Isten szerint miért káros a házasság előtti szex, ha a két ember szereti egymást?

#kérdező: >>Továbbra is várom egy velem nagyjából egyetértő, nagyobb tudással rendelkező emberke kielégítő válaszát.<<

Akkor fordulj bizalommal a fal felé! Ha téged csak az a válasz érdekel, amelyik egyetért veled, akkor teljesen fölösleges kiírni a kérdést!

tgt!

Mert a házasság MAGA egy vallásos-szakrális fogalom. Nem arról van szó, hogy a házasság valamikor szakrális volt, most meg már nem az, hanem maga a házasság eredendően egy szakrális műfaj. Gyökerében az ilyesfajta minőségbeli megkülönböztetés, hogy házasság vagy élettársi viszony, értelmetlenné vált attól, hogy nincs szakralitás. Csak egy papír, a szó szoros értelmében. Mint lírát írni prózában. Nincs semmi elvi alapja az együttélés formái közötti különbségtételnek. Nincs miből levezetni.

Lásd melegházasság vagy bejegyzett élettársi viszony. Értelmetlen dilemma. A vallásokban a melegházasság azért volt tiltott, mert nem származik belőle utód, az

isteni teremtés művébe való bekapcsolódás (a szintén szentségi minőségű gyermek_áldás_) nem történhet meg.

De ennek a mai világban, amikor az együttélés formái minőségi szempontból homogének (ellentétben a heterogén szakrális-profán viszonyrendszerben elképzeltekkel) nincs értelme. Nem indokolható a minőségi elválasztás.

Persze, ez egy elméleti modell, ha mindent kidobnánk, ami a kultúránkban vallási alapú vagy eredetű, elég sivárrá válna. Viszont ezek már nem élő, hanem holt hagyományok, ezért nevezhetőek kultúrfosszíliáknak.

tgt!

Ez olyan, mint mikor filmkritikák esetén valaki hisztizve írja be, hogy "neked ez rossz film, de ez a te véleményed." Na és? Vannak erősebben és vannak nem erősen alátámasztott vélemények. Van, aki tényeket tud hozni, van aki nem.

A relativizáló posztmodern bölcselkedés csak az érvhiányt mutatja be. Meg azt, hogy meg sem értetted, miről írok. Csak neked jó ez az egész, te hiszel ebben a házasságban, neked ez tetszik. De egy fia kultúrtörténeti érvet nem tudsz behozni azok ellen amit én mondtam.

Még mindig előző vagyok.

Az amit mondasz, olyan, mint azt mondani, hogy végső soron az autó nem közlekedési eszköz, mert sokan laknak benne. Igazából lehet épület is. Bizonyos szempontból ez igaz lehet, de lényegében azért egy közlekedési eszközről van szó, annak készül a gyártó szándéka szerint.

Na így van ez a házassággal, amikor megszülettek a vallásos-mágikus világképek az őskor egy pontján, onnantól kezdve választották el a szakrális házaséletet a profán nem-házasélettől. Előtte az ősmukik (a törzsi hierarchia által) vagy összevissza, vagy rítusoktól nem kísérve csak úgy összeálltak egy időre.

Magát ezt a megkülönböztetést a vallás megjelenése hozta be a történelemben, és csak a vallásos rendszerben működik koherens módon. (Azaz csak a vallásban megindokolható a különbségtétel a rituális házasság és az élettársi viszony közt.)

Semmilyen módon nem vezethető ez le deszakralizált világképből.

Azért, mert a Isten szemében a szeretkezés nem csak egy "művelet", hanem egy olyan folyamat, amely folytán Isten előtt egy emberré válik kettő. A házasság pedig nem egy hivatalos együttélés, hanem annak a vállalása Isten felé, hogy a házastársaddal hajlandó vagy egy lenni, vállalod az ő problémáit mint sajátjaidat, stb...

Kisarkítva de szemléletesen olyan a házasság előtti szex, mintha ellopnál egy raktárból ipari mennyiségű édességet, belekóstolnál hogy finom-e, és ha az, felkeresnéd a jogos tulajt egy vásárlási szándékkal.

tgt!

Te másról beszélsz, mint én. Én a házasság szakralitásáról beszéltem, nem a férfi-női kapcsolatokról. Az, hogy ősmuki és ősmukina evolúciósan monogám viszonyban élt, az azt jelenti, hogy élettársak, vagy párkapcsolatban élők voltak.

A házasság ennek egy rituális formája, amikor a felsőbb hatalom (Isten, egyház, állam), elismeri és rituálisan megerősíti a viszonyt, még papírt is kapsz róla, meg törvényileg elszámolják. Ez eredendően szakrális. Az ősember feltehető nem ritualizált viszonya az élettársi viszonyhoz hasonlítható. Te az eredendően rituális házasságot azonosítod az összes férfi-női viszonnyal, ami bocsáss meg, de posztmodern ide-oda, baromság.

39 kultúrantropológusok tudnak arról, hogy a világon mindenhol, mindenkor szakrális rítus keretében élték meg az emberek, közösségek a következő három, létünk fundamentális, lényegi metafizikai élményét: a születést-nászt-halált. Az őskorban is. A legkisebb őskori módon élő ausztrál bennszülöttek is.

Mert ebben a háromban az Egy-ség alapvető élmény, amely a mindennapi duális szemléletű tudatállapotból kiemeli az összes szakrális ünnepet is, [tehát egy mai misét is]: az ember, aki a rítus révén az eget és a földet összeköti.

Az Egy - az ókori görög nyelvben istenszinonima volt. Születéskor kiválik az Egy-ségből [kegyelem révén potenciálisan adott minden embernek született lénynek, hogy visszatérjen, ezért ember], a nász során emberként megkísérli az Eggyé válást, és életet hozhat le, ami szintén nagyon erős metafizikai alapú tett: a teremtéssel szolidáris. [A legszerencsétlenebb közösülésben is ez a tudatalatti vágy, az eggyé válás található, mert potenciálisan adott] A halállal potenciálisan lehetősége van az Eggyé válásra az Abszolútummal. Tehát emberi lényegünk: hogy potenciálisan adott ez a 3 - és realizálni kell - hogy kinek hogy sikerül? az elég változatos és lényegében ketten tudhatják, hogy mennyire jött létre: az Alany és az Abszolútum.