Havi 220e/hó fizu. Inkább albérlet, vagy mamahotel?

Otthon maradnék és gyűjtenék. Valamint képezném magam a jobb fizuért. Miután van kezdőtőke és egy biztos, jól fizető állás vennék fel hitelt, majd egy lakást.

Szobát bérelnék és megosztanám az albérletet másokkal.

2. Az semmivel sem jobb, mint a mamahotel. Én is az elsővel értek egyet. Amíg egyedülálló vagyok, inkább gyűjtögetek a mamahotelben, mert készülök kimenni Ausztriába, hogy legalább önerőm legyen és minél kevesenn hitel egy házhoz, lakáshoz. Ha lenne párom természetesen összeköltöznék vele. Random idegeneknék még a mamahotel is jobb, ha már nem egyedül vagyok vagy a párommal, akkor inkább családtaggal osztozom.

Inkább tanulás, hogy ne kelljen ennyit keresnem életem végéig, mert most lehet, hogy opció a mamahotel, de 10 éven belül ez nem lesz így és arra az esetre is kell egy terv

#5: Legyunk realisak. Azt a penzt a sajat lakasodra koltod es mas zsebet is hizlalod vele.

Utolsó vagyok. Szóval, nekem megérte így otthon laknom, szépen tudtam félretenni. Minek mentem volna ilyen körülmények között albérletbe, vagy szobába? Csak mínuszba jöttem volna ki, teljesen feleslegesen.

8. Ezt valahogy sosem akarják felfogni. Mert ugye "mamahotel"=egy lúzer vagy, akit eltartanak és csak bulikázik, játszik egész nap...Általában azok gúnyolódnak, akiknek a szülei tudtak lakást, önerőt adni, v albérletben rohad, nem baj, hogy nyomorog, főleg amikor másokkal együtt, de legalább elmondhatja, hogy nem otthon él. Na meg az idősebb korosztály, 40 felettiek, akik meg nem értik meg, hogy 10 évvel ezelőtt még egyszerűbb volt ingatlanhoz jutni.

Szerintem ez a konkrét körülményektől és a lehetőségektől függ, hogy pl. milyen a kapcsolatod a családoddal, milyen az otthonotok (pl. kényelmesen elfértek-e), milyenek a helyi lehetőségek, mennyit tudsz félretenni és érdemes-e egyáltalán így gyűjtögetni stb., stb. Én például szívesen maradtam volna a szüleimnél, mert jó a kapcsolatunk és nekik sem lett volna ellenükre, mindig szeretnének is segíteni amiben tudnak stb., stb., viszont ők vidéken laknak a semmi közepén és én egészen biztosan nem ott képzeltem el a jövőmet. Nagyvárosba szerettem volna menni, ahol elhelyezkedhetek a végzettségemnek megfelelően, tanulhatok, többféle szórakozási lehetőség van stb., nekem ez fontos volt és emiatt inkább az albérletet választottam (lakótársakkal). Otthon nem tudtam volna jó munkahelyet találni és igazából semmit nem tudtam volna csinálni a munkába járáson kívül, mert ott nincsen semmi lehetőség. Illetve gyűjtögetni sem lett volna értelme, mert pályakezdőként vidéken valamilyen betanított munkakörben még 220 ezret sem kerestem volna (és ne csináljunk úgy mintha képzett, tanult, egyetemet végzett emberek ne keresnének ennyit…). Albérlet mellett pedig nyilván szintén nem tudok érdemben félretenni, viszont mivel ezek voltak a lehetőségeim ezt egyáltalán nem bánom. Soha nem gondolkodtam olyanokban, hogy mondjuk önerőre gyűjtök és lakást veszek, mert ez teljesen egyértelműen elérhetetlen számomra.