Hogy tudnak az emberek hinni istenben?

*meg a térnélküliséget is. Hogy ha nem volt semmi, abból miből lett valami,

vagy hogyan jött létre, ha full üres volt minden, de mondjuk nem is létezett minden, mert nem is volt semmi:)

*plusz még annak a "valaminek" hogyan lett olyan, akár mindent átható, átlátó tudata?

Mert pl akár még az is lehet, hogy valakik pl elkezdtek valami rendszert felfedezni az életükben, pl valami értelmet, ami arra utalhat, hogy értelmes tervezés a része;

pl addig fordul elő egy szerencsétlen helyzet az életükben, amíg meg nem tanulják, hogy máshogy is hozzá lehet állni, és amíg meg nem tanulják pl rá a megoldást, belőle a leckét, amit az a szituáció tanítani akar nekik.

És akkor pl ha belegondolt ebbe, akkor észrevehette, megláhatta, hogy azóta meg pl már elő se fordult neki már soha többé az a szituáció.

Vagy ilyesmik. Nemtom pl a példám hogy működik, tehát hogy pl tapasztalt-e már valaki ilyet.

Hogy tudnak nem hinni benne?

"Először is ateista vagyok"

Nem sértegetni szeretnélek, de te egész pontosan kommunista ateista vagy, idejétmúlt, sokszor cáfolt, kissé gyermeteg-bulvár érveléssel, világképpel, nulla logikai gondolkodással. Neked egész egyszerűen a középkori katolikus egyház az egyetemes és általános istenhit szinonimája, ami elég nagy blődség

#4

Hozz fel akkor Isten létezése mellett egyetlen(!) logikai érveket, ha te ennyire okos vagy.

A többféleképpen is magyaràzható bibliai jövendöléseken kívül ugyanis egy normàlis érvet nem hoztak fel a vallàsosok az istenük létezése mellett, amit nem lehetett volna kapásból càfolni.

Amúgy csodàlkozom rajtad, hogy még mindig ide mered tolni a képed azok utàn, amit kb. 2 éve csinàltàl itt a fórumon. A viselkedésed azóta sem sokat vàltozott, élő példa vagy arra, hogy a vallàs nem teszi jobbà az embert.

#Kérdezőnek

Azért azt tegyük hozzà, hogy a középkori egyhàzban nagy egyéniségek is voltak, akik formáltàk a közgondolkodást, gondolom nem tagadod, hogy Szent Àgoston jelentőségét aki a középkor elején élt. Vagy említhetném Nicolaus Cusanus nevét is. Egyébként meg ha az istenkérdésről beszélünk, akkor az Egyhàz bűnei nem befolyàsoljàk azt, hogy valaki teremtette-e a vilàgot, vagy sem. Ahogyan nem befolyàsolja az sem, hogy a mai keresztény szektàk (jehovistàk, pünkösdistàk), milyen agymosó tevékenységet végeznek. Ezek csak azt mutatjàk, hogy hamis egyhàzak, az istenképük még a Bibliànak is ellentmondd. De az istenkérdés nem ezen a ponton dől el. Az, hogy a kereszténység egy értelmetlen dolog, eddig is tudtuk.

Hinni AKARNAK benne.

Olyan ez kissé, mintha van egy feleséged, vagy egy barátnőd és bízni akarsz benne, hogy szeret, hogy nem csal meg, amikor nem vagy mellette. Aki volt már katona, vagy sokáig távolra került, mint mondjuk vendégmunkás, az mind így van vele, mindegyik megtapasztalta már ezt, bízni akar az asszonyában, mert különben fenekestől felfordul az élete, elveszti azt, amiért érdemes küzdeni.

Van persze olyan is, aki féltékenykedik, akár alaptalanul is, de ennek is az a mottója, hogy ragaszkodik ahhoz, amiben él, amitől nem akar elszakadni.

Az ateista egyszerűen olyan ebből a szempontból, mint aki nem köt házasságot, vagy nincs csaja, nem áll kapcsolatban olyan lénnyel, akihez ragaszkodni akarna, akiben meg szeretne bízni, akire kiterjesztheti szeretetét és akitől szeretetet várhatna.

A többi ebből származik, mit törődik az a hívő az apróságokkal, ha egyszer hinnie kell, ha már apránként belemászott, kicsi korától belenevelték, vagy valamilyen trauma hatására szüksége volt egy támaszra és elfogadta az Istenhitet.

Nagyon kevés az, akit meg lehet ingatni, mert megmagyarázza magának, hogy mégsem úgy van, hogy valami módon mégis igazak a hittételek, hogy Isten akkor is van és meggyőzi magát minden módon, ahogyan csak tudja, mert úgy érzi, túl sokat vesztene és csak azt veszi figyelembe, ami segít neki hinni.

A két évezred alatt meglehetősen kicsiszolódott ennek a technikája, az egyház már látott mindent, amit csak el lehet képzelni és mindenre tudnak választ adni, mert ha mégis kétely merül fel, akkor sürgősen tesznek arról, hogy az elcsituljon és lenyugodjanak a kedélyek. Sokszor már előre gondoskodnak arról, hogy hívő maradjon a hívő és még a kétségek mellett is az domináljon, hogy hinni akarjon, ez az alfája és az omegája az egésznek.

Egyébként meg te sem hiszel, meg én sem, sőt, nekem már a nagyapám is ateista volt, meg ki tudja előtte még mennyi ősöm, vagy neked és egyre kevesebb embert jár át a bűvölet, mert egyre jobban anakronisztikussá válik a kereszténység és mióta könyvnyomtatás van, meg sem tudják változtatni olyan könnyen a Bibliát, legfeljebb másként fordítják, vagy értelmezik, de azért ennek vannak határai, így mind többen kiszállnak a közös kábulatból.

Nem véletlenül írtam így, mert nem hiába olyan monumentálisok a templomok, nem hiába olyanok a szertartások, amilyenek, jól kivan ez dolgozva, még azokat is sokkolja, akik folyamatosan részt vesznek benne és gyakran unják is a ceremóniákat, de a világért sem hagynák ki.

Képzeld el azt az időt, amikor szinte csak földszintes házak voltak mindenhol, viskók és az azokban élőket szinte agyonnyomta az óriási, minden fölé magasodó templom, ma már nem olyan uralkodó ez, így sokan ki tudtak szabadulni a dermesztő súlya alól, de azért nem mindenki, mert nem mindenki képes erre.

Akinek nem kellett ezzel megküzdeni, mint neked, vagy nekem, mert szinte kamaszkoromig hírét sem hallottam a vallásnak, legfeljebb csak úgy, mint bármelyiknek a távoli múltból, annak nyilván érthetetlen az egész.

És mi köze ennek Istenhez? Van egy katolikus egyház, akik párszáz éve szörnyűségeket tettek, ez engem nem tud eltávolítani Istentől. Egyrészt ma már nincsenek ilyenek, másrészt semmi közöm a katolikusokhoz. Magyar kormány is tele van "érdekes "dologgal, még is létezik.

Persze megértek mindenkit aki ki szeretne maradni a keresztény egyházakból, de ne kenjük már a mai hívekre a történelem borzalmait.

#9

Ma is azt hiszik a hívők, csak azóta bejött a képbe a lelkiismereti szabadsàg, a szólàs szabadsàga, és az Egyhàznak jelenleg nincs olyan hatalma az àllam felett, mint koràbban. Nyilvànvaló volt példàul Nagy Kàroly esetében, hogy hiàba àllamfő, ő a Pàpànak tartozik engedelmességgel. Na, ez ma màr nincs. Egyébként a hívők SEMMIT sem vàltoztak. Csak nincsenek meg a régi eszközeik.