Nagyvárosi pabelből vidéki kertes házba mennétek?

Most költözök kertes házból panelba (első saját lakás) de már mennék is vissza.

Egyénileg kell mérlegelni. Nagyon nem mindegy, hogy mennyit kell munkába járni így, de ami még fontosabb. A gyereknek megérni a gyengébb falusi óvoda, iskola látogatása? Vagy tud egyedül többet buszozni, hogy bejárjon?

Ahogy fentebb is írták egyéni alkat kérdése, hogy bejön v. sem. Viszont amit végig kell gondolni, hogy nem okozna-e gondot hosszútávon:

- nagyobb ház: több takarítanivaló

- kert: folyamatos takarítani-, tennivaló

- belül a házba is több kosz kerül. mert pl. egy emeleti lakás esetében egy csomó piszoktól a lépcsőházban, a liftben megszabadultok. Ez nem jut be a lakásba, viszont kertes háznál igen. //ezen barátnőm akadt ki, mikor kiköltöztek :-) //

- a ház előtti járdát is nektek kell MINDIG takarítani. Télen kötelező hómentesítés, különben jöhet a polg.mesteri hivataltól az ejnyebejnye.

- kis község - kevés bolt, amik versenyhelyzet híján nem éppen olcsóak és a választék sem egy világszám bennük

- a napi bejárás nagyon nem egy leányálom

- korábban kelés, később érkezés haza

- városi oviba vinni a mégkorábban felébresztett gyereket .... még idegörlőbb

- nincs közös képviselet! akik eddig egy csomó mindent leszerveztek, megoldottak a lakók helyett. Saját családi háznál mindent nektek kell megoldani, felhajtani a szakikat és kifizetni.

- a fűtés többe fog kerülni, és nem csupán azért mert nagyobb az alapterülete. Hanem azért is, mert nincs körbefűtve, mint egy társasházi lakás.

- ha a sokadik emeleten laktok, akkor arra is számítani kell, hogy (amennyiben nincs padlófűtés a házban) a padló nem lesz olyan meleg h. mezítláb szaladgáljatok télen-nyáron //barátnőmék gyerekei ezen buktak ki, amikor ők is kertes házba költöztek//

- ha irtóztok a különböző soklábú, lábatlan, izgő-mozgó állatkától, akkor sem tanácsos kertesbe költözni. Egy ilyen házat rengeteg "társbérlővel" osztja meg az ember. :-) Aki ehhez nem szokott, annak ez okozhat néminemű problémát.

Mi 5 éve költöztünk hasonló távolságra a városi panelből, mi is az anyagiak miatt. Nem bántam meg. Való igaz, hogy itt a lombot is meg a havat is nekem kell elseperni, nem a házmester dolga, de a kisfiamat nyugodtan ki merem engedni játszani a kertbe, mert nem fog törött üvegbe, vagy koronazárba beleesni, mint ahogy a lakótelepi játszótéren már megtörtént vele. Több munka egy családi ház, az szentigaz. De minden nap, amikor hazaérkezem, olyan érzésem van, mint amikor üdülni érkeztem régebben valami szép helyre. És a szellemi munka után egy kis kertcsinosítás, egy kis fizikai munka jellegű bogarászás a kertben kimondottan jól esik, és a fejfájásomat is elfújja. És teljesen más érzés kimenni a házból. A penelben a közös folyosóra érkeztem, itt meg a saját teraszodra, saját telkedre érkezel.

Nekem, nekünk nagyon tetszik, nagyon bejött, pedig féltünk tőle mi is, de a gyerek miatt megléptük hálistennek...

Kizárt, hogy költöznék. Vidéki kertes házban nőttem fel, nekem megváltás volt a nagyvárosi panel. Bele lehet ugyanis unni a családi házba és a bejárásba, könnyebben, mint hinné az ember.

Persze minden egyénfüggő. Előttem írták, hogy szellemi munka után kikapcsolódás a kert. A szüleim is így vannak vele, öregségükre is túrják a földet, pedig lenne lehetőségük panelba költözni. Nekik egyszerűen szükségük van a kertre, mindketten szellemi munkát végeznek, azt mondják, ez megnyugtatja őket. Én fizikai munkát végzek, a hátam közepére sem hiányzik, hogy 8 vagy 12 órás műszak után még nekikezdjek kertet ásni, stablondeszkát cserélni, betonozni vagy havat lapátolni. Elfáradok én eléggé a munkában, utána viszont inkább színházra, mozira, koncertre, kiállításra vágyom, amit a városban könnyebb megvalósítani.

Igen, igen, igen!!

Panelban születtem és nőttem fel, jövőre épül fel a házunk a férjemmel. Most kertes házat bérlünk albérletnek. Ég és föld a különbség. SOHA nem mennék vissza a városba.