. Most vagyok a hatvanas éveim elején, igaz, nem egyedül élek, hanem a párommal és ez lényeges.

Egész életemben kertes házban éltem, de úgy 45 éves korom körül, amikor elváltam, lakást vettem. 4 évig éltem benne, de az agyamra ment a zaj, ami a házból hallatszott, a szomszédok, minden.. Én erre egyébként is érzékeny vagyok, mármint a hangos zajokra, márpedig egy társasházban mindig van zaj és mindig van egy-két hülye, degenerált, hangos barom, akivel hiába beszélsz normálisan, fel se fogja. Egyébként tégla társasház volt.

Gondoltam, a házzal van a gond, elköltöztem ekkor már a párommal egy mások társasházba sokkal kevesebb lakással, összesen 7 lakás volt a házban. 4 évig csend volt, normális lakók, utána pont mellénk költözött egy kibírhatatlan, éjjel-nappal ordibáló, prosztó család egy csomó hasonló rokonnal. Két évig tűrtük, év elején elköltöztünk egy kisebb családi házba kicsi kerttel.

Teljesen megváltozott az életünk, csend és nyugalom van, madárcsicsergés, kiscica, stb. És rendszeres mozgás, ami nagyon fontos. Egy társasházban egyszerűen ellustul az ember, a magánházban te határozod meg, mennyit mozogsz, de az biztos, hogy mindig van teendő.

Lehet ezt is szabályozni, mi a kicsi kertbe olyan növényeket ültettünk, ami alig igényel gondozást. A ház is felújított. Igen, van így is meló, de ég és föld a különbség. Mellettünk egy 91 éves néni lakik, az tartja életben, hogy naponta kapirgálja a kertet, az udvart, kint van a levegőn.

Azt is megértem, aki ezt nem akarja, de azért jól gondold át a dolgot.