Csak én unom már baromira ezt a saját lakáson való rinyálást?
30-as fiú vagyok, a kortársaim 99%-a mostanában kizárólag lakásvásárlással- és felújítással, illetve autóvásárlással- és szervizeléssel van elfoglalva, egyszerűen nem is lehet velük másról beszélni, csak fossák ki magukból az "így a szakember hiány, úgy az alkatrészárak, amúgy az ingatlanárak...." szöveget.
Főleg a vidéki kisvárosi fiatalok körében fontos ez, ahol életük nagy műve a saját tulajdonú családi ház, illetve autó, mert ugye ott fontos, hogy mit látnak az ismerősök. Budapesten mérsékeltebb ez a dolog, nyilván a lehetőségek miatt, de ott meg a kedvencem, mikor a világvégi faluból felköltöző egyének olcsó belvárosi lakást akarnak bérelni, természetesen a lefingott BMW-t is ott akarják tárolni, illetve használni városon belül, mert "a BKV szar", emellé még 5 éven belül 150 milliós családi házat akarnak mondjuk Budaörsön, mert ugye "nehogymán ne telljen rá, ha 8 műszakban dolgozok". Aztán ha valaki felvilágosítja őket, hogy ez így nem megy, akkor megy a fröcsögés.
Minden ismerősöm már vagy 5 éve konstans lakásfelújítással van elfoglalva, ha el is készülnek, kezdik elölről valami idióta átalakítással, szétcseszi őket az ideg az elszálló árak, szakemberek...stb. miatt, mondanom sem kell, hogy ezek azok az idegbeteg emberek, akik a közutakon is életveszélyesen manőverezgetnek, mert állandóan sietnek.
A legtöbben vagy valami putri faluban vettek családi házat, vagy Budapesten is proli panelos kerületben (Csepel, Újpest...stb.), mert csak arra tellett, az is 20-30 év hitelre. Mondanom sem kell, hogy a legtöbb esetben kiderült, hogy bizony suttyók a szomszédok, tele van rejtett hibával a ház, de nem baj, az a lényeg, hogy "saját", nem kell a köcsög "főbérlőt" gazdagítanom.
Ezzel szemben én 250 ezerért bérlek Budapesten egy jó helyen lévő, felújított, berendezett lakást, egy szöget nem kellett még sehova bevernem, ha van is valami gond, a tulajdonos intézi nekem. A havi bevételem 800 ezer Ft., bőven megélek mellette, autót nem tartok, mert 9500 Ft.-ért teljesen jó színvonalú tömegközlekedést kapok, egyébként meg carsharinget használok, így totál leszarom az átverős autószervizeket is. Emellett azon dolgozom, hogy egy külföldi freelancer munkát tudjak kiharcolni magamnak, így a bevételem felmenjen kb. 1-1,2 millió Ft.-ra.
Második albérletem, az előzőből is azért költöztem, mert már nem felelt meg a minősége, itt is jóban vagyok a tulajjal, hosszútávra tervez ő is, ha mennem is kell pár év után, simán találok egy másikat ugyanitt. Egyszerűen nem a legolcsóbb 100 ezres putrit kell kivenni szarrágó tulajjal, hanem igényesebbet, le kell ülni, megbeszélni vele a hosszútávú terveket, aztán ennyi. De ugye a sajátlakás-mániások ezt is olcsón, okosba akarják, aztán csodálkoznak, hogy ráb*sznak.
Mondanom sem kell, hogy sajátlakáséknak én vagyok a lúzer albérletes, aki mást gazdagít és idegen lakásában nyomorog (egyedül 55 nm-en), míg ők császári életet élnek a 20 évig a banké putrifalusi kertes házban vagy a csepeli panelban, ahol lakatosék egész nap kis grófót hallgatnak a szomszédban.
Nyugdíjas koromra nyilván csöves leszek, bezzeg ők talán 65 éves korukra pont kifizetik a hitelt, aztán vígan élnek majd a kb. 500 ezres állami nyugdíjból, miközben egy kiló kenyér lesz vagy 20 ezer Ft, az ország meg egy-két elit budai kerületet meg a Balatont leszámítva egy c., illetve prolitanya lesz.
Kicsit hosszú lett, bocsi, várom a véleményeket, ellenérveket.
"Igen, ez az "ugrás" a probléma pontosan, mert elméletben jól hangzik, de a valóságban rengeteg idegeskedés, illetékfizetés, lakáshirdetés, komolytalan vevők fogadása, aztán lakásnézés, licitálgatás, felújítás, költözködés. 2
Mindenkinek máshoz van tehetsége.
Nekem ezek élvezetes dolgok, nem problémának vannak megélve.
Viszont alkalmazott nem tudtam lenni, még kevés pénzért sem.
Nem olvasom végig az összes hozzászólást, de szerintem kicsit süsü vagy.
A mélyen lenézett ismerőseid, akik hitelt fizetnek, azok minden egyes szög beverésével a saját vagyonukat tartósan növelik, a hitelük inflálódik (de mint állat), és sokkal nagyobb megtakarításra tesznek szert ezáltal, mint amit te el tudsz képzelni.
Felújítással főleg, de jelen esetben ha nem csinálnának semmit, akkor is.
Az én lakáshitelem jelenleg 62ezer forint, ez soknak számított pár éve, most mennyi is? Lassan a telefonszámlám is több, mint a lakáshitelem, és 120 négyzetméteres házam van.
Szóval majd a hű de mélyen eladósodott ismerőseidet nézd meg pár év múlva, akik jó esetben a mostani törlesztőt fogják fizetni, te meg a félmilkát csurgatod majd a havi kis albérletedre.
Arról ne is beszéljünk, hogy családot alapítani, kisállatot tartani már annyira necc kategória albérletben, hogy nagyjából örök magányra ítélt szingli életbe vered magad, ha ebbe beletörődsz.
Oké, értettem, tehát az a lényeg továbbra is, hogy nem az enyém, más zsebét tömöm, a "főúr" mondja meg, hogy mit csinálhatok, blablabla.
Nekem "savanyú a szőlő" nyilván, nem az ostoba lakásfelújító haverjaimnak, akik 30 éves korukra már beleráncosodtak az állandó stresszbe, meg olyan patkány módon közlekednek 70-nel a zebrán át, miközben kisiskolások szeretnének átkelni, csak ugye "sietni kell, mert 6-ra jön a vizes".
Emellett sokan röghöz vannak kötve, beragadnak valami szar munkahelyre, ahonnan nem tudnak váltani, erre is rámegy az idegrendszerük.
Nem cigizek, nem tartok macskát és nem is akarok semmit átalakítani, mert eleve felújított, igényes lakást veszek ki. Ezt nem képesek a lakásalakítgatók felfogni, hogy nem érdekel. Persze, megértem, ha valakinek ez a hobbija.
Ezt a kirakósdit meg hagyjuk már, mindig minden albérletet hosszútávra akarnak kiadni, a legnagyobb problémám, hogy ha hamarabb mennék, hogy álljak a tulaj elé vele, hogy közöljem vele kíméletesen, hogy találtam minőségibb lakást, kezdheti megint elölről a bérlőkeresést.
Azt meg nem tudom értelmezni, hogy hú most de jól élek, de majd 20-30-40 év múlva fordul a kocka és nekik milyen jó lesz, bezzeg nekem. Engem az megnyugtat, hogy holnap is úgy kelek fel, hogy a lakásügy meg van oldva, nem rohanok sehova, kényelmesen home officeozgatok.
A mostani sajátlakásos nyugdíjasokat sem úgy látom, hogy olyan hűde nagy lábon élnek, hanem vagy egy zsákfaluban rettegnek c. testvéreinktől, nehogy agyonverjék őket 200 Ft.-ért, közben se posta, se orvos, vagy a városi nyuggerek meg a piacon vívnak közelharcot egymással az akciós farhátért.
Afelett meg mindenki elsiklik, hogy mikor kifizetem az albérletet, utána még mindig marad több mint félmillióm havonta, plusz nèha egy kis bónusz, ez még mindig jóval több mint amennyiből a magyarok kb. 80%-a él.
Ki él jobban, az, akinek saját lakása van és nettó 200-ért teszi tönkre az egészségét egy gyárban, vagy én az albérlettel, miután még marad 550-em és de. 9-től du. 3-ig dolgozgatok?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!