Nem érzitek azt, hogy elérhetetlen egy nagyvárosi, újabb építésű kertes ház, vagy egy budapesti nagyobb újépítésű lakás?
Középiskola után külföldön dolgoztam 4 évet vendéglátóhelyen, elég jól kerestem vele, legalábbis azt gondoltam, a magyar bérekhez és a szüleimhez viszonyítva.
Havi 600 ezer ft-ot tudtam rendszeresen félretenni, így 4 év után, tudtam annyi pénzt hazahozni, amiből vettem 3 évvel ezelőtt egy pécsi lakást.
Akkor ez 15 millió ft volt, 3 év után majdnem a duplája lett, így jelenleg az összvagyonom kb 30-35 millió ft, autóval, kis megtakarítással.
Jelenleg 26 éves vagyok, és az orvosi egyetemre járok. Azért választottam ezt a szakmát, mert szerettem nagyon a biológiát, kémiát, és a covid alatt láttam, hogy rengeteg vállalkozás tönkrement, és egy pillanat alatt tud rombadőlni annak az élete, akinek kevés tartaléka volt, és a munkahelye vagy a bevétele megszűnt vagy minimálisra csökkent.
Azt gondoltam, hogy orvosként biztosan lesz munkám, és relatív jól megfizetik, talán még itthon is, ha ügyeleteket vállal az ember, vagy ha szakorvos lesz.
A barátnőm már szakorvos, tudom, hogy mennyit keres most és keresett az elmúlt 5 éve alatt, viszont ígyis kilátástalannak látjuk a helyzetet.
Gyerekkori álmom volt egy Dunára néző budai ingatlan, valahol a 2-3. Kerület domboldalaiban, de 500-800 millió jelenleg egy szebb.
Erről már rég nem is merek ábrándozni.
Majd megnéztük a budapesti 3 szobás újabb építésű lakásokat, és 100 millió alatt szinte nincsen, csak a nagyon szélső kerületekben, de ott olyan is a környék, sok a kisebbségi, és az este folyamatosan zajos, randalíroznak, szemetelnek, stb.
Emiatt úgy gondolkozunk egyre jobban, hogy inkább elmenni az agglomerációba, a budai kerületek mögé, és nézünk egy újszerű kertesházat. Madárhegy, Budaörs, Törökbálint környéke, esetleg Százhalombatta, stb.
Próbálnánk olyan helyet találni, ahol szépen van rendbe tartva a város, van lehetősége a gyereknek akár gyalog vagy tömegközlekedve elmenni az iskolába, boltba, stb.
Ezeken a helyeken egy mutatósabb, szép ház 150, de inkább 200 millió. Ha egy elitebb részt nézünk, akkor akár még több.
Ha ettől is lejjebb adunk, és egy átlag családi házat szeretnénk venni, átlag környéken, akkor is közel 100 millióban kell gondolkozni.
Namost, idővel a párommal mindketten orvosok leszünk, kettőnk fizetése 2-2,5 millió ft között fog mozogni, amiből legjobb esetben is 1,5 milliót lehet félretenni rendszeresen.
Ebben az esetben egy 100 milliós ingatlanra 6-7 évet kell spórolni, egy 200 milliósra 14 évet.
Arról nem is beszélve, hogy gyereket nem 35-40 évesen terveznénk, és az idő csak megy, és rohamosan drágul minden.
Hiába gyűlik a pénz, ha elviszi az inflàció, befektetni viszont egy élet munkàjàt nem igazán merjük.
Diverzifikàltan tartunk mindent, állampapír, valutàk, részvények, de elég ha csak az egyik bedől és -10/20% a teljes vagyonból akár.
Előre is elnézést, amiért hosszan fogalmaztam, se nagyzolás, sem pedig lenézés nincs a leírtakban, egyszerűen tényekről írtam és az elkepzelésünkről.
Bele sem merek gondolni, hogyan tudnak és fognak boldogulni azok, akik átlag alatt keresnek és nincsen saját ingatlanuk.
Mi egyre jobban azt érezzük, hogy nem érdemes saját ingatlant venni, max ha újra visszajönnek a 3-5%-os lakáshitelek, de a havi fix 500.000-900.000ft-os törlesztő is elképesztően hangzik, egy értelmesebb háznál.
Talán itthon is az lesz, mint külföldön, hogy az emberek inkább bérelnek majd?
Az elviszi ugyan a fizetés 10-15-20%-át, de a többit lehet autóra, szórakozásra költeni, és nem stresszel senki azon, hogy nyugdíjig sikerül-e egy szép ingatlant megvenni? És ha munkahely vagy bármilyen változás van az életben, szinte azonnal lehet menni?
Ti hogyan vélekedtek erről? Mi gondolkodunk rosszul, vagy nagyobb a pánik, mint ami valójában van?
Te mit gondolsz, mikor lesz saját ingatlanod, és hogyan tervezed elérni?
válasza: válasza:"Ebben az esetben egy 100 milliós ingatlanra 6-7 évet kell spórolni, egy 200 milliósra 14 évet."
Ez hogy jön ki egy orvostanhallgatónak?
Most van 30-35 milliós vagyonod.
A barátnődnek is feltételezem van ennyi.
Ez eddig 65-70 millió.
Ha ez ingatlanban van, akkor az értéktartó, sőt, emelkedhet is.
Ami most 100 millióba kerül, az 10 év múlva 250 millióba is kerülhet, és ami most 30 milliót ér, 70-et is érhet 10 év múlva, ezért nagyon nehéz megtippelni, amikor vásárolni és eladni akartok, pont mennyi híja lesz.
Ehhez hozzájön havi 1,5 millió Ft.
Elképzelni nem tudom, hova megy el 0,5-1 millió havonta egyébként, és mért nem lehet havi 1,7-2,2 milliót félretenni, de most maradjunk az 1,5 milliónál.
Tehát a következő 10 milliót már be is tudod fektetni egy újabb lakóingatlanba Pécsett és azt kiadni.
Így fog gyarapodni a pénzed.
Tehát évente tudsz venni egy újabb lakást, aminek az értéke is nő és még ha kiadod, abból is gyarapodsz.
Na, de maradjunk az ostoba gyűjtögetésnél, amikor a párnába teszed bele a pénzt:
1,5 millió/hó az 4 év alatt 72 millió. Hozzáteszitek a meglévő vagyonotokat és kész.
válasza:Menten megsajnállak komolyan. :D Tudod... lehet máshogy is tekinteni a világra. Pl. elfogadni, hogy a gyerekkori álmok nem mindig reálisak és boldogan élni az életedet a saját szinteden. Van egy saját lakásod 26 évesen. Örülhetnél is neki, büszke is lehetnél rá, hogy megteremtetted magadnak. Nem, te ehelyett sírsz, hogy nem budai villában élsz és soha nem is fogsz, illetve 30 évesen vélhetően a budaörsi hegyoldalban sem jut egy épkézláb vadiúj házra. Micsoda meglepetés, mekkora probléma te jó ég...
Harmicas pár vagyunk. Mérnökök, akik alkalmazottként jól keresnek, de nem kiemelkedően jól. Semmi bajom azzal, hogy "csak" egy 80 milliós házban élünk az agglomerációban, sőt... Baromi büszke vagyok magunkra, hogy ezt magunknak lapátoltuk össze ilyen gyorsan. Még egyszer akár a budaörsi hegyoldal is összejöhet (nekem ugyanis ez volt a tini álmom), de egyáltalán nem érzem úgy, hogy elvan b**va az egész életem, mert nem tehettük meg, hogy oda költözzünk és hogy egész életemben azért kívánok gürizni, hogy ott élhessek végre, amikor itt is tök jól érzem magam. Minek? Teljesen felesleges egy ingatlanért ennyi pénzt kiadni.
Lehetsz te boldogtalan egy 200 milliós villában is, meg boldog egy 5 milliós vidéki parasztházban is... Merthogy az elégedettség és az életöröm belülről fakad és marha egyszerű ám elfogadni, hogy nem vagy csilliárdos és megelégedni egy átlagos házzal. Tanulj!
Mellesleg pont van közöm munka területen néhány drága agglomerációs település ingatlanügyeihez. Nem akarod tudni mennyi hitel van egy-egy általad irigyelt házon (tisztelet a kivételnek).
válasza: válasza:Én mérnök vagyok egyedülállóként építkeztem, "csak" 45 millióba van a ház közművekkel. A telket örököltem, az kb 8at érhet.
Szerintem közepesen jól keresek, idei átlag havi nettóm 790.000 ft.
Nagyon szerettem volna Győr családi házas belterületén valahol építkezni, vagy házat venni. Pl Szabadhegy, Kismegyer, Rév falu. Csakhogy ezeken a környékeken egy csendes, minimum forgalmú utcában 45 millióért még telket sem kapok :(.
Szóval én teljesen máshogy állok a dologhoz, ürülök annak, hogy ez összejött 47% önerőből. És az a helyzet, ha szétnézek a tágabb ismeretségi körömben, akkor ez amit én egyedül elértem (+ anyukámtól kapott telek /ő is örökölte/), az nagyságrendekkel túlszárnyalja a többség eredményeit.
Bár az is egy tény, hogy a többségnek nincs családként akkora összbevétele, mint nekem.
Reális célokat kéne kitűznöd, és akkor a közérzeted is jobb lesz. 3-4 évig gyűjtötök, eladod a lakásod és építettek egy mostani értéken 150 millió körül házat agglomerációban. Ebből pl kijönne Szabadhegyen a telek, a maradék meg fedezne egy kb 120+40 m2 es házat dupla garázzsal medencével.
Ez még 3 gyerekkel is kiszolgálja bőven igényeitek, és legfeljebb évi 1 menetek síelni, 1x meg nyaralni külföldre 8-14 napokra. Az élmények többet érnek, mint a "nyomorogni" a 800 millás budai villában
válasza: válasza: válasza: válasza:Szerintem felesleges ezen agonizálni, ahogy írják mások, örülj annak, amid van.
Mi ketten voltunk évekig külföldön, plusz munkát is vállaltunk, így sikerült megyeszékhely mellett építkezni, még mielőtt teljesen elszálltak volna az árak. 35 millió volt 3 éve, abból már akkor tudtunk házat venni a városban, pedig ott szerettünk volna, de ez van. A legtöbb velünk egykorú, akik mögött nem volt komoly hátszél, már erről sem álmodhat, mert most 65-70 millióval kerül, ennyit átlagemberek maguktól nem raknak össze 20 év alatt sem.
Úgyhogy én inkább hálát adok annak, hogy nekünk összejött.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!