Nem érzitek azt, hogy elérhetetlen egy nagyvárosi, újabb építésű kertes ház, vagy egy budapesti nagyobb újépítésű lakás?
Középiskola után külföldön dolgoztam 4 évet vendéglátóhelyen, elég jól kerestem vele, legalábbis azt gondoltam, a magyar bérekhez és a szüleimhez viszonyítva.
Havi 600 ezer ft-ot tudtam rendszeresen félretenni, így 4 év után, tudtam annyi pénzt hazahozni, amiből vettem 3 évvel ezelőtt egy pécsi lakást.
Akkor ez 15 millió ft volt, 3 év után majdnem a duplája lett, így jelenleg az összvagyonom kb 30-35 millió ft, autóval, kis megtakarítással.
Jelenleg 26 éves vagyok, és az orvosi egyetemre járok. Azért választottam ezt a szakmát, mert szerettem nagyon a biológiát, kémiát, és a covid alatt láttam, hogy rengeteg vállalkozás tönkrement, és egy pillanat alatt tud rombadőlni annak az élete, akinek kevés tartaléka volt, és a munkahelye vagy a bevétele megszűnt vagy minimálisra csökkent.
Azt gondoltam, hogy orvosként biztosan lesz munkám, és relatív jól megfizetik, talán még itthon is, ha ügyeleteket vállal az ember, vagy ha szakorvos lesz.
A barátnőm már szakorvos, tudom, hogy mennyit keres most és keresett az elmúlt 5 éve alatt, viszont ígyis kilátástalannak látjuk a helyzetet.
Gyerekkori álmom volt egy Dunára néző budai ingatlan, valahol a 2-3. Kerület domboldalaiban, de 500-800 millió jelenleg egy szebb.
Erről már rég nem is merek ábrándozni.
Majd megnéztük a budapesti 3 szobás újabb építésű lakásokat, és 100 millió alatt szinte nincsen, csak a nagyon szélső kerületekben, de ott olyan is a környék, sok a kisebbségi, és az este folyamatosan zajos, randalíroznak, szemetelnek, stb.
Emiatt úgy gondolkozunk egyre jobban, hogy inkább elmenni az agglomerációba, a budai kerületek mögé, és nézünk egy újszerű kertesházat. Madárhegy, Budaörs, Törökbálint környéke, esetleg Százhalombatta, stb.
Próbálnánk olyan helyet találni, ahol szépen van rendbe tartva a város, van lehetősége a gyereknek akár gyalog vagy tömegközlekedve elmenni az iskolába, boltba, stb.
Ezeken a helyeken egy mutatósabb, szép ház 150, de inkább 200 millió. Ha egy elitebb részt nézünk, akkor akár még több.
Ha ettől is lejjebb adunk, és egy átlag családi házat szeretnénk venni, átlag környéken, akkor is közel 100 millióban kell gondolkozni.
Namost, idővel a párommal mindketten orvosok leszünk, kettőnk fizetése 2-2,5 millió ft között fog mozogni, amiből legjobb esetben is 1,5 milliót lehet félretenni rendszeresen.
Ebben az esetben egy 100 milliós ingatlanra 6-7 évet kell spórolni, egy 200 milliósra 14 évet.
Arról nem is beszélve, hogy gyereket nem 35-40 évesen terveznénk, és az idő csak megy, és rohamosan drágul minden.
Hiába gyűlik a pénz, ha elviszi az inflàció, befektetni viszont egy élet munkàjàt nem igazán merjük.
Diverzifikàltan tartunk mindent, állampapír, valutàk, részvények, de elég ha csak az egyik bedől és -10/20% a teljes vagyonból akár.
Előre is elnézést, amiért hosszan fogalmaztam, se nagyzolás, sem pedig lenézés nincs a leírtakban, egyszerűen tényekről írtam és az elkepzelésünkről.
Bele sem merek gondolni, hogyan tudnak és fognak boldogulni azok, akik átlag alatt keresnek és nincsen saját ingatlanuk.
Mi egyre jobban azt érezzük, hogy nem érdemes saját ingatlant venni, max ha újra visszajönnek a 3-5%-os lakáshitelek, de a havi fix 500.000-900.000ft-os törlesztő is elképesztően hangzik, egy értelmesebb háznál.
Talán itthon is az lesz, mint külföldön, hogy az emberek inkább bérelnek majd?
Az elviszi ugyan a fizetés 10-15-20%-át, de a többit lehet autóra, szórakozásra költeni, és nem stresszel senki azon, hogy nyugdíjig sikerül-e egy szép ingatlant megvenni? És ha munkahely vagy bármilyen változás van az életben, szinte azonnal lehet menni?
Ti hogyan vélekedtek erről? Mi gondolkodunk rosszul, vagy nagyobb a pánik, mint ami valójában van?
Te mit gondolsz, mikor lesz saját ingatlanod, és hogyan tervezed elérni?
A fő kérdésedre válaszolok, majd kifejtem a véleményem.
"Nem érzitek azt, hogy elérhetetlen egy nagyvárosi, újabb építésű kertes ház, vagy egy budapesti nagyobb újépítésű lakás?"
Igen, hasonlóan elérhetetlennek gondolom. Sőt túlárazottnak. Minden ingatlan iszonyatosan túlárazott. Én panelba laktam kb. 25 évet. Ami a szegény-középosztálynak az alap volt, az mára luxusnak számít. Egy normálisabb Budapesti panel 40 milla. Ha totál le van pukkanva az is 30 millió. Jelenleg 30 év alatt vagyok.
Kifejtés: Budapesten élek albérletben. Eszem ágában sem lenne itt lakást venni. Viszonylag "elit" részen lakunk albérletben, de nem tudom itt elképzelni az életünket. Inkább az agglomeráció fele nézelődök.
Én először egy rendezett társasházban vennék panel lakást. Ha nagyon kertesházan agyalnék akkor gyűjtenék rá (spórolnék és befektetnék) és egy lepukkantat megvennék és saját kezűleg + ismerősökkel + hívnék szakikat igényeink alapján totálisan felújítanám fokozatosan.
Sok olyan emberről hallottam akik orvosok, ügyvédek nagyon magas beosztásban vannak mégis havi 500-800 ezer forintos törlesztőrészletet fizetnek. 20-30-évre vettek fel hitelt. Ilyenkor megkérdezem, hogy miért :D ? Szerintem ha szegény vagy nem szabad hitelt felvenni, ha tehetős vagy akkor meg nem éri meg. Nyisd ki egy kicsit jobban a szemed. Nem minden a pénz és a szép ingatlan. A saját szabadságod, szabadidőd, egészséged sokkal fontosabb, mint hülyére hajszold magad egy tárgyért (ingatlan). De ez az én gondolatom! Én mindig arról álmodoztam, hogy gazdag legyek. Hamarosan döntenem kell, hogy elverem a pénzt ingatlanra vagy hagyom tovább dolgozni (azaz kamatozni). Az ingatlan szerintem egy tárgy, de lehet bennem van a hiba:).
válasza: válasza:"Az ingatlan szerintem egy tárgy"
Az élelmiszer is "tárgy", a ruha is "tárgy", a gyógyszer is "tárgy", az autó/busz/vonat is "tárgy", ettől függetlenül ez még az élet alapvető feltétele. Persze, van egy szint ami már "fölösleges" luxus. Ugyan úgy ahogy nem kell minden nap steaket enni hanem jó a csirkecomb is, nem kell Mercedessel járni hanem jó a busz is, nem kell medencés szaunás kertes ház a Rózsadombon, ezzel szerintem mindenki egyetért. De valami kell, valahol muszáj lakni.
Tételezzük fel, hogy a legújabb almás telefon milyen jó telefon közel 500 ezer forintért. De az is csak egy tárgy :D . Pár év és elavul. Igen az ingatlan is egy tárgy. Az is idővel "kopik". Fel kell időnként újítani stb. Igen ingatlanban lakunk. Ott töltjük életünk nagy részét:) ! Én ezzel egyetértek.
Én azzal nem értek egyet, hogy valaki kihajtja a belét, állandóan dolgozik "csak" azért, hogy legyen egy saját ingatlanja. Az évek elmennek. A szeretteink nem élnek örökké. Én erre akartam a hangsúlyt fektetni, hogy az együtt töltött idő szerintem mindennél fontosabb! Plusz egy 2 szobás panel lakásban is gyönyörű életet lehet élni:). Vagy egy kicsi kertesházban. Nem kell a palotáért megszakadni. Remélem az üzenetem átment.
válasza:"Plusz egy 2 szobás panel lakásban is gyönyörű életet lehet élni:). Vagy egy kicsi kertesházban. Nem kell a palotáért megszakadni. Remélem az üzenetem átment."
Én meg itt megint utalnék arra - ha már a kérdés budapestre utal - hogy egy kétszobás panellakás kb. 50 millától indul átlagban (igen, tudom, hogy te tudsz olcsóbbat is, de attól nem lesz az az átlag), a kicsi kertes házat meg sem merem nézni, de egy jobb megyeszékhely közelében is eléggé ennek a közelében vannak. (Igen, itt is tudom, hogy te tudsz 3 millióért is eladó kertes házat, de most nem a putrikról van szó.)
válasza:Én egy kb 55 milliós pici házban lakom az agglomerációban. Nagyon fullosan készült el, nem ragaszkodok hozzá. Ha arra kerülne a sor, el kéne adni, nem érdekelne. Ez csak akkor igaz, ha másik lesz helyette és nem a bank viszi :). Mostanában a 3x10x1,5 m medencén töröm a fejem, de nem tudom használnám-e, mert nem számít olcsó befektetésnek.
Bár az autómmal is így vagyok. Nemrég vettem egy 2 éves Octaviat, de nekem az a lényeg elvigyen A-B-A -ba úgy hogy közben tudom nem fog megállni. Sokan kérdezték lesz-e neki garázsa, meg most hol tartom. Mondtam ott ahol a másikat, ház előtt a murván. Eszembe sincs házat építeni a kocsinak, mert nem érdekel, egy használati tárgyként tekintek rá. 4-5 év múlva eladom veszek megint egy 2-3 éveset.
válasza:"Plusz egy 2 szobás panel lakásban is gyönyörű életet lehet élni:). Vagy egy kicsi kertesházban. Nem kell a palotáért megszakadni. Remélem az üzenetem átment."
Pont arról van szó, hogy a két szobás panelért is (de lehet hogy egy kis garzonért is) sokaknak meg kell szakadnia, mert nem gazdag családból származik. Másodállást vállalni, aztán apránként felújítgatni azt a romot amire futotta...
Sokaknak a #36 életkörülményei luxusnak számít. Mert aki rosszabb körülmények között cseperedett fel neki nem medencén, hanem azon kell törni a fejét hogy az önerőt honnan teremti elő, vagy azon hogy a 20éves szétrohadt aljú kocsija életéhez hogy toldjon még 2-3 évet hozzá, vagy azon hogy hogyan spóroljon a fűtésen a téli szezonban...
Aki jobb körülmények között nőtt fel, el sem tudják képzelni hogy mekkora előnyük van, és meg sem becsülik a helyzetüket.
válasza:#34
Értem amit írsz. Csak azért nem teljesen jó az analógia, mert a telefonos példával ellentétben, ahol a 500 ezres iphone helyett lehet fillérekért venni egy alap telefont, a lakhatás esetén a legolcsóbb lehetőségek is brutál összeget visznek el. Ha nem is akarsz/tudsz venni minimum 40-50 millióért lakást, egy másfélszobás panel bérlése is elviszi a fizetés felét (most itt nyilván nem az orvosokról vagy programozókról beszélek, hanem az átlag emberekről). Jelenleg magyarországon a dolgozók túlnyomó részének egy 50 négyzetméteres panelért is "meg kell szakadni". Ez a fő probléma, hogy sokaknak még ez is elérhetetlen.
Azzal a részével, hogy ha valaki 2 milliót keres havonta, akkor nem érdemes megszakadni és hetente 70-81 órát dolgozni csak azért hogy 200 milliós ház helyett 300 milliós házat vehessen, teljesen egyetértek. Csak ez mondjuk a lakosság 1 %-át érinti, és akkor lehet hogy sokat mondtam. Az emberek problémája nem ez, hanem rengetegen egy garzont sem tudnak venni.
válasza:36# vagyok
"Sokaknak a #36 életkörülményei luxusnak számít. Mert aki rosszabb körülmények között cseperedett fel neki nem medencén, hanem azon kell törni a fejét hogy az önerőt honnan teremti elő, vagy azon hogy a 20éves szétrohadt aljú kocsija életéhez hogy toldjon még 2-3 évet hozzá,"
Nem értem az összefüggést a felcseperedés és a felnőttkori önálló élet között.
Nulla szülői támogatást kaptam, mindent egyedül értem el. Pedig rossz körülmények között nőttem fel az alkoholista láncdohányos közmunkás vagy munkanélküli apám miatt.
Kb 6 évet áldoztam fel szó szerint az életemből. Ezen időszakban csak munka, túlóra, másodálás, spórolasból állt az életem.
Most a környezetem jó része irigykedik, főleg miután a 21 éves kocsit is lecseréltem 2 évesre.
Idén már max havi 1x túlórázok csak.
Nagyon sokan nem hajlandók ezt megcsinálni amit én, de rajtam kívül sok ismerősöm is így érte el a céljait, vagy éppen folyamatba van neki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!