Két gyerek egy szobában? Ennyit javultak a lakáskörülmények 10 év alatt?

Nem hiszem, hogy a 10 éven múlik ez a különbség. Akkor másik emberek voltak aktívak a gyakorin, mint most, és eltérnek a vélemények.

Én is annak a pártján vagyok, hogy annyi gyerekem lesz, amennyinek tudok saját szobát biztosítani. Nem a szoba a lényeg, de szerintem kell nekik a hely/privát szféra. Nekünk nem volt gyerekként és hiányoltam. Ennek ellenére egyáltalán nincs negatív véleményem arról, ha valaki máshogy rendezi el a gyerekeit. Nyilván a 8 gyerek egy szobában egy másik helyzet, de két gyerek együtt alvásban nem látok problémát, ha ez nektek így most jó.

Nézd, én a húgommal nőttem fel egy szobában, és azt mondtam, nekem akkor lesz gyerekem, ha tudok nekik külön szobát biztosítani. Ezért előbb megteremtettük a körülményeket (külföldre is kimentünk dolgozni érte), és után vállaltunk gyereket.

Megjegyzem, ettől függetlenül nem tartom ördögtől valónak, ha kicsi gyerekek egy szobában vannak, sőt, nálunk is egyben lesznek a tervek szerint pár éves korukig, de ha azt mondják, szeretnének már szétköltözni, akkor ott lesz a másik szoba, meg lehet csinálni.

Vagy ha nem lenne még másik szoba, akkor vállalnék csak másodikat, ha biztos lennék benne, hogy tudunk pár êv múlva költözni nagyobba, mire kamaszok lesznek.

Én igen, azt gondolom, 2023-ban azért legyen már annyi alapvető, hogy bizonyos kor, mondjuk 10-12 év felett mindenkinek legyen egy kicsi, de saját privát szférája. Ez fontosabb, mint a játszóvár meg az iphone.

Tudom, hogy nem ezt a választ várod, de nem kötelező 22-23 évesen szülni, ahol még egy pár 30 éves korára nem bír, akár hitellel megteremteni egy 1+2 félszobás panelt sem, az ne is vállaljon gyereket. Albérletbe pláne nem, ki az a felelőtlen, hülye, aki ma még mer albérletbe szülni, nem is értem.

Szóval, én nagyon rossznak tartom, ha egy kamasznak semmi privát szférája nincs, rombolni fogja a testvérek közti kapcsolatot (mi is utáljuk egymást, az egész kamaszkorunk ordítással, veszekedéssel, egyet nem értéssel telt és inkább le is léptem otthonról 19 évesen), és garantálom, te is meg fogod kapni jó pàrszor az arcodba a gyerektől, hogy minek vállaltad, ha még egy saját szobára sem telt, mikor minden más osztálytársának van.

Én nem hiszem, hogy mindent meg kell venni a gyereknek, sőt, de a saját szobàt alapnak tartom, ez van.

Húgommal férjezmenetelünkig egy szobában laktunk. Eszünk ágában nem volt szétköltözni másik szobába.

14 éves fiam és 15 éves mostoha nővére per pill közös szobában laknak. Így alakult, elég szerencsétlen helyzet, de most ez van még kb egy évig. Nem tudunk mit csinálni. Nyilván szeretnének saját szobát és rajta is vagyunk, de megértik és várnak türelemmel.

Lehet két gyerek egy szobában, amíg kicsik. Nálunk is így volt, és mindekni másnál is a környezetemben. Azt viszont érdemes belekalkulálni, hogy ez csak kamaszkorig működik, és eltervezni, mi lesz a következő lépés, pl.lakásbővítés, költözés, szülők nappaliba kiköltözése stb.

Amikor a gyerekeink kinőtték a közös gyerekszobát, mi elköltöztünk. A barátaink az ugyanolyan lakásukat átalakították. Mindent meg lehet oldani, ha akarják.

Sajnos az én szüleim nem akarták, én 22 éves koromig éltem az öcsémmel egy szobában. Pénz lett volna, csak szándék nem volt. Túléltem, de nem volt jó, ennél jobbat szántam a saját gyerekeimnek.

A linkelt kérdés pedig szörnyű, és a rá adott válaszok is.