Csak én unom már baromira ezt a saját lakáson való rinyálást?

Amúgy meg az nálam alap, hogy 2 szobás legyen, korábban laktam garzonban, de úgy egyszerűen nem tudtam fogadni rokonokat vidékről, ha itt aludtak volna 1-2 napot, szaros összecsukható matracokat tettünk le, alig fértünk el úgyis a 30 nm-en.

A másik, hogy legyen légkondi, abbólnem vagyok hajlandó engedni, nem ideiglenesen lakom albérletben, hanem még jópár nyarat végig kell nyomnom.

Ezenkívül ne ósdi nagymamabútorok legyenek, nincsenek nagy igényeim, de a nappaliban egy normális ülőgarnitúra, tv-állvány, esetleg valami kis fiókos komód, a hálóban franciaaágy meg egy kétajtós gardróbszekrény.

Na most egy ilyen lakás nincs már 180-200 alatt, hiába írtam korábban 150-et, annyiért egyszerűen nincs. És ezek is sima lakótelepi lakások, Ó uda, Zugló, Kelenföld, ilyesmi. Ehhez képest egy 250 azért nem akkora nagy pazarlás, de még a 300-at sem érzem annak, afelé viszont tényleg nem megyek én sem.

Azért egy Orbánhegy, Naphegy mégiscsak máskategória mint egy kelenföldi panel. Tudom hogy azok közül az kulturáltabb, de azért ott is rengeteg igénytelen proli van sajnos.

Ha meg kirúgnak vagy egészségügyi bajom lenne, még mindig sokkal több lehetőségem van Budapesten mint egy világvégi faluban, ahol tömegközlekedés sincs, meg háziorvos sem, a mentő is csak rendőri kísérettel megy be.

Értem én, hogy az a legjobb, ha Budapest és saját is, csak nekem arra nem volt meg a családi hátterem, illetve későn kaptam főállást, csúsztam az óvoda/iskola váltásnál is egy évet, illetve szart sem érő nyelvi előkészítő évfolyamos gimnáziumba jártam, ami szintén mínusz 1 év.

Tehát hiába írja valaki hogy ő már 26 évesen a sajátját fizette és kocsija is volt, azon kívül, hogy szívből gratulálok hozzá, nem tudok mit kezdeni vele. Azért fizeted a sajátodat, mert anno jó döntést hoztál és olcsó albérletet választottál? Csak ekkor van értelme a mondandódnak a kérdés szempontjából.

Amúgy meg 15 éve elég gyakori látvány volt a híradóban a házába kapaszkodó, rendőrök által ölbevett, kilakoltatott család, pedig ők is azt gondolták, hogy "nyugodtan alszom, mert tudom, hogy van fedél a fejem felett". Pedig ott szimplán az ostoba, nagyravágyó sajátlakás- és autóhitelbe buktak bele, nem arról volt szó, hogy rákényszerültek, mert drága volt az albérlet.

Szóval a lényeg, hogy ha lenne lány, akivel gyereket terveznék, nyilván megbeszélnénk, hogy vegyünk sajátot, hol legyen, ki mennyit rak bele mennyi hitel...stb.

Ok, tényleg előnyösebb a saját ebben az esetben.

Csak azt nem értem, amit korábban itt is olvastam egy kérdésnél, hogy egy lánynál alap a saját lakás 30 éves férfitől, még ha hitellel, akkor is. De mégis mi a francért lenne alap egyedül belevágni egy hiteles szar helyen lévő lakásba? Hogy aztán benyögje, hogy jajj hát ez az Újpest tök ciki, amúgy is Budafokon dolgozom, szüleim Budaörsön élnek...stb.

Aztán lehet eladni a hiteles lakást, nyilván nagyon kelendő lesz...

Nem jobb ismerkedési fázisban egy normális albérlet, amit bármikor otthagyhatok gond nélkül, ha összecuccolunk? Amúgy meg ide is jöhetne nyugodtan, totál nem érdekli a tulajt, jóban vagyok vele, nem lenne semmiféle díjemelés, ugyanaz a lakás marad attól még. Egy lány szívesebben költözik fullextrás, panorámás hegyvidéki lakásba mint egy szutyok panelba 'Erzsébetre.

Nem volt még olyan régen, mikor albérletet néztem, mindig örültek nekem, mikor látták, hogy végre egy kulturált ember, mert eddig olyanok voltak, hogy ránézésre 30 év. Úgy kellett egyet-kettőt lemondanom, mert nem tetszett a lakás, tök kellemetlen volt, sajnáltam a tulajt, hogy kezdheti elölről a folyamatot, fogadhatja a suttyó jelentkezőket. Szóval egy ilyen helyzetben rohadtul nem fognak egy igényes, jól kinéző barátnő miatt kidobni engem.

Igen, ez az "ugrás" a probléma pontosan, mert elméletben jól hangzik, de a valóságban rengeteg idegeskedés, illetékfizetés, lakáshirdetés, komolytalan vevők fogadása, aztán lakásnézés, licitálgatás, felújítás, költözködés. Aztán ha most én beleállok egy 20 éves hitelbe, mikor lesz ez az ugrás, 50 évesen? Kösz, nem. Komolyan ez az egyetlen célja az embereknek, hogy a 60+-os éveiket biztosítsák be, és ezért töltsék a 30-as éveiket állandó lakásfelújítgatással, stresszel, másodállással...stb.?

Nem véletlen ez a sok idegbeteg, agresszív ember, aki 5 mp időnyereségért az anyját is eladná és képes gyerekkel a hátsó ülésen büntetőfékezni meg egyebek.

Nem véletlenül hajtogatom ezt a felújítás dolgot, tudom, hogy egyesek ebbe is belekötnének: egyszerűen az eladó lakások döntő többsége egy lefingott szar, nincs olyan lakás, amibe rögtön be tudnál költözni, ami van, az meg rohadt drága (panelnál nem 30-40 millió, hanem 50-60), és elviszik az orrod elől, amíg a hitellel szarakodsz.

Amúgy meg Győrben, Debrecenben, Veszprémben...stb. is budapesti árak vannak már, úgyhogy ez a vidékre költözés se egy nagy ütőkártya. Az agglomeráció meg még drágább is.

Tudom, hogy vannak olcsóbb helyek is, Miskolcról származom, köszönöm, nem kérek belőle. 20-45 éves korosztály kompletten hiányzik onnan, a lakosok 90%-a nyugger vagy rejtett erőforrás.