Mindenki bűnösnek születik? De mi ez a bűn, hol van és hogyan öröklődik?

Szia

A bűn végülis nem más, mint a világot megteremtő, örök Isteni rendnek a tagadása. A bűn egy szellemi valóság is, előbb született meg, mint ahogy az ember lett teremtve. Isten királyságban az ember teremtése előtt történt, hogy egy angyal fellázadt Isten ellen, és felbujtotta az angyalok egyharmadát. Ezta felbujtó vezért nevezzük ma sátánnak, aki az első emberpárban bosszút akart állni Istenen, mivel az ember Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve.

Isten az első emberpárral szövetséget kötött. Ők képviselték az összes embert. Az eredendő bűnt lényegében egy szerződésszegésnek kell felfognunk: „De ők, mint Ádám, áthágták a szövetséget.” (Hós 6:7) Isten Ádám személyében az egész emberiséggel szerződést kötött Édenben, amint egy államfő az egész népet képviselni szokta egy szerződés aláírásakor.

Isten az Ádámmal való szövetségkötéskor Ádámban benne látta a leszármazottakat, vagyis ezúttal az egész emberiséget, mint ahogy egy államfő által aláírt nemzetközi szerződés az egész államra és a következő államfőkre is kötelező a diplomáciában. Amikor Ádám vétkezett, Isten szemében mi is mindannyian vétkeztünk őbenne, vele együtt.

ezt a szerződést nem Isten bontotta fel, hanem az emberi nem, amely a bűnbeeséskor Ádám ágyékában volt már, és amely ezáltal egyetemesen a szerződésszegés jogi állapotába került, éppen ezért a szerződés egyoldalú felbontása után többé egyetlen ember sincs abban a jogi helyzetben, hogy számonkérje Istent olyan dolgokért, amiket ő csak a szerződésen belül garantált.

Lényegében az ember már a megfoganás pillanatában eredendően bűnös: „Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.” (Zsolt 51:7) A tényleges bűn pedig az, amit egy ember valóságosan el is követ. A kettőnek az egymáshoz való viszonyával kapcsolatban Pál apostol azt hangsúlyozza, hogy sorrendben előbb van az eredendő bűn, és az emberek éppen azért követnek el tényleges bűnöket, mert már eleve bennük van az eredendően bűnös, romlott természet.

A súlyos bűn nem más, mint tudva és akarva véteni Isten törvényei ellen.

Nem a bűn öröklődik kimondottan, hanem a bűnre való hajlam, a bűnös természet.

Nem, nincs olyan hogy valaki bűnösnek születik, senki se születik bűnösnek. Az amit a vallások eredeti vagy eredendő bűnnek neveznek, nem létezik. A bibliai bűnbeesés története jelképesen az ember tudathoz jutását ábrázolja a fejlődés folyamán. A fejlődésnek azt a szakaszát mikor az ember látni kezdte az összefüggést tettei és azok következményei között.

A bűn szerintem egy természet ellenes cselekmény és a tudatban helyezkedik el, és onnan indúl ki; végeredményben ugyanis minden a tudaton múlik, nem öröklődik, de vannak következményei.

Pelgrim!

Szerinted így van, de az írás másként tudósít.

# 5/ Szerinted így van, de az írás másként tudósít.

Igen. Én pedig ekképpen tudósítom. És vajon melyik tudósítás állna közelebb a valósághoz?

Az amely több-ezeréves legendákat tartalmaz, vagy az amelyik tudományosan alátámasztható?

Pelgrimnek!

Nyilván különböző világnézetet vallunk, nincs is ezzel semmi gond. De igazából te a "hogyanra" adtál választ, én pedig a "miértre"

Hú! Ez igen! Nagyon jó kérdés, és az érveid is jók!

A bűn - a biblia szerint - egy ember által jött be a világba: Róma 5:12

A többi emberre átterjedt. Mondjuk genetikailag meg lettek változtatva - Isten által - és a halál (a bűn következménye) minden emberre átterjedt.

Tehát maga a halál a büntetés, azaz amivel jelenleg együtt születünk.

Talán ez is érdekes lehet számodra, ha kikeresed a bibliai érveket mellé:

"Minden, ami nincs összhangban Isten személyiségével, irányadó mértékeivel, útjaival és akaratával, tehát ellentétben van ezekkel; bármi, ami tönkreteszi egy személy Istennel ápolt kapcsolatát. Megnyilvánulhat szavakban (Jób 2:10; Zs 39:1), tettekben (abban, hogy valaki helytelen tetteket követ el [3Mó 20:20; 2Ko 12:21], vagy hogy nem tesz meg valamit, amit meg kellene [4Mó 9:13; Jk 4:17]), gondolatban vagy szívállapotban (Pl 21:4; vö. még: Ró 3:9–18; 2Pt 2:12–15). Az Istenbe vetett hit hiánya súlyos bűn, amellyel valaki azt mutatja ki, hogy nem bízik Istenben vagy abban a képességében, hogy cselekedni tud (Héb 3:12, 13, 18, 19). "

Hadd válaszoljak más szempontból, ha már én nem vagyok olyan vallásos.

Igen mindenki bűnösnek születik, és ez a genetikánkba van kódolva.

Vagy másképpen mondva az emberi természet és az ember által ideális viselkedés szabályai nem esnek egybe.

A kisbabák hamarabb tanulnak meg "hazudni" mint beszélni. Erre több kutatás volt, hogy valójában felismerik önös érdeküket és akkor is kitörnek hatalmas sírásban ha épp semmi valós problémájuk fájdalmuk nincsen, csak épp mondjuk egy kis extra törődést figyelmet akarnak. Aki volt szülő az pontosan tudja miről beszélek. Későbbi korban is a legjobb gyerek is ha olyan helyzet elé állítják hogy van egy csábítás amit megtiltunk és kimegyünk és így nincs tanú, akkor szinte kivétel nélkül elkövetik azt amit nem kéne, sőt utána még le is tagadják! Ez amúgy tök természetes és a maga módján logikus vislekedés, csak társadalomfelfogás szerint a szabályszegés és a hazugság bűn.

Van olyan fogalmunk hogy emberséges viselkedés, emberbaráti szeretet, meg alapvető emberi jogok. Ezek valójában mesterséges dolgok, a lehető legkevésbé vislekedik bármilyen ember vagy társadalom egyetemesen emberségesen, hiszen a saját érdekeit igyekszik szolgálni, ami normális!

Szóval ha a mesterséges erkölcsi törvények szerint ítélünk igen, születésünktől fogva bűnösök vagyunk mert ez a Természetünk.

tschaffernek:

Ha Te nem vagy vallásos, akkor nehezen tudsz úgy válaszolni, hogy az Istennek is megfelelő legyen. Hiszen nincs Isten számodra. Ha viszont nem így gondoltad, akkor lehet, hogy hiszel Istenben, de, hogy nem ismered eléggé az biztos, ugyanis Ő a Biblián keresztül tudatta velünk mi a helyes, és helytelen.

A beszéd kifejlődése egy érettségi folyamat, az elmében. Nagyon nagy hazugság azt mondani, hogy egy baba, aki még nem jutott el erre az érettségre hazudik, ha kifejezi vágyait sírással.

Látom komoly olvasási háttérrel rendelkezel, de a Biblia azt nem támasztja alá, h a csecsemő hazudna amikor szeretetre vágyik. Ugyani ő tényleg arra vágyik.