Mit tegyek, ha a szüleim már napi rendszerességgel beszólnak, hogy szégyen, hogy 25 évesen még velük élek, de nincs pénzem elköltözni?

Még nincs egy éve, hogy lediplomáztam (a tanárképzés 6 év, azért tartott eddig). Szeptember óta gimnáziumi tanárként dolgozom (magyar-földrajz szak), de ez sajnos csak nettó 145 ezres fizetéssel jár.

Egyedülálló nőként nem tudom, hogy lehetne önálló életet kezdeni, ráadásul Budapesten élünk, itt nőttem fel, mást szinte nem is ismerek, ezért szeretnék a városban maradni. De az egész fizetésemből nem jön ki egy kis garzon bérlése + a rezsi és akkor még nem ettem.

A szüleim egyre rosszindulatúbbakat mondanak, már napi szinten kapom meg tőlük, hogy életképtelen vagyok. Van egy 22 éves öcsém, ő szobafestőként dolgozik, ő már önálló életet él, mert háromszor annyit keres, mint én. Mindig hozzá hasonlítgatnak, hogy ő milyen életrevaló, mennyire ügyes gyerek, stb... én meg egy kupac szerencsétlenség.

Nem bírom már ezt a hangulatot, de nincs elég pénzem sem albérletre, sem lakáshitel önrészére.