Mindenki bűnösnek születik? De mi ez a bűn, hol van és hogyan öröklődik?

Minden embernek van egy eredendő hajlama a bűnre, amit képtelen levetni.

Ennek forrása az öntudat magas fejlettsége. Ez az a képesség, amivel az ember felfedezi saját sebezhetőségét és kiszolgáltatottságát, és képes ezt a többi emberre is vonatkoztatni. Ez több utat nyit meg előtte: dönthet produktívan, és ebbéli tudását a közösség javára fordíthatja, vagy használhatja arra, hogy valakinek szenvedést okozzon pusztán a szenvedés kedvéért. Ez a jó és a rossz tudása.

A romlott természet öröklődik a kereszténység szerint, nem maga a bűn, mint törvényszegés. Azaz az ember képtelen természettől adódóan bűntelenül élni. Ilyen értelemben a bűn következménye öröklődik. Az ember pedig az isteni törvények elsajátításával lehet ezen úrrá egy fokig.

A modernitás emberképe ennél jóval optimistább, mondhatni a felvilágosodás Szent Ágoston antropológiájával vitázik.

Viszont szerintem a keresztény emberkép közelebb van az igazsághoz. Sose sikerült azokat az utópiákat elérni, amelyeket a rousseau-i "az ember alapvetően jó, csak a társadalom rontja meg" gondolatra építettek fel. (Kommunizmus például.)

A gyerekek sem alapvetően jók. Ez szintén egy mítosz a tiszta, ártatlan, természetes gyermekről, amelyet a felvilágosodás hozott be. Ágoston jól rámutatott arra a tapasztalatra, hogy a gyermek alapvetően énközpontú lény (a modern pszichológia álláspontja ugyanez), számára az a jó, ami neki előnyös. A moralitást, az empátiát, a "másik ember ugyanolyan ember, mint én" elvét tanuljuk. Akit bántalmaztak általános iskolában (bullying), jól tudja, mennyire "tiszta és ártatlan lény" is a gyerek. Gyakorlatilag törzsi módon semmisítik meg a gyengébbeket az erősebbek, tiszta szociáldarwinista módon működik egy sulis közösség.

Erről szól a Legyek Ura is.