30-as fiatalok, amíg nincs saját házra pénzetek, addig albérlet vagy szülői ház?

Ez a szülőkkel együtt élés felnőttként számomra olyan, mint amikor valaki megmagyarázza, hogy miért cumizik még 6-7 évesen a gyereke, vagy miért szoptat egy anyuka egy 5 évest kb. Mindennek megvan a maga ideje. Persze, hogy kényelmesebb egy cumit vagy mellet nyomni egy nyavalygó gyerek szájába, de ezzel nevetség tárgyává teszi a szülő mások előtt.

Egy felnőtt embernek igenis kötelessége saját lábra állni és boldogulnia. Aki a 30-as éveiben jár és képtelen az önálló létfenntartásra, az önálló életre, attól nem sok jóra lehet számítani a későbbiekben sem.

Aki meg azt írta, hogy Magyarországról el kell menni, mert itt nem lehet boldogulni, jó nagy hülyeséget írt, de ebbe inkább nem mennék bele. Aki egy átlag életre vágyik és nem budai villára, az igenis itthon is elő tudja teremteni a hozzávalókat. Persze könnyebb siránkozni mindig, mint tanulni és helyt állni a munkahelyeden.

Azért, mert aki a szüleivel él 10-ből 9-szer így néz ki:

anyuka, apuka vásárol, főz, mos, takarít, vasal, ha már postára megy, elintézi a gyerek dolgait is és még sorolhatnám. Számtalan példát látok erre.

A "gyerek" meg nyomja a számítógépet ezerrel, nem csinál semmit, hiszen a szülők napközben már régen megcsinálták, jobb esetben eljár dolgozni, hétvégén meg bulizik, hiszen "had menjen az a gyerek, így tud ismerkedni"...

Ez a szülők hibája elsősorban, hiszen ők csinálnak életképtelen nyegle felnőttet a saját gyerekükből, aki végül senkinek sem fog kelleni.

Biztos van ellenpélda is, hogy a gyerek sokat besegít és még anyagilag is támogatja a szüleit, de sajnos nem ez a jellemző.

Nekem van olyan ismerősöm is, aki már 38 éves és a 70 éves szülőkkel lakik. Az anyja a mai napig tálcán viszi be a "kisfiának" a vacsorát, mindentől kíméli, a srác ezért a kisujját nem mozdítja, hogy ez változzon. Mondjuk nincs is nője évek óta. Pár év múlva ha meghalnak a szülők, marad a lakás, még arra sem kell gyűjtenie, aztán 40-50 éves korára csak észbe kap. Addig meg bulizik és lustálkodik.

Utolsó, simán lehet, hogy az illetőnek csak erre van igénye.

Gondolom van aki nem vágyik párra, gyerekekre.

Egyébként meg aki a spórolás miatt lakik otthon, nem gondol abba bele, hogy ha lakást vesz és annak a részleteit fizeti, azt is általában 20-25 évre veszik fel?

Ilyen gondolkodással akkor 50-55 éves koráig fog összejönni egy házra való, azért ez marhára nem normális.

Nekem átlátszó indok ez a spórolás duma...

Nyilván aki 30 évesen elkezd gyűjtögetni, nem fog pár év múlva még egy panel lakásra valót sem összekaparni.

Ha teheted szülői ház és félreraksz minden forintot + lakáskassza meg ami belefér és ahogy lesz annyid, veszel egy saját lakást.

Albiba csak akkor, ha elköltözöl pl. munka miatt más városba.

A magyar albérletárak rohadt messze vannak a keresetektől - az albérletezés egy ördögi kör, soha a büdös életben nem tudsz annyit félrerakni, hogy kiszállj belőle, akik viszont kiadják a lakásokat egyre jobban élnek a te nyomorodból.

"A magyar albérletárak rohadt messze vannak

a keresetektől - az albérletezés egy ördögi

kör, soha a büdös életben nem tudsz annyit

félrerakni, hogy kiszállj belőle,"

Olyan olcsó albit kell keresni ami mellett tudsz spórolni is. Mi is tudnánk nagyobb lakást több pénzért bérelni, csak akkor nem tudnánk annyit félre rakni sajátra. Így inkább vagyunk egy pici, 42nm másfél szobás lakásban mert ez olcsó.

Nagyon okosak vagytok!

26 éves férfi. Vagyok! A szüleimmel annyi a kerestünk, hogy épp megmaradunk. Ha eljövök otthonról egyedül éhen halok, anyámékra meg rádől a ház!

Nem tudom, hogy az itt kommentelők hol élnek vagy miből de egy kicsit elvagytok szálva