Összevesztünk az albérletben. Melyikünknek van igaza?

Lakótársammal összevesztünk, külön szobánk van. (3-an vagyunk egyébként, a másikkal semmi gond)

Elsőként elkezdett rám írni különböző dolgokért - amikor dolgozok és nem vagyok otthon - , mint például figyeljek erre és arra a lakásban. Mondtam, hogy OK.

Utána rám írt, hogy én hagytam-e borotválkozás utána a borostámat - ami egyébként nem szokott előfordulni - a csapba. Mondtam igen, bocsi, siettem randira. Elkezdi őt ez nem érdekli, nem tartozik rá, figyeljek jobban oda.

Akkor ezt elengedtem.

Rám írt, hogy mindig csukjuk be a másik féllel együtt a fürdő és a WC ajtót, mert hangosak vagyunk reggel, nem tud aludni. (Amúgy nem vagyunk azok, de ő felébred arra, ha a hajlakkról leveszem a kupakot stb..)

Ismét máskor rám írt, hogy ne zárjam be az ajtót, mert túl hangosan kattan a zár és ő arra felébred. Ekkor összekülönböztünk, hogy rendben, hogy az ötödiken lakunk, de én befogom zárni, mert mindenkinek harmónika ajtaja van, nem lehet zárni a szobákat, és nem fogom megkockáztatni, hogy betörjenek úgy hogy észre sem veszi alvás közben/vagy azt hiszi valamelyikünk visszajött.

De hát így meg úgy, ki jönne ugyan be stb. Ebből akkor nem engedtem, biztonságba akarom tudni a cuccaim. Az lett a vége, hogy ne zárjam be az ajtót, hanem csak a rácsot, ami előtte van...

Egyik nap kimostam a szennyest, s a közös térben, kiteregettem. Ami az ő szobája előtt van. Mondta, hogy szedjem le azt, amit másnap felakarok venni, mert ő reggel szeretne aludni, nehogy felkeltsem. Én nem szedtem le, mert olyan pici a szobám ide semmi nem fér el. Reggel lábujjhegyen, olyan síri csöndben szedtem le egy nagydrágot, ahogy csak lehet.

Még aznap rám ír újra, hogy ő erre is felkelt, pedig szólt, hogy szedjem el onnan a ruhát, őt nem érdekli hogy kicsi a szobám, meg különben is bármit mond én azt nem akarom teljesíteni, tehát én nem tudok alkalmazkodni, szólni fog a főbérlőnek - aki a haverja - hogy engem rakjanak ki. Mondtam, hogy hogy a fenébe lehet erre felébredni, de amúgy sincs az között semmi összefüggés, hogy kicsi a szobám meg az között, hogy a KÖZÖS térben teregetek.

Közben persze kiderült, hogy volt, hogy ő is ott hagyta a borostáját, kétszer is, amire a harmadik illető szólt, s azt mondta, hogy "bocs, siettem". Ja, amikor én mondtam ezt, akkor persze kb lehordott..

Volt abból is vita, hogy éjfél után ne vegyünk ki semmit a hűtőből mert hangosan csapódik az ajtó, ne telefonáljunk éjfél után, tegyük fel a fülhallgatót ha gépezünk stb. de ő maga is megszegte ezeket szépen.

Összességében az a véleményem, hogy úgy hisztizik mint egy kislány. Elvárja, hogy alkalmazkodjak, miközben ő semminek sem akar megfelelni. A zárból nem akart engedni, s mikor mondtam, hogy tegyen be füldugót, akkor nem is reagált rá, pedig ez megoldaná a problémáit. Szabályokat állít fel, mintha ő lenne a ház ura, amiket sorra ő maga is megszeg alkalomadtán. Egyébként én soha nem fújtam fel neki semmit, nem szóltam semmiért, egyedül csak az ajtó záráshoz ragaszkodtam. De ennyi.

Szerintetek kinek van igaza vagy hogy lehetne ezt normálisan rendezni? Én próbáltam vele beszélni üzenetben ugye, de vagy mellőzte az észrevételeket, vagy jött a fenyegetés, hogy szól a haver főbérlőnek, vagy pedig csak a sajátját verte.

Azóta nem köszön, ha elmegy a szobám előtt, vagy direkt kerül.