Egy 20-30as éveiben járó fiatal házaspár miből tud ingatlant venni manapság?

#28-30

Nagyon szomorú a helyzetetek, de nem rólatok van szó, akiknek a szülei maguk is földönfutók és albérletben laknak.

A többségnek van otthona, ahol maga is felnőtt. Ha az egyiküknél nem megoldható, akkor megoldható a másikuknál.

A többségének, az átlag szülőknek van lakásuk és szívesen segítik a gyerekeiket az ott lakással, hogy tudjanak spórolni.

Nektek marad az állami támogatás(10milliós babaváró) és a kompromisszum, ha családban tervezitek az életet. Ha nem családban, akkor marad az örökös albérlet.

Igen, marad a babaváró, szerintem nagyon kedvező. 3 év töretlen TB-jogviszonyom és megfelelő jövedelmünk is megvan. Nem kell egyből 40 milliós házba menni, szerényebb dolgok is nagyon jók lehetnek.

Amúgy a kérdezőt nem kell támadni, nem gondolom, hogy bárkit is választás elé kellene állítani, hogy esküvő vagy otthon. Egy ideális országban ez megoldható.

Egyébként létezik egyéb személyi kölcsön is, kedves kérdező, amit elfogadhatnak önerőnek. Jó a jövedelmetek, érdemes azt az utat is megfontolni, hogy 2 párhuzamos hitellel indultok útnak.

#33

Az ilyen kérdéseket soha nem értettem!

Gondolod, hogy most valaki jön és elmondja, hogy miért pontozott le?

Nos én nem pontoztalak le, se fel, mert számomra nem volt sem hasznos, sem haszontalan, vannak élethelyzetek amik nekem ismeretlenek, így nem tudom értékelni.

Írod, hogy

"Na, hát az én szüleim házát "elvitte" a devizahitel, nincs a családomban saját ingatlan. Ez van, mindenki albérletben "nyomorog"."

Ebben az esetben viszont felmerül a kérdés, hogy a barátod szüleivel mi van? Ők is devizakárosultak, vagy csak nem voltál hajlandó az "anyósékhoz" költözni, egy magasabb cél érdekében?

Félre ne érts, nem ítéllek el ezért sem, de mások letolják a torkukon a békát, kompromisszumot kötnek és utána haladnak. Aztán lehet kérdéseket feltenni róluk, hogy miből tudnak ingatlant venni manapság?

Ó de bőszen lepontoztatok, pedig akárkit kérdezek, mindenki azt mondja 22 millió semmire nem elég, 350-400 ezres minimum m2 árak esetén.

Tegyük hozzá, a felújítás az nem építkezés... de nulláról házat 22 millióból mindennel (még ha akkor 5% is volt az áfa, csak az 1 millió) együtt... Ha ez így lenne akkor mindenki építkezne.

Megyeszékhelytől kb. 15 km-re lévő, 2004-es építésű házat tartottak 25 millióra, és el is kelt, nem hinném hogy 20 alatt... Akkor hogy a fenébe építene tök újat, áfával mindennel 22 millióból?

Ja, vagy hogy egy 50m2-es valamit húztak fel belőle?

Magyarázzátok már el a nagy titkot akkor, ha már lepontoztatok (és ahogy ezt is, minden magyarázat és ok nélkül le fogjátok).

#38

Hogy tehetek fel ilyen kérdést?

Nyilván a hiányos válaszod alapján, mivel csak magadról beszéltél.

Az én szüleim is önkormányzati lakásban laktak és a haláluk után - felnőtt gyerekként - nem tett az utcára az önkormányzat. Ott alapítottam családot, oda születtek a gyerekeim. Az más kérdés, hogy aztán megvásároltuk.

És nem!

Nem 15-20 éves a történet, hanem mindez 4,5 éve történt.

Anyám önkormányzati lakásban él, 30 nm komfort nélküli, miután apám kirakott minket otthonról, ezt kaptuk, mondván lány vagyok, anyám nő, nem jár a külön szoba, csak ha fiú lennék.

Azóta anyám ezt megvette az önkormányzattól, de jobbra nincs pénze. Ami volt az évek során, azt fürdőszobára költötte, hogy ne az udvari közösbe kelljen járni wc-re.

Anyósék Szabolcsban élnek egy határközeli kis zsákfaluban (értsd, se munka, se közlekedés), a másfél szobás szocreál kockára ráhúztak egy plusz szobát nyári konyha jelleggel. Mondhatni, szép nagy ház. Velük él a párom elvált nővére, két gyerekkel.

Nos, melyik szülőhöz kéne költözzünk? Anyámhoz a 30 nm szoba-konyhára, vagy az ország másik végébe hetediknek az 50 nm-re, ezzel munkát is elveszítve?