A hívők miért csak hisznek?

azért nem hisszük ugye, hogy itt csupa nagy tudós gyakorizik.. vannak itt bőven olyanok, akik piszkálják a hívőket, mert "a tudomány már bebizonyította, hogy nincs isten" khm. szóval igen alacsony tudati szinten vannak.)

Pedig a nem hívő "tudó" is hisz - "majd a tudomány igazolja" - addigis hisz.

A hit elővételezett bizonyosság- per definitionem.

A különbség, hogy az egyszeri ember behódol a tudománynak.

Elhiszik, mert régen világhírű szovjet tudósok mondták, ma brit kutatók állítják.

És a dolog marad is annyiban.

Az istenhívők pedig nem sokat törődnek a szovjet és brit kutatókkal, hanem ÁTÉLÉSÜK alapján hisznek. Van különbség tehát.

És valóban brit kutatók bebizonyították, hogy tíz emberből hat, az négy.

Az élet eredete, a kezdet, az eredet pedig nincs meg a tudománynak- viszont megvan a misztikus élmény átélőinek.

Tislerics Máté nevű felhasználó.

29-es válaszod alapján, mi a bizonyítékod arra, hogy csak annyi tudás és megtapasztalás van az emberiség birtokában amit te ismersz?

Ha mostantól azt mondom a hiszem helyett, hogy tudom, akkor hitelesebb leszek az ateisták szemében...? Nem hiszem.. :))

A hit azt jelenti, hogy az egyén számára igaznak bizonyult valami. Profán és talán kicsit nevetséges példa: van egy barátom, aki azt mesélte, hogy a Hawaii-szigeteken három majom kókuszdióval dobálózott. Ez is csak hit lesz nekem, nem tudás. Mivel nekem még nem volt alkalmam erről meggyőződni. De elhiszem, mert számomra a barátom tapasztalata igaznak bizonyult és nincs okom ebben kételkedni. De mondjuk más meg nem hisz neki... Ő csak akkor hiszi el, mikor felvételt is lát róla. Megint más pedig még akkor sem, mert simán lehet csak egy filmes trükk és nem is a Hawaii-on vették fel...

Nyilván az Isten kérdése kissé súlyosabb néhány makinál, de valahogy így működik a folyamat. Itt az életben sok mindent "hiszünk", mert nincs alkalmunk mindent megtapasztalni.

"Elhiszik, mert régen világhírű szovjet tudósok mondták, ma brit kutatók állítják.

És a dolog marad is annyiban.

Az istenhívők pedig nem sokat törődnek a szovjet és brit kutatókkal, hanem ÁTÉLÉSÜK alapján hisznek. Van különbség tehát."

A valóságban ez úgy működik, hogy az ember hisz a tudósnak, mert az nem csak úgy hasból mond valamit, mert az jól hangzik. Hanem prezentálja mellé hogy figyi, itt és itt ilyen megfigyeléseket tettünk, amik alapján feltettük ezt meg azt a hipotézist, majd ilyen és olyan kísérletekkel vizsgáltuk a dolgot amik eredménye azt mutatja, hogy ez így van. Persze fennáll a tévedés lehetősége is, de épp azért alkották meg a tudományos módszertan követelményeit, hogy ennek esélyét a lehető legminimálisabbra redukálja.

Ezzel szemben a hit kapcsán semmi hasonló követelmény nem létezik. Emberünkkel történik valami, amit nem ért, emberünk pedig hiszékeny alkat aki bárhol önigazolást keres, tehát az aktuális világképe alapján kitalál magának egy választ. Egy keresztény Jahvéra fogja, egy muszlim Allahra, egy ufo hívő a földönkívüliekre, egy ezoterikus valami misztikus energiára és így tovább. És mindegyik meg van győződve a saját igazáról, hiszen "ő az átélése alapján" tudja hogy mi történt. Csak épp semmi nem bizonyítja hogy amit ő önkényesen belemagyarázott az átélésébe, annak bármi köze lenne a valósághoz.

A felhalmozott emberi tudás egyrészt túlságosan részletes, másrészt gyakran egymásra épül.

Az világos, hogy alsóbb iskolában nem kell például a történelmet nagy részletességgel oktatni, hiszen a fiatalabbak még egy csomó fogalommal nem ismerkedtek meg, elég csupán a legfontosabb dolgokkal megismertetni őket, amennyit be tudnak fogadni.

Aztán ott van az a számolós példa, bizony a gyerekek a tízből hat egyenlő néggyel műveletet kipróbálják pálcikákkal, majd az ujjaikkal és ha megismerik a mennyiség fogalmát, akkor emberekkel már nem feltétlenül kell ezt megcsinálni, mert eltudnak annyira vonatkoztatni, hogy a kivonásra koncentráljanak és ne annak a tárgyára.

A magasabb matematika ellenben megkívánja az alapfogalmak ismeretét, nyilvánvaló, hogy a szorzótábla nélkül kár belefogni a Pitagorasz tétel magyarázatába, vagy annak bizonyításába és így a megértés egymásra halmozódó kockáiból alakul ki a tudás piramisa, amely több szintű lehet, van aki tovább jut, van aki hamarabb megáll, de nem lehetetlen senkinek feljutni arra a csúcsra, ahol ma tart az emberiség.

Aki nem jut a csúcs közelébe, az nem is érti a felvetett problémát teljes valóságában, így nem is hiszi el, nem is kell neki elhinnie, hiszen meghaladja a szerzett ismereteit, hanem annak a komplex összefüggésnek egy vázlatos kifejtésével találkozhat csak, azon a szinten, amit valamennyire képes felfogni, magának az ismeretnek a közelébe sem jut.

Annyira bonyolult a világ, hogy senki nem képes minden vonzatával részletesen megismerkedni, például egy atomfizikus professzor nagy valószínűséggel csak vázlatos feltételezéseket tesz a szobafestéssel kapcsolatban, mert az egy szakma, amit évekig oktatnak speciális iskolában és rengeteg apró csínja, bínja van.

Maga a festő ugyan bizonyára tanul kémiát, hiszen a mész, mint egyszerű festék hatását, vagy egyáltalán a savasság - lúgosság fogalmát ismernie kell, de a modern diszperziós festékek pontos kémiai összetételét elég ha a kémikus ismeri, akinek szintén nem dolga az, hogy a gyakorlati alkalmazásban is jártas legyen minden szinten.

Így egy bizonyos szinten el kell fogadnunk egymás speciális tudását, hiszen ma már nem lehetséges polihisztornak lenni, de mindenki választhat, hogy szobafestővé, kémikussá, vagy atomfizikussá képezi magát és így a más szakmák ismeretéből esetleg csak egy rendkívül leegyszerűsített változatot sajátít el, de ha mégis érdekli annak részletessége, semmi akadálya, hogy eljusson arra a szintre, kezdve az alapoktól, végigmenve az összes lépcsőfokon.

Így az ilyen, számunkra nem megszerzett tudás (hírének) elfogadása megalapozott, különösen amikor annak gyakorlati eredményeit tapasztaljuk és hagyatkozhatunk annak a szakterületnek részletes ismerőire.

Mellesleg az ember bonyolult lény, volt autószerelő ismerősöm, aki az etruszk nyelv szakértője volt mellékesen, vagy egy esztergályos jut eszembe, aki mellékesen kiváló programozó volt, de olyan kertépítőről is hallottam, akinek szakmája és kenyérkereső foglalkozása szakács volt, tehát a tudás iskoláját bárki végigjárhatja, nem szükséges hozzá a hit.

Mint az kiderült ebből a hit annyiban sem hasonlítható a tudáshoz, hogy aki hisz, az azt sem tudja valójában, hogy mit hisz, hiszen neki ahhoz, hogy hitének tárgyáról valami fogalma legyen, kellene valamilyen tudással rendelkeznie, így nem igaz az, hogy hiszünk a tudósoknak, mert nem érünk fel a tudásuk szintjére, így meg sem érthetjük és még csak el sem hihetjük az ismereteiket, ha egyszer nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a hitünkből valamilyen ismeret fakadjon.

Tessék, elhiszed te a speciális relativitás elméletét?

Nagy valószínűséggel nem vagy képes rá, mert ahhoz először is olyan szintű tudásra kellene szert tenned, hogy egyáltalán megértsd a problémát, de ha már érted, akkor az már nem hit, hanem bizonyosság, vagyis tudás.

Nem véletlen, hogy hinni csak olyan dologban lehet, ami mögött semmi tudás nincs.

Próbáld meghatározni Isten lényét, a teremtés folyamatát, vagy a hitnek bármilyen tárgyát és azonnal meglátod a hit és a tudás közötti különbséget.

re 34 - továbbra sem elfogadható, hogy a nem istenhívők kívülről mit magyaráznak bele az istenhívőkbe.

A hit - és szűkítsük le istenhitre, mert itt arról van szó - egy bensőséges magán-ügy, az én-nel függ össze, sőt minden másnál azzal függ jobban össze. Tehát belülről jön, tapasztalásból és kifelé "működik" abban az irányban, ahol a megnyilvánult világban formát talál. Ez utóbbi függ a helytől-időtől, szocializációtól, társadalomba beágyazottan.

tehát nem arról van szó, hogy "az aktuális világképe alapján kitalál magának egy választ--- Jahvéra fogja, egy muszlim Allahra--- stb"

- a materialista szemlélet sajátosan megfordítja, feje tetejére állítja ezeket az emberi, lényegi dolgokat.

Az átélésről az ihlet révén a nagy művészek tudnak beszélni is, műveikben kifejezni is, a nem művész pedig átéli - ez a katarzis. Évezredek óta így működik ez a társadalmakban.

"A mély gondolatokat és a tiszta szívet az Istentől kell kikönyörögni"- mondta Goethe.

,,29-es válaszod alapján, mi a bizonyítékod arra, hogy csak annyi tudás és megtapasztalás van az emberiség birtokában amit te ismersz?"

Nem értem miért várod el tőlem, hogy mindent bebizonyítsak. Ahogy másnak, úgy nekem is megvan a kis szakterületem. Nem tudom a világ legnagyobb kérdéseit megválaszolni. sajnálom! De hidd el, ha bejelentik egy tudományos eredményeket ismertető sajtó-tájékosztatón, hogy van Isten, vagy nincs Isten! Az nagyot fog ütni! Nem fogsz lemaradni róla ha megéled, ezt garantálom!

Nincs mindenre bizonyíték! és nem is lehet! Mert az univerzum túl nagy ahhoz, hogy egyszerűen felfedezzük. Ez van. Isten keresése még tart. Lehet hogy te már eleve megtaláltnak tartod, de a világ nem! Te "tudod", hogy van Isten. A tanult emberek meg tudják, hogy Istent még nem lehet megtalálni, mert nincs még megfelelő módszer a megtalálására.

Remélem te nem ilyen vagy, de sajnos a tudás csak egy bizonyos intelligencia szint után adható át. Egy félkegyelmű ember el sem hiszi amit lát, vagy megtapasztal, mert pl. azt gondolja, hogy az ufók beleszálltak az agyába. Az ilyen emberrel sajnos nem lehet mit kezdeni. Taníthatsz neki logikát, filozófiát, de ugyan úgy nyáladzó pofával bambul majd csak ki az ablakon és nézi a lehulló faleveleket... A világot a tanult, okos emberek viszik előre, ezért tudsz te most gépelni a klaviatúrádon... mert vannak olyan emberek, akik a tudománynak és a technológiának szentelik a karrierjüket. Ami tudáson alapszik. Tudáson, ami nem egy lehetséges igazság, hanem Az igazság! A repülő nem azért emelkedik fel, mert a mérnökök véletlenül mindig pont működőképesre építik, hanem mert a fizika törtvényeit kihasználva pontosan tudják, hogy fel fog szállni a gép és megépítik. A tudásuk ezt lehetővé teszi. A bizonyítékok ismerete tudást ad! A hit maximum megnyugvást...

Az Isten fogalmában benne van, hogy Ő a legmagasabb rendű létező. A legfőbb jó ideája kizárólag intuició által ragadható meg. (Platón)

Logikus gondolkodás útján is el lehet jutni a legfőbb jóig, de az utolsó lépést is "pisztisz"-nek (magyarra forditva "bizalom, hit") nevezte amellyel az ismeretlen Isten "tudható".

Irásban elég magas filozófiai szinten kifejtette ezt Platón vallás nélkül is.