A hívők miért csak hisznek?

"akár nevezhetjük a logikusan gondolkodó embert is ateistának"

Nem.

A-teista, vagyis istenek NÉLKÜLI az, aki istenek nélkül él.

Tehát úgy gondolja, hogy jó eséllyel nincsenek istenek.

Ezen belül egy kis töredék úgy gondolja, hogy TUTI nincsenek istenek.

"De akár nevezhetjük a logikusan gondolkodó embert is ateistának"

Hívőket is lehetne nevezni logikusan gondolkodónak (persze nem az ilyen apokalipszissal riogató félbolondokat)

Csak manapság nagy divat szellemi korlátnak nevezni a hitet.

"Én teljesen biztos vagyok Isten létezésében, a hitem szilárd ebben a tekintetben"

Addig rendben van, hogy szilárdan és megingathatatlanul hiszel Isten létezésében. Hinni bármiben lehet.

DE mire alapozod a bizonyosságot? Ahhoz már kell valamilyen konkrétum. Szilárd logikai bizonyítás, vagy igazolható tényalap.

#21! Jó! akkor Ateista vagyok! :D

#22! Aki logikusan gondolkodik, az nem engedheti meg magának, hogy higgyen... A hit elköteleződés egy elképzelés felé, ami lehet hogy nem is igaz. A logika vagy a tudományos módszer elutasítja a túl korai eredményhirdetést...

"Aki logikusan gondolkodik, az nem engedheti meg magának, hogy higgyen..."

Tévedés.

A tudás mindig véges. A hézagokat LEHET hittel pótolni.

Az OKOS hitt jellemzője, hogy behódol a tudásnak.

Tehát ami MA hit, az lehetséges, hogy holnap megcáfolva.

Na, EZ nem működik egy fanatikus vakhívőnél. Annál, aki "tudja" is a hitét.

Az ötös válaszban leírtam, hogy a hívők mind azt hiszik, hogy nekik van igazuk és erről teljes bizonyossággal meg vannak győződve - itt van, itt jelentkezik a doxazma.

A logikus gondolkodás is épülhet teóriákra, de az nem kizárólagos érvényű.

Vegyük például azt, hogy Einstein előtt az volt az elfogadott feltételezés, hogy létezik az éter, amely mindent körülvesz, bár amikor a fény sebességét tudták már mérni, akkor bebizonyosodott, hogy ez nem igaz.

Ez csak egy feltevés volt, így a bizonyíték hatására minden további nélkül el lehetett engedni a feltevést, amely csupán elméleti volt, hogy úgymondjam pusztán filozófiai, mert csupán okoskodáson alapult.

Aztán jött Einstein, ám most mégiscsak létezik egy olyan feltevés, ami nem zavarja ugyan a relativitás elméletét, de kissé hasonlít az éter gondolatához, ez pedig a sötét anyag jelenléte az univerzumban.

Nem kell ezt szó szerint érteni, mert csak egy elnevezés, nem tudjuk, hogy micsoda, de valami van, mert mérhető.

Namármost okozott ez valakinek problémát?

Ugye nem. Hiszen azt kell néznünk, abból kell kiindulnunk, amilyen tapasztalatot szerzünk, amilyen működő modellt tudunk alkotni.

Ha Istenes dolgokra vetítjük ezt ki, akkor jogosan mondom, hogy Isten nincs, mert semmi jele a létezésének.

Ha ellenben mégis kiderülne, hogy létezik valami, amit Istennek nevezhetünk, akkor annyi baj legyen, senki nem kötné az ebet a karóhoz, ha van, hát van, oszt annyi, de vajon melyik az ötös válaszból kikeresve?

Nekem semmi gondot nem okozna az elfogadása, ha van, hát van, ahogy az előbb is történt, de ha mondjuk az az Isten Manitou lenne, az összes többi istenhívő nem fogadná el a létét, hiába bizonyosodna be, mert mindegyik a saját Nem létező istenében hinne továbbra is, a bizonyítékok ellenére.

Na ez a különbség a vallásosak hite, meg a materialisták ateizmusa között.

Mondjuk az már eleve gyanús lehetne a hívőknek, hogy egy csomó Istenben hisznek.

Vegyünk csupán száz istenhitet, (sokkal több van) mivel eléggé kizárják egymást, százból csupán egynek lehetne igaza, de mégis mind vakon hisz a saját Istenében, holott 99 % biztosan téved ebben az esetben.

Ezt a vallás dolgot még mindig nem nőtte ki az ember. Hiszünk lényekben, amiknek a létezését képtelenség bebizonyítani... király...

Hány ezer vagy millió évnek kell eltelnie ahhoz, hogy végre elengedjük ezt a gyerekes viselkedést?! Mikor lesz olyan egységes oktatási rendszer, ami filozófiára, logikára tudományos módszerre tanítja az embert, és alapműveltség része lesz az, hogy a vallások csupán olyan alaptalan feltételezések összessége, amikben sokan hisznek...

Az idősebb látja ahogy a gyermek fél a szörnyektől és megmondja neki, hogy azok csak szerinte léteznek. Nincs bizonyíték rájuk. Ezért nem is kell félni tőlük. De a felnöttnek ki mondja meg hogy ő is ugyan ezt teszi, amikor Istenhez imádkozik?!