Laknál-e tanyán?

tök jó ez olvasni, hogy így bejött az élet. Én még csak 19 vagyok, de már most arra vágyok, hogy valamikor tanyán élhessek. Jelenleg egy kisvárosban élek, és Budapesten tanulok, így hétközben ott vagyok, de kikészülök tőle. Ha hazajövök, szeretem kint tölteni az időmet!

Nos a tanyámról, ha lenne:

egy régi tanya lenne, felújítva, körülötte erdő, és lennének állatok: baromfi, kecske, disznó, meg tehén, esetleg 1 ló, meg birkák, méhek. Na ez fasza lenne :)

Minden vágyam az...

20/L

nem semmiképp.

Budapesten születtem, itt is élek. Ennek ellenére laktam tanyán rövidebb hosszabb ideig, méghozzá Skandináviában!

Én megőrülök egy idő után a nyugalomtól. Hiányoznak a város házai, esti fényei. Hiányoznak a jó éttermek, sarki kisvendéglő ahol ismernek és tudják mit hogyan szeretsz, hiányzik az opera, a színház, a múzeumok.

Ezek mind nehezebben elérhetők egy ilyen városon kívüli helyről.

Nekem ezek fontosabbak a csendnél, meg a küzdelmes életnél.

[link]

Ilyenre gondoltál??Mig az öregségem miatt elnem kell innét mennem addig itt maradok!Elnem tudom képzelni hogy nem itt éljek!Mikor hajnalban videózom az ablakomból az őzeket,szarvasokat ahogy kergetik egymást!Aki nem élt ilyen helyen elsem tudja képzelni!Éltem én is városban,de már többé nem tudnék!

amit a kérdező írt az ilyen tipikus tanya

Én város szélén lakom de csak 2 szomszédunk van 1 mellettünk és 1 slégan az út másik felén a többi körülöttünk üres telek, erre felé vadnyulak meg fácánok szoktak mászkálni.

De 10 percre van gyalog 2 benzinkút 2 bevásárló központ meg

És mikor itt olvasom hogy kinek mennyi problémája van a szomszédokkal mindig eszembe jut hogy de jó hogy itt lakunk.

Ezért költöztem el a városból, igaz nem tanyára de falura, pedig nagyváros szivében nőttem fel. Csendes falu, házunk nem a főutcán van így a gyerekek is nyugodtan játszhatnak a napi 5-6 autótól. S 5 percnyi sétára van 3 élelmiszerbolt meg egy gazdabolt is, a buszmegálló olyan 200-250 méterre lehet napi 12-14 járattal a városba és ugyanannyival vissza. Gázfűtés van és van internet is mert ugye nem az ólból írok a trágyahordó talicskáról. Fát szivesen vágok és aprítok is. Tavaly a kertben kemencét építettem ahol kenyeret is szoktunk sütni.

Van egy tanyánk ahol éveken át a nyarat töltöttük amíg a városi panelban laktunk. Hasonlóan kb 18-20 km-re a várostól. Egy völgyben, ahova télen ha nagy hó hullot lehetelen volt odajutni (vagy onnan eljönni). Hosszú éveken át 2-3 hónapot egyhúzomban "kint voltunk", ott éltünk. Tetszett meg minden de azért valahogy így ilyen "félcivilizáltan" jobban érezzük magunkat. Én is szeretem nagyon a természetet, erdőt, őzeket melyek minden gyümölcsfánkat megkezdtek, patakon a vízesést (a tanyánk egy régi malom volt felülcsapós malomkerékkel), mindent. Nagyn jó volt ez de csak nyáron. Nem is a kényelem miatt de inkább praktikus okokból nem töltöttük ott a telet és végül eladtuk. Így maradt ez a kompromisszum - a falusi élet. Ez is jó és sokkal nyugodtabb mint a zajos, mindig valami történős városi végetnemérő kavarodás. Itt is van szórakozás meg buli csak más szinten, nyugodtabban, őszintébben, szeretetteljesebben. Én itt találtam otthonra.

Én is belvárosban nőttem fel, és már 10 éve lakok falun. És már nem tudnék városban lakni. Igaz, néha bejárunk, ha nagyon muszály. 25 km-re nagyváros, 4 kilométerre kiváros van a falutól. Van itt a környéken minden, ami az élethez kell. Igaz, nincs Tesco, Lidl, meg semmi hasonló. De van 10 percre bolt, 15 percre buszmegálló, van minden. Nem költöznék vissza városba, pedig nagyon pörgős voltam. De jobb falun. A gyerekeim pedig friss levegőn nőhetnek fel.

A boltban a boltos néni tudja, mit szoktam venni, a postás kisasszony tudja, milyen újságot olvasok, és hát igen, mint látjuk, van internet, kábeltévé is.

Én nem laknék. Ha erre van szükségem, akkor hazamegyek a szüleimhez, nagy ház, nagy kert, és a kedvencem, a kert végén a patak, sőt még egy vízesés is van pont a kertünknél.

De arra is emlékszem, mennyi munka volt vele. Takarítani, felújítani. Télen kétóránként lejárni megnézni a tüzet. Állatokat etetni és alóluk a szart takarítani, na ezt különösen gyűlöltem, mert hiába vettem gumicsizmát, éreztem az állagát, ahogy ráléptem.

Emlékszem, volt olyan tél, hogy jó ideig teljesen el voltunk szigetelve. De ha nem, akkor is órákba telt kiásni a kocsit. És amikor nagyanyám elesett és nagyon megütötte magát, úristen, úgy éreztük, egy év, mire kiér a mentő.

Ráadásul nagyon korlátozottak a lehetőségek az igényes szórakozásra. És az emberek, akikkel találkozhattunk, nagyon egyszerű emberek voltak. Két téma volt, a pletyka meg a kert. Ha idős volt az illető, akkor még elmesélte, mije fáj éppen.

Nem, semmiképpen nem költöznék tanyára. A város szélére egy nagy házba igen. De elszigetelve semmiképp.