90es években az óvónő anyám és tanár apám a kezdő fizetésükből építettek fel egy családi házat. Mikor lesz újra ilyen?

De akkor nem kellett 66 engedely, 5 felé tervező, sci-fi kategóriás építési törvények, es haver-koma-sogor felepitette a házat.

Mar 2x vettem házat, es keszulok harmadikszor is belevagni, a jelenlegi helyzetben 10x nehezebb mint 20 éve volt.

Az én apám buszsofőr volt, anyám bolti eladó, és szintén felhúztak egy házat 23 éves korukra, pici hitellel, annyi, hogy a telket kapták ajándékba.

Hát, ilyen szerintem sose lesz.

90-es években sokkal rosszabb hitel konstrukciók voltak.

Jegybanki alapkamat:

1999.06.01. 15,50%

1999.02.01. 16,00%

1998.12.15. 17,00%

1998.08.01. 18,00%

1998.06.01. 19,00%

1998.04.08. 19,50%

1998.02.01. 20,00%

1997.09.15. 20,50%

1997.07.01. 21,00%

1997.03.01. 21,50%

1997.01.16. 22,50%

1996.10.01. 23,00%

1996.09.01. 24,50%

1996.07.16. 25,50%

1996.05.01. 26,00%

1996.02.01. 27,00%

1995.02.01. 28,00%

1994.06.15. 25,00%

1993.09.27. 22,00%

1993.05.03. 19,00%

1993.01.01. 20,00%

1992.10.15. 21,00%

1990.10.15. 22,00%

Akkor sem tudott mindenki építkezni, ahogy most sem.

Sokan már ott elakadnak, hogy lemondjanak valamiről egy nagyobb cél érdekében. És általában ez a réteg hangoszttatja a legjobban, régen minden jobb volt. Viszont az életemet tenném rá, hogy ugyan ezek az emberek 25-30-évvel ezelőtt élnének akkor ugyan az lenne a problémájuk. Most mindenki sír a 8,5-9%THM miatt, a szüleim a 90 években 16% THM-es lakáshitelt vettek fel, amit sikeresen kiváltottak svájci frankra. Utóbbi mellékhatása lett az árverezés, de egy ismerős betolt miket az eszközkezelő programba így nem kerültünk végül 4-en a nagymamám 1 szobás lakásába a nagymamám mellé.

A saját ingatlan megszerzése inkább elvi alapokon múlik, mint az is hogy ki mit tesz/tett azért, hogy jobban éljen. Sokan még munkahelyet sem mernek váltani, mert mi lesz, ha... stb.

Én kitörtem a csóróságból, öcsém szintén. Pedig kajára is alig volt pénzünk, apánk alkoholista láncdohányos volt és mindent eladott vagy ellopott... Én mérnök lettem, öcsém külföldön dolgozott érte. 30-35 közöttiek vagyunk és mindegyikünk rendelkezik saját családi házzal. Én egyedül építkeztem, öcsém egyedül vett egyet.

4-es, ez nagyon szépen hangzik, mondom ezt úgy, hogy mi is évekig dolgoztunk külföldön és spóroltunk keményen, hogy saját családi házunk lehessen, de még pont időben jött haza, most többévnyi két helyen melózásból is max. egy panelt tudnánk venni ilyen árak mellett.

És gondolom közben kint is felmentek az árak, lehet, hogy nem is tudnánk ennyit spórolni, egyedül meg pláne nem, te jó ég. Max. valami putrit tudnánk venni faluvégen, ahol munka a környéken sincs.

Szóval azért nem teljesen értek veled egyet, nem hiszem, hogy önmagában ez a lemondás meg spórolás ma elegendő saját ingatlan megszerzéséhez. Én írtam amúgy, hogy anyám eladó volt, apám meg buszsofőr, hát azért legyünk már őszinték, ma még tényleg egy panelt se tudnának venni, nemhogy huszonévesen építkezni, akármilyen kamatok is voltak egykor.

Úgy vettem lakást, hogy felsőfokú végzettségem van, most is átlag felett keresek, és közben éveket dolgoztam Németországban.

És még így is magamnak újítottam fel.

Szörnyű árak vannak.

Mennyit spóroltak ehhez, mennyi volt benne a saját munka, tényleg csak a saját fizetésükből vették, és hol?

Az én szüleim 3 évnyi munka után (mindketten informatikusok, ami akkor még nem volt olyan kiemelkedő anyagilag, mint most, de akkor is egyetemi végzettség) 1/6 saját önerővel, 2/6 rész szülői támogatással és fele hitellel tudtak egy lakótelepi (tégla) lakást venni, szintén a 90-es években, és spórolósan kellett élniük utána is. Én úgy érzem arányaiban ugyanennyit mi is össze tudnánk spórolni a párommal.