Csak én unom már baromira ezt a saját lakáson való rinyálást?
30-as fiú vagyok, a kortársaim 99%-a mostanában kizárólag lakásvásárlással- és felújítással, illetve autóvásárlással- és szervizeléssel van elfoglalva, egyszerűen nem is lehet velük másról beszélni, csak fossák ki magukból az "így a szakember hiány, úgy az alkatrészárak, amúgy az ingatlanárak...." szöveget.
Főleg a vidéki kisvárosi fiatalok körében fontos ez, ahol életük nagy műve a saját tulajdonú családi ház, illetve autó, mert ugye ott fontos, hogy mit látnak az ismerősök. Budapesten mérsékeltebb ez a dolog, nyilván a lehetőségek miatt, de ott meg a kedvencem, mikor a világvégi faluból felköltöző egyének olcsó belvárosi lakást akarnak bérelni, természetesen a lefingott BMW-t is ott akarják tárolni, illetve használni városon belül, mert "a BKV szar", emellé még 5 éven belül 150 milliós családi házat akarnak mondjuk Budaörsön, mert ugye "nehogymán ne telljen rá, ha 8 műszakban dolgozok". Aztán ha valaki felvilágosítja őket, hogy ez így nem megy, akkor megy a fröcsögés.
Minden ismerősöm már vagy 5 éve konstans lakásfelújítással van elfoglalva, ha el is készülnek, kezdik elölről valami idióta átalakítással, szétcseszi őket az ideg az elszálló árak, szakemberek...stb. miatt, mondanom sem kell, hogy ezek azok az idegbeteg emberek, akik a közutakon is életveszélyesen manőverezgetnek, mert állandóan sietnek.
A legtöbben vagy valami putri faluban vettek családi házat, vagy Budapesten is proli panelos kerületben (Csepel, Újpest...stb.), mert csak arra tellett, az is 20-30 év hitelre. Mondanom sem kell, hogy a legtöbb esetben kiderült, hogy bizony suttyók a szomszédok, tele van rejtett hibával a ház, de nem baj, az a lényeg, hogy "saját", nem kell a köcsög "főbérlőt" gazdagítanom.
Ezzel szemben én 250 ezerért bérlek Budapesten egy jó helyen lévő, felújított, berendezett lakást, egy szöget nem kellett még sehova bevernem, ha van is valami gond, a tulajdonos intézi nekem. A havi bevételem 800 ezer Ft., bőven megélek mellette, autót nem tartok, mert 9500 Ft.-ért teljesen jó színvonalú tömegközlekedést kapok, egyébként meg carsharinget használok, így totál leszarom az átverős autószervizeket is. Emellett azon dolgozom, hogy egy külföldi freelancer munkát tudjak kiharcolni magamnak, így a bevételem felmenjen kb. 1-1,2 millió Ft.-ra.
Második albérletem, az előzőből is azért költöztem, mert már nem felelt meg a minősége, itt is jóban vagyok a tulajjal, hosszútávra tervez ő is, ha mennem is kell pár év után, simán találok egy másikat ugyanitt. Egyszerűen nem a legolcsóbb 100 ezres putrit kell kivenni szarrágó tulajjal, hanem igényesebbet, le kell ülni, megbeszélni vele a hosszútávú terveket, aztán ennyi. De ugye a sajátlakás-mániások ezt is olcsón, okosba akarják, aztán csodálkoznak, hogy ráb*sznak.
Mondanom sem kell, hogy sajátlakáséknak én vagyok a lúzer albérletes, aki mást gazdagít és idegen lakásában nyomorog (egyedül 55 nm-en), míg ők császári életet élnek a 20 évig a banké putrifalusi kertes házban vagy a csepeli panelban, ahol lakatosék egész nap kis grófót hallgatnak a szomszédban.
Nyugdíjas koromra nyilván csöves leszek, bezzeg ők talán 65 éves korukra pont kifizetik a hitelt, aztán vígan élnek majd a kb. 500 ezres állami nyugdíjból, miközben egy kiló kenyér lesz vagy 20 ezer Ft, az ország meg egy-két elit budai kerületet meg a Balatont leszámítva egy c., illetve prolitanya lesz.
Kicsit hosszú lett, bocsi, várom a véleményeket, ellenérveket.
"A valóság az, hogy a legtöbben majd belegebednek abba is, hogy az első lakásukat megvegyék, nemhogy nég egy másikat is kiadásra."
Írtad, hogy fogsz örökölni.
Hát, más is fog.
Meg lehet venni áron alul haszonélvezettel terhelten is, ott is 15-20 év alatt meghal a haszonélvező...
Hogy más tippeket ne is mondjak.
Ha te jobban alszol attól, hogy szélsőségeket ragadsz ki, és cserébe próbálod verni magadra, akkor csak nyugodtan.
Tök egyértelmű, hogy valójában te vagy a tök idegbeteg, frusztrált, besavanyodott.
Értelmes, egészésges lelkületű ember ilyen kérdést ki sem ír. :) Dehát savanyú a szőlő.
Kisfiam, nem csak te keresel milliókat, amikor az önerőt összegyűjtöttem, akkor rengeteg extra projektet vállaltam, hamar összejött, és közben a Sashegyen laktam albéletben egyedül, 75 nm-es lakásban. Szóval hagyjad már. Nem, nincs csok, nincs állami támogatás, sőt egy forint örökség sem, mégis saját ingatlanban élek.
Nem fogok magyarázkodni, nyugodtan albérletezz, és várd az örökséget.
Áldozatot hozni pedig dícséretes a szebb jövő érdekében, de nézd csak le a diákokat, akik többen élnek egy lakásban. Vicc vagy, örülök, hogy nem ismerjük egymást, te az a fajta ember vagy, akit első körben építenék le a környezetemben.
Jó, tehát ugyanazt csináltad mint én, jó helyen laktál nagy lakásban egyedül és mellette is raktál félre. Akkor mire fel ez az idegbeteg hangnem? Gondolom a Sashegy után te sem a legolcsóbb dél-pesti kerületbe mentél.
Sehol nem írtam, hogy csökken a bevétele a lakást vásárlóknak, ha van saját, főleg jó helyen, és a fizetés is jó, az a legjobb. Nyilván nem a gyakorikérdésekes 20 évesen milliókatkereső IT contractorokról beszélek, ők ne is vitatkozzanak erről, felesleges.
Arról írok, hogy sokan irreális hiteleket és 3 gyereket vállalnak be, világvégére költöznek, ahol nincs normális iskola, tömegközlekedés, de az a lényeg, hogy HÁZ legyen, mert a lskás az gagyi. Emellett rengeteg energiába, idegrendszer-károsodásbs telik a vásárlás, felújítás, sok esetben meg kiderül, hogy szar az ingatlan vagy suttyók a szomszédok, nem véletlenül volt olcsó.
A kérdést azért ídtam ki, mert pl. ezen az oldalon is minden 2. kérdés arról szól, hogy mikor mennek már le az árak, miért nem tudok azonnal 25-30 évesen házat venni Budapesten, illetve a legtöbb kommentelő szerint az albérlet az csakis egy csóró, lúzer dolog, ahol minden esetben kirakják a bérlőt és bejárkál a háziúr...stb. A magyar primitív szellemi kasztrendszerben egy vidéki kustérségi vályogviskó tulajdonosa is magasabb rangon áll, mint egy fizetése 25-30 %-át igényes budai albérletre költő, válságálló, magad hozzáadott értékű munkát végző egyén.
Én 31 vagyok ezért tegezlek mert korombeli vagy.
Nekem van lakásom,egyedül élek,túl is vagyok egy teljes felújításon.
Úgyhogy tudom milyen, mikor egész nap az ember agya ezen kattog,hogy nincs szakember,csúszik a megrendelt nyílászárók,vissza kell szedetnem a csempét mert nem megfelelő a munka minősége.
Abszolút elhiszem,hogy zavaró lehet egy kívül állónak,ha valaki a felújításról panaszkodik egész nap.
Viszont,ha azzal az illetővel jóban vagy,vagy pedig a barátod érdemes türelmesen végighallgatnod,esetleg felajánlani a segítségedet.
Lehet a barátodnak az a lakás addigi élete legnagyobb sikere,és lehet,hogy büszke rá.
Oké, ezt megértem, rendszeresen segítek én is felújításoknál, jól esik. Csak azt nem, hogy ha valakinek ehhez nincs kedve, az miért feltétlenül egy csóró lúzer, aki a háziurat gazdagítja. Mi den egyes pénzügyi tranzakcióval "mást gazdagítasz", ennyi erővel ne vegyél kenyeret se, ne gazdagítsd a mocskos péket. Egyszerűen magamnak fizetem, hogy igényes lakásban éljek stressz nélkül, ugyanolyan költség mint bármi más havidíjas dolog. Lehet, hogy kevesebb részét költöm rá a fizetésemnek mint egyes falusi sajátház-királyok fűtésszámlára.
A hitelek sem voltak/lesznek mindig olyan olcsók mint az elmúlt években. Nyilván volt pár év, mikor mesterségesen alacsonyan tartották az alaokamatot, ezzel jelentős károkat okozva a gszdaságban, de aki pár éve vett fel fix hitelt, az jól járt. Így is a hitelek 10-20 %-a ennek ellenére is változó kamatú volt, kellett is az állami atyáskodás nekik. Én viszont pl. most érek el lassacskán, hogy legyen önerőm, nézze meg mindenki, hogy milyen kamtok vannak a fix hitelekre. 250-es törlesztőért valami ótvar prolinegyedben tudnék venni bármit is.
Ha valaki jó családi háttérrel rendelkezik és/vagy tehetséges valamiben, ezért jól keres és jó helyen tud saját ingatlant venni, az oké, azzal nem tudok vitatkozni, gratulálok hozzá.
Én arról a rétegről beszélek, aki kiragasztja a matricát a 25 éves BMW-re vagy Swiftre, hogy "régi, de legalább nem a banké", világvégi putris helyen vagy prolis, c*gányos budapesti kerületben vesz lakást/házat és osztja az észt, hogy bizony ez saját, igaz, hogy bevakolni már nincs pénz, csak ha jön a 3. gyerek meg az újabb CSOK-utalás, de te akkor is csak "albiban nyomorogsz".
66#vagyok
Én nem hiszem azt,hogy akinek nincs saját otthona az egy lúzer lenne.
Nem vagyunk egyformák ettől adódóan nem is ugyanarra vágyunk.
Van aki nagy lakást akar,valakinek elég egy kicsi,van olyan aki falun akar élni nagy házban,valakinek pedig a városi élet jön be.
Ettől szép a dolog,hogy az élet változatos.
Az egyik legjobb barátom például, falun lakik a szülői házban,és a telken álló egyik régi mellékepületből alakított ki saját maga számára, egy külön lakrészt.Van benne minden,egy kis ház lényegében.
Magamra ismertem a kérdésedben,mert 28 voltam mikor megtehettem hogy elköltözzek otthonról a saját lakásba.
Kb 1 évig tartott a felújítas és én stresszeltem rajta és az is előfordulhat,hogy néha a barátaim agyára mentem vele
(de nem szándékosan).
De le a kalappal a barátaim elött rengeteg segítséget kaptam tőlük,legyen szó a festésről,vagy a csempe,járólap, laminált padló felcipeléséről.
Öhm... Előrebocsátom, hogy az eddigi 69 hozzászólás utolsó kétharmadát nem olvastam el... de:
Az, kedves kérdező, hogy "30-as fiú"-ként hivatkozol magadra, elég sokat elárul a gondolkodásodról... Ebben a korban (jobb esetben) már régóta férfinak nevezik magukat a hímnemű emberek. A férfiak pedig legtöbbször családot alapítanak, ezt pedig szívesebben teszik saját ingatlanban, mert az ugyebár nagy poén, ha kidob téged a tulajdonos, de az kevésbé nagy poén, ha téged, a feleségedet meg a 2 hónapos gyermekedet dobja ki... És igen, akárhogy szedi össze a pénzt az ember egy saját lakásra, büszke rá.
Ez csak a leginkább szembeötlő bukfenc a megszólalásodban... Azokból, amiket eddig ideírtál, az a benyomásom támadt, hogy titokban, mélyen valószínűleg irigykedsz a barátaidra, akik éppen családot alapítanak, ingatlant vesznek, ügyködnek az ingatlanon, élik világukat, míg te gyakorikérdések-ezel, egyedül a fene nagy elveiddel és felháborodásaiddal.
Sajnálom.
Ők más életszakaszban vannak, mint te, a hasonló korotok ellenére. Ezt szerintem el kellene fogadnod, és vagy dolgoznod azon, hogy neked is összejöjjön az, ami nekik (csak nyilván húdesokkaljobbmenőbbgazdagabb kiadásban, mert olyan embernek tűnsz, akinek szüksége van arra, hogy nagyzoljon), vagy pedig azt is el kellene fogadnod, hogy a te életutad más. Ettől még megilleti őket a kedvesség és talán valamiféle alapvető tisztelet is. Sőt, ha bátor leszel és "harmincas fiú"-ból, aki lenézi azt, amit nem ér el, "harmincas férfi"-vé válsz, akinek határozott elképzelései vannak az életéről és nem fél úgy élni azt, ahogy jó neki, téged is megillet a tisztelet.
Csak ennyit akartam... Szép napot és minden jót kívánok.
U.i.: ne beszélj már úgy a nettó 800k-s fizudról, mintha nem nyomorogna fél Magyarország és ez egy átlag kis fizucska lenne... légy inkább hálás a lehetőségeidért.
Üdv,
28 nő ;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!