Miért ennyire reménytelen saját házhoz jutni?

"Lakáshitel? Nem akarom magam 20 évre eladósítani."

Pedig sokan ezt csinálják, már a szüleink generációja is ezt csinálta.

Mi a szakmád, ami kellene külföldön?

Hát ezen én is gondolkodtam már (szintén 25 vagyok), én most tanulom azt amivel tényleg szeretnék foglalkozni, eddigi pénzem felújításra költöttem egyéb zűrös ügy miatt, tehát megtakarításom nincs. A külföldi munka szerintem akkor érné meg igazán, ha vagy nagyon jól keresel (ottani szemmel nézve), vagy ha az ott termelt pénzt itthon koltod el. Viszont ez a nettó 400 magyar viszonylatban átlagon felüli, ebből simán tudsz felrerakni, nem feltétlen kell külföldre menni.

Szerintem a megoldás "számunkra" az, hogy félrerakunk, hogy legyen hitelhez önerő illetve tartalék ha valami rossz történne.

Sokan úgy vannak vele hogy albérlet helyett inkább fizetnek egy hitelt, amit meg is értek, hiszen az a lakás amire fizeted a hitelt egy nap majd tényleg a tiéd lesz.

Amúgy ha ketten vagytok, akkor már könnyebb félretenni.

Azért az erős túlzás hogy az ölébe hullott a tulajnak a lakás. Általában vagy megdolgoznak érte vagy örökölnek (tehát egy szerettüket elvesztik, az sem jó opció). Az első lakás a nehéz, a másodikra már jóval könnyebb gyűjteni.

De megértem a helyzeted. Én is ez a korosztály vagyok. A többség, akivel beszéltem erről a lakáshitelben gondolkozik. Van aki állampapírban tartja a pénze egy részét. Nem ebből lesz milliomos, de kereset kiegészítésnek nem rossz.

Van olyan aki olcsóbb albit keresett. Ehhez az kell, hogy lejjebb adta az igényeit (külvárosba ment, kisebb szoba, stb), de kiszámolhatod hogy mennyit lehet egy évben ezen spórolni.

Külföldön dolgozó barátaim is vannak. Nekik azt kellett mérlegelni hogy kint nem ismernek senkit, magukra vannak utalva. Viszont ők sem a teljes vételárat akarják megkeresni kint, hanem az önerőt.