Kinek van igaza?
5 éve vagyunk házasok, van egy 2,5 éves gyerekünk. Én gyesen vagyok, a férjem a vállalkozását vezeti. Kétszintes családi házunk van, óriási kerttel.
A háztartással, a kerttel elsősorban én foglalkozom. Nem mindig - pl. terhesen képtelen voltam főzni, akkor a férjem hordta haza a kaját. (Ő nem tud főzni.)
Ha kérem, a házimunkában is segít, de kérni kell, igazából ritkán kérem rá. Kint füvet nyírt, de idén már jön egy srác, aki lenyírja helyettünk. Ő szervezett egy manyust is, aki permetezett, metszett tavasszal. A veteményest, díszkertet egyedül csinálom.
A férjem inkább rakodni szokott. Elviszi a szelektív szemetet, télen begyújt, átválogatja a régi CD-ket, ilyesmi.
Én sajnos halogató, ide-oda kapó fajta vagyok, sokszor "kiesnek" a kezemből tárgyak itt-ott, és elfelejtődnek. Észre se veszem. A férjem sokszor rakodik utánam, utánunk. De valahogy szemrehányóan csinálja, nem érződik segítségnek.
Már mondogatja egy ideje, hogy neki milyen fontos a rend. De nem a "felszíni" rend, hanem pl. hogy a fiókokban ne legyen kupi. Őt a tisztaság, a takarítás nem érdekli (úgyis a mosógép, mosogatógép, porszívó csinálja, nem én, ugyebár), csak legyen rendszer az életében, a lakásban.
Én meg elvagyok az átlag rendrakással, takarítással, a fiók meg azért van, hogy be lehessen zárni az ömlesztett cuccokat, eszembe se jut glédába állítani, így is mindent megtalálunk.
Neki meg a privát asztalán a féltett csetreszei pöpec rendszer szerint sorakoznak, de ujjnyi porban.
Szóval, én csinálom a mindennapi ganajozást, de elég lazán, a férjem meg a nagyobb lomtalanítás-szerű, rendszerező projekteket, ha meg valami részemről elmarad, vagy szól érte, vagy kummogva megcsinálja.
Mostanában viszont számon kéri, hogy miért nem rakodok (értsd: pl. a fiókokban) többet. Hiszen tudhatnám, hogy ez neki fontos.
Tudom is, mégis berzenkedek ellene, hogy ez is rám maradjon. Tehetnék többet, elismerem, de a szabadidőm vagy a gyerekkel töltött idő számomra értékesebb, semhogy beáldozzam, hogy a kamrapolcon méret szerint legyenek a befőttesüvegek.
Jogos a kérése?
válasza:#9
Hogy jön ide a holtakkal szexelés?...akár viccből(?) is
válasza:11: Amikor valakire, aki hülyeséget csinál, azt mondod, hogy retardált.
A katonás rend szeretetének véglete a nekrofília. A katonás rend beteges szeretete a nekrofília.
válasza:Szerintem a lakásban egyszer közösen rendet kell rakni, utána pedig fenntartani. Ki kell selejtezni, ami már nem kell, több lesz a hely és kisebb a kupi. Azon túlmenően, hogy a kapcsolatnak is jót tesz, a léleknek is pozitív dolog szellős, átlátható helyen élni. Káoszban takarítani sem lehet rendesen. Azt sem értem, mennyivel több idő valamit rendesen eltenni, behajtogatni, mint csak bedobni valahová és utána órákig keresgetni, hogy hol van.
Innen már csak egy lépés a gyűjtögetés, egyik sarokból a másikba pakolás, mivel semminek nincs helye, nem fér a cucc a lakásban.
válasza:11: Értsd úgy, hogy fontosabb neki az élettelen tárgyak elhelyezkedése, mint az érző, élő feleségének az érzései.
A holt jobban érdekli, mint az élő.
válasza:Míg dolgoztam, sem volt egyenlő a házimunka elosztása - néha elmentünk/elmegyünk étterembe, ha rühellek főzni, felhúzza az ágyneműt, ha a kezébe adom, bevásárol, ha írok listát, leveszi a függönyt, ha ki akarom mosni, ilyenek. Inkább csak a kezem alá dolgozik, nem önállóan.
De szerintem max. heti 1-2 órát ha foglalkozik (közvetlenül) az itthoni dolgokkal, inkább kampányszerűen. Mondjuk a szelektívet elvinni nem kell minden héten. Az igaz, hogy közvetetten sokat tesz az életünkért.
De tök jó lenne, ha lenne pár dolog, amire nem nekem kell gondolnom, hanem fixen megvan. Mit tudom én, ha vállalná, hogy hetente áthúzza az ágyat. Önként, önállóan.
válasza:Nem vagyunk tele kacattal, szerintem jóval kevesebb ruhánk, egyebünk van, mint az átlagembernek. Nem gyűjtünk tárgyakat. (A könyvek kivételek.) A ruháink rendben vannak.
Én is szoktam szelektálni, de csak ihletett pillanataimban, és vannak fiókok, amiket kb. évek óta alig húztam ki, vagy megszoktam, hogy ömlesztve lakoznak bennük a töltők, aksik, egyebek, és észre se veszem a kupit.
Viszont a gyerekruhák, játékok, gyerekkönyvek mintha önálló életet élnének. Pedig őt sem lepik el a felesleges cuccok, mégis valahogy mindenhova jut belőlük.
A férjem szeretné, ha pl. a régi számlák, jótállások le lennének nejlonozva, fűzve, dossziézva. Én meg csak berakom őket a "számlás" fiókba, oszt csókolom. Soha a büdös életben nem fognak kelleni.
Az én főbajom a halogatás. Félreteszek valamit, hogy "majd" elintézem, aztán elfeledkezem róla. Rémes szokás, és nem tudom, hogyan győzhető le.
válasza:No, az már egy lépés előre :)
Innen úgy lehet rendet tartani, hogy nem szívatod magad feleslegesen. Számlát nejlonozni meg lefűzni? Nemár. Ha találsz hozzá elég nagy polcot és át tudod oda pakolni, elég egy pár iratpapucs, ha nem, akkor dosszié. Papír bele, csókolom. Ugyanúgy behajítod, de rendszerezetten. A töltőknek és egyéb kábeleknek én szereztem kis kosarat. Külön egy másikat a hangszereimhez való ezernyi kábelhez. Ugyanúgy ömlesztve vannak bennük a cuccok, mégis szervezettnek tűnik, hiszen ha belenézel a fiókba, csak két teli kosarat látsz. Minden fiókba, minden polcra lehet ilyet, rekeszt, dobozt, ilyen kis hülyeségeket tenni, abba dobálni. Egyszerűen csak kompakt, minimál kinézetet kell elérned. Nekem pl. baromi nagy trükköm a fürdőszobában, hogy csak az van a piperepolcra kirakva, amit minden nap használunk, szép dekorációkkal kiegészítve. A többi cucc a gyógyszeres fiókban lapul, a tusfürdők samponok pedig egy csinos kosárban állnak a zuhanyzó mellett, állati jól néz ki. Ennyi a trükkje, mégis olyan a fürdőm, mint a katalógusokban. Nem mellesleg könnyű tisztán tartani.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!