Sok vallás miért imádja a bálványokat és borul le képek előtt imádkozni, amikor az élettelen? Továbbá, sok vallásban miért nem szokás prédikálni (házról házra)?

Máriát tiszteljük, ha szent képei iránt tisztelettel viseltetünk. Miként viseltetünk tisztelettel Mária képei iránt? Ha az utcákon vagy utak szélén felállított képei előtt illendően kalapot emelünk, egy kis röpimát elrebegünk, ha a templomban vagy otthon szemléletébe merülve ájtatos elmélkedésekre gerjedünk, ha szobáink falát nem valami mezítelen festményekkel, hanem példának okáért Mária-képpel ékesítjük, ha képei előtt térdre hullva buzgón imádkozunk.

De vajon nem bálványimádás-e ez? Nem, mert a kép előtt imádkozva, nem magát a fa, kőszobrot, vagy vásznat imádjuk, hanem igenis azt, kit a kép ábrázol, s ha csak szentet, vagy Máriát ábrázol, úgy az ábrázoltat csak tiszteljük. A tisztelet soha nem az életnélküli tárgyra vonatkozik.

Schubert, hírneves protestáns művész önéletiratában egy találkozását beszéli el bizonyos szerzetes-atyával Münchenben. „Most is előttem a képe azon szerzetes férfiúnak, kit a kolostor melletti kertbe léptemkor, a szenvedő Krisztust ábrázoló fölséges kép előtt leborulva láttam. «Tisztelendő atya! ez valóban fölséges festmény.» – «Igenis – felelé – fölséges, de sokkal fölségesebb az, akit ábrázol.» – «S mért nem fordul hát egyenesen az eredetihez?» – kérdém. «Kegyed úgy látszik protestáns. A művész ezen festménnyel csak képzelő tehetségemet gyámolítja. Midőn a kép előtt imádkozik a katolikus hivő, lelke azzal társalog, kit a kép eléje ábrázol. Avagy imádkozhatik-e kegyed anélkül, hogy lelki szemei előtt kép ne lebegjen? S nem jobb-e, hogy a művész ecsetje fessen szemünk elé ily képet, miszerint a gyarló képzelődés annak szemlélete által segíttessék?»” Schubert azzal végzi elbeszélését, hogy ő erre mit se tudott felelni. Igen, Máriát, az igazi, a mennyben székelő királynőt tiszteljük akkor, midőn képe szemléletébe merülve segitjük képzeletünket, őhozzá röpítvén a dicsőítés, a tisztelet imájának szavait. A kép emeli a buzgalmat s azért mondom én, hogy Mária képeinek tisztelete által is kegyeletünket mutatjuk ki iránta, minthogy ezáltal csak odacélozunk, hogy áhítatunk minél buzgóbb legyen. Mert ki nem érzi, hogy az ima sokkal bensőbb szívből jövőbb, ha képre függesztett szemekkel végezzük, mintha semmi áhítatra keltő tárgy sincs közelünkben? Ezért szoktak a szentek képeire függesztett szemekkel imádkozni.

Aki Olasz-, Spanyol-, Franciaországban s Németország katolikusnak maradt részeiben jár, nem győz csodálkozni a gyönyörű ősrégi templomokon, azok képein, szobrain, orgonáin stb. A világ legnagyobb művészei alkották őket. Nem egyszer száz meg száz esztendeig dolgozott millió meg millió munkáskéz s a modern ember kénytelen bevallani, hogy ma azokhoz hasonlót nem tudnánk alkotni.

Amerre a protestantizmus járt, ott lerombolt minden művészi alkotást, ha az templomhoz volt kötve. Szinte lehetetlen megérteni azt a pokoli gyűlöletet, amellyel ezt a vandál pusztítást véghezvitték. Amit az elődök századokon keresztül imádkozva építettek, azt az új vallás hívei káromkodva, kacagva rombolták össze. S úgy hitték, hogy ezzel Krisztusnak tesznek szolgálatot.

A protestánsok templomai ma is dísz és ékesség nélkül valók. A mi templomaink szépségét gúnyolódva cifraságnak, komédiának nevezik. Azt mondják, hogy a protestáns ember lelke annyira gazdag, hogy Isten iránt való minden lelkesedést önmagából meríti.

Különös! Miért nem teszi ugyanezt a lakásán, a ruházatán? Ha a protestáns ember annyira gazdag lelkiekben, miért díszíti fel szobáját szebbnél-szebb képekkel, virágokkal, bútorokkal, miért halad ruházatában a divat útján? Miért? Azért, mert a szép, ízléses, gazdagon vagy egyszerűen díszített lakásban, ruhában jól érzi magát. Mert a szépség, a művészet kedves, fölemelő gondolatokra és érzésekre ihleti. Tehát úgy látszik, az a puritán egyszerűség, kopárság vagy kifosztottság egyedül Isten házára szorítkozik.

Tisza Istvánnak, Kossuth Lajosnak szobrot emelnek. Miért? Mert – ők is mondják – megérdemlik és a szemlélő számára követendő példák a hazafiságban és emberi bölcsességben. Azonban ugyanezt megtagadják Isten fiától s az őt követő nagyszerű erkölcsi hősöktől, a szentektől.

Mi, katolikusok, természetesen megyünk a magunk útján, úgy, ahogyan 1900 év óta tanultuk. Az első templomokban, a katakombákban már megvoltak és ma is láthatók a falra festett képek. Ezt a stílust követte a későbbi kor.

A jelenkori katolikus templom még a legegyszerűbb falucskában vagy missziós területen, a vad népek közt is, a mennyországot igyekszik a hívő lelke elé varázsolni. Azt a mennyországot, amely valamennyiünk végső célja. Már az ajtóban csend fogad bennünket – szent csend. Isten házában elnémul a köznapiság lármája. A belépő meghajtja térdét az oltár előtt, ahol a Legméltóságosabb Oltáriszentségben az örökké élő Jézus Krisztus várja a hozzá közeledőket. Fölfrissítője a köznapi élet vándorainak, útieledele az örökkévalóságot szomjúhozó betegeknek és haldoklóknak. Letérdelsz előtte. Körülötted Krisztus kedves szentjeinek, főleg az ő édesanyjának, Szűz Máriának képei, szobrai azt juttatják eszedbe, hogy az ő példájuk után haladva miként érheted el az örökkévalóságot. Krisztus ott vár az oltáron. Elmondod előtte kéréseidet, panaszaidat, ami fáj, ami a lelkedet nyomja. Kérdezd meg a katolikus embert – nem! ne csak a katolikus embert kérdezd meg, hanem azokat a protestánsokat is, akik katolikus templomba szoktak járni imádkozni – kérdezd meg, hogy miért mennek oda? És ők azt felelik, hogy az imádság ott enyhülést, békét hoz a lelkükbe, hogy onnan megnyugodva, megsegítve távoznak el.

Igen! Kedves testvérem! Nagyon sok protestáns ember jár katolikus templomba imádkozni, imádni az Úr Jézust, Istent és kérni a Szent Szűz, Szent Antal, kis Szent Teréz és más szentek közbenjárását és – ők is mondják – igen sok kérésük meghallgatásra talál.

Ezért, protestáns testvérem, sose gúnyolódjál a katolikusoknak se templomán, se szertartásain, mert azok egy szebb, boldogabb világnak, Isten közelségének tanúi. Vesd le saruidat, mert szent a hely, ahol állasz, és inkább tanuld megismerni, mint tagadni.

A prédikálásról

"Házról házra" nincs a Bibliában, max az új világ fordításban van, ami az Őrtorony szervezet által hamisan fordított Biblia.

Ajánlott videó: http://www.youtube.com/watch?v=hISbLIr_2Sw

A Csel5:42 és Csel20:20,21 hamisan van fordítva az Őrtorony fordításában, ugyanis ott nem "házról házra" szerepel, hanem házanként.

A "házanként tanít" egyébként kizárja, hogy idegen emberekre tört volna rá Pál a saját házukban. Itt valószínűleg házi gyülekezetekben való tanításról, intésről beszél, nem holmi Jézussal házaló ügynökmunkáról.

Semmiképpen nem úgy lesz az ember keresztény, hogy berontanak a házába és ott támadják le. Ilyet csak Saul csinált, mikor még a keresztényeket üldözte:

ACTS-08-03 saulos de elumaineto thn ekklhsian kata tous oikous

eisporeuomenos, surwn te andras kai gunaikas paredidou eis fulakhn.

Itt kendtek valamiért mégsem a kedvenc "házról házra" szövegükkel fordítanak, hanem így: "Sorra betört a házakba."

De van itt más is annak jeléül, hogy kendteknek csak saját ideológiájuk adta a szájukba az Apcsel két felhozott helyén a "házról házra" szavakat.

ACTS-02-46 kaq' hmeran te proskarterountes omoqumadon en tw ierw,

klwntes te kat' oikon arton, metelambanon trofhs en agalliasei kai

afelothti kardias

Lám, az ÚV-"fordítás" tudja, hogy kell ezt a kifejezést helyesen fordítani, ha éppen nincs az útjában saját ideológiája: "magánotthonokban étkeztek." Pedig a maguk illogikája szerint bátran fordíthatták volna úgy: "Házról házra járva étkeztek."

(Ide nem tartozó, de lényeges kifogás a fordítók ellen, hogy itt szó szerint "a kenyér megtöréséről" beszélt Pál, amit a kendtek fordítói egyszerű étkezéssé silányítanak, holott a fordításban is fenn kell tartani azt a lehetőséget, hogy úrvacsoráról és vele egybekötött szeretetvendégségről van szó.)

Az meg, hogy kend tartózkodna a Jézussal házaló ügynökmunkától, éppen nem festi kendet valami őszinte vitázónak. Hiszen éppen a napokban vetette mások szemére, hogy nem hirdetik Jézust házról házra, mert az apostolok is azt tették. De aki házról házra jár valamivel, amit rá akar sózni másokra, az házal. És ha nem porszívóval házal, hanem Jézussal, akkor nem porszívóügynök, hanem Jézussal házaló ügynök.

A házalásban az az elítélendő, hogy olyan helyen támadja le az embert, ahonnan az nem tud semleges gesztussal, udvariasan továbbmenni. A türelmetlenebbje udvariatlanul becsapja az ajtót, a türelmesebbje végigállja a fél órát.

ApCsel 5:42:

SZIT: "Továbbra is mindennap tanítottak a templomban és a házakban, hirdették, hogy Jézus a Krisztus."

Házanként, azaz minden házban, ahol a hívek összejöveteleiket tartották.

ApCsel 20:20-21:

"Nem tagadtam meg tőletek semmit, ami javatokra szolgálhatott: prédikáltam nektek és tanítottalak benneteket, nyilvánosan és magánházaknál. Zsidóknak és görögöknek egyaránt hirdettem, hogy térjenek meg az Istenhez, és higgyenek Urunkban, Jézusban."

Az apostol Efezusban tanított nyilvánosan a zsinagógákban, és házanként, Tirannusnak az iskolájában, valamint azokban a házakban, melyekben a hívek összejöveteleiket tartották.

Tehát, amíg a kereszténység tiltott vallás volt, addig a keresztények nem építhettek erre a célra rendelt épületeket, templomokat, amelyeknek első nyomai a 3. századból valók; addig a liturgiát magánházaknál végezték (ApCsel 2,46), maga a közösség számított Isten templomának (vö. 1Kor 3,16; 2Kor 6,16; Ef 2,21). 230 körül az ún. tituláris templom a benne őrzött vértanú-ereklyék alapján a magánház tulajdonosának nevét őrzi. - Dura Europoszban maradt meg egy 230 körül kultikus célra átalakított lakóház.

[link] Are Jehovah's Witnesses the only ones that Preach?

A NWT kritikus részleteit magánszemélyek alig ismert, hibás fordításaival, közismert fordítások közismert „bakijaival", a szakmailag elfogadott görög nyelvkönyvek szelektív idézgetésével, semmit sem bizonyító „példák" meg¬tévesztő sorával, és olyan liberális katolikus és protestáns szerzők müveivel akarják igazolni, akik a Bibliát nem tekintik Isten megbízható szavának. A nagyszámú és terjedelmes „bizonyíték" természetesen igen meggyőzően hat a nem szakemberre, a Társulat pedig hallgat arról, hogy a hivatkozott nyelvkönyvek írói nyílt levelekben már hangot adtak tiltakozásuknak, hogy az ő műveikre hivatkozva ne hamisítsák meg a Bibliát.

Ha latra tennénk az Apcsel 5,42-t a "házról házra" kifejezéssel fordítókat és a többieket, az előbbiek még mindig elenyésző kisebbségben volnának. A görögben az áll, hogy sem a templomban, sem a házaknál nem szűntek meg Krisztusról tanítani és evangéliumot hirdetni. ("pasan te hmeran en tw ierw kai kat' oikon ouk epauonto didaskontes kai euaggelizomenoi ton xriston, ihsoun.") Szó sincs semmiféle "menésről", hát még házról házra. És hogy mi módon hirdették az igét a háznépnek, miután a családfőben már megfogant az érdeklődés, azt az Apcsel több más helyéről is tudjuk. Semelyik esetben nem az utcáról beszabadulva törtek rá az emberekre, hanem nyilvános helyen szólították meg őket, és csak az ő kívánságukra látogattak el otthonukba.

Apcs 16,14-15

"És egy Lidia nevű, Thiatira városbeli bíborárús asszony, ki féli vala az Istent, hallgata [reánk.] Ennek az Úr megnyitá szívét, hogy figyelmezzen azokra, amiket Pál mond vala. Mikor pedig megkeresztelkedék mind házanépével egybe, kére minket, mondván: Ha az Úr hívének ítéltetek engem, jertek az én házamhoz, és maradjatok [ott.] És unszola minket."

Ebben Jézusra visszamenő parancsot követtek:

Mt 10,11-14

"Amely városba vagy faluba pedig bementek, tudakozzátok meg, ki abban méltó; és ott maradjatok, amíg tovább mehettek. Ha pedig bementek a házba, köszöntsétek azt. És ha méltó a ház, szálljon a ti békességtek reá; ha pedig nem méltó, a ti békességtek rátok térjen vissza. És ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a ti beszédeteket, mikor kimentek abból a házból, vagy városból, lábaitok porát is verjétek le."

Tehát nem úgy kopogtak rá az emberekre, mint a házról házra járó JT-i, főleg mivel Jézus tiltotta a házról házra járást.

Lk 10,7

"Ugyanazon házban maradjatok pedig, azt evén és iván, amit ők [adnak]: mert méltó a munkás az ő jutalmára. Ne járjatok házról-házra."

Hallottam persze azt a kifogást, hogy "ez csupán a vendéglátók váltogatását tiltotta." De mit szólnak ahhoz, ha én még szorosabban ragaszkodom az Íráshoz, és azt mondom: még ott sem szabad házról házra járni, ahol befogadnak - hát még mennyire tilos ott, ahol nem látnak szívesen?

Az Apcs 2,46-ban hasonló szövegezéssel ("kaq' hmeran te proskarterountes omoqumadon en tw ierw, klwntes te kat' oikon arton, metelambanon trofhs en agalliasei kai afelothti kardias") van szó arról, hogy házanként megtörték a kenyeret. Érdekes, ezt senki nem akarja úgy fordítani: "Házról házra megtörték a kenyeret." Tehát e helyeken Bruns hipotézise csődöt mond, holott itt is ugyanaz a görög szerkezet áll, mint az 5.42-ben.

Az "osztó értelem" sem jelent többet, hogy némelyek az egyik házban, mások meg a másikban. De nem azt, hogy valakik mind ebben, mind abban a házban, azaz házról házra járva térítettek.

Jól tudjuk, hogy művelte Pál a háznál való tanítást.

Apcs 18,19-20

"Juta pedig Efézusba, és azokat ott hagyá; ő maga pedig bemenvén a zsinagógába, vetekedék a zsidókkal. Mikor pedig azok kérék, hogy több ideig maradjon náluk, nem álla reá"

Azaz nem önhatalmúlag tört rájuk otthonukban, hanem a zsinagógában térítette őket. Sőt második efézusi tartózkodásakor is ott kezdte az evangélium hirdetését:

Apcs 19,8

"Bemenvén pedig a zsinagógába, bátorsággal szól vala, három hónapon át vetekedvén és igyekezvén meggyőzni az Isten országára tartozó dolgokról. Mikor pedig némelyek megkeményíték magokat és nem hivének, gonoszul szólván az [Úrnak] útáról a sokaság előtt, azoktól eltávozván, elszakasztá a tanítványokat, mindennap egy bizonyos Tirannus oskolájában prédikálván."

Egy házi istentiszteletet így ír le Lukács:

Apcs 20,7

"A hétnek első napján pedig a tanítványok egybegyűlvén a kenyér megszegésére, Pál prédikál vala nékik, mivelhogy másnap el akara menni; és a tanítást megnyújtá éjfélig. Vala pedig elegendő szövétnek abban a felházban, ahol egybe valának gyülekezve."

Ez tehát ama házankénti kenyértörések egyike volt. Pál itt sem járt házról házra, hanem egy háznál maradt egész nap.

---

Varga Zsigmond J. pedig éppenséggel ezt írja: "kata túsz oikúsz: házanként, némely vagy minden egyes házba (házban)", illetve egyes számban: "kat' oikon: egy-egy házban vagy háznál." És egy helyet (Rm 16,5) éppen a "házi gyülekezet" kapcsán említ.

A JT gyakorlata a mindenkire rátörni kész lelkületet jelenti, sőt éppen ezzel kapcsolatban mondja Jézus, hogy "ne járjatok házról házra." (Lk 10:7) Mt 24:14-ben nem házról házra, hanem minden népnek való hirdetésről van szó.

Nem egyik házól a másikig megosztva jártak, hanem egyik tanítvány az egyik háznál, a másik a másiknál prédikált, de inkább házi istentiszteletet tartott.

Apcs 12.12-14

"És miután ezt megértette, elméne Máriának, a János anyjának házához, ki Márknak neveztetik; hol sokan valának egybegyűlve és könyörögnek vala. És mikor Péter zörgetett a tornácz ajtaján, egy Rhodé nevű szolgálóleány méne oda, hogy hallgatózzék: És megismervén a Péter szavát, örömében nem nyitá meg a kaput, hanem befutván, hírül adá, hogy Péter áll a kapu előtt" stb.

Láttuk, mimódon prédikált Pál házaknál (nem pedig "házról házra"): oda ment, ahol már fogékonyságot tapasztalt.

Ti ezt komolyan úgy képzelitek el, hogy Jézus végigjárta a házakat, és minden idegenhez bekopogtatott, hogy "Jó napot kívánok! Érdekli Önt Isten királyságának jóhíre?"

A "κατ οικον" (lat. per domos) kifejezés fordítása ismertebb magyar fordításokban:

- "házanként" [Károli, MBT, Csia, Ravasz László, dr. Budai Gergely, Czeglédy, Raffay, Kecskeméthy]

- "házanként (otthon)" [Vida Sándor]

- "házankint" [Káldi]

- "házaknál" [KNB]

- "házakban" vagy "magánházaknál" [SZIT]

- "magánházakban" [Békés-Dalos]

- "otthonaitokban" [Raffay Sándor].

Szó sincs semmiféle "házról házra" térítő-jehovista hókuszpókuszról, hiába hamisította azt oda az ÚVF...

Tehát itt egyszerűen arról van szó, hogy amíg a kereszténység tiltott vallás volt a római birodalomban, addig a keresztények nem építhettek erre a célra rendelt épületeket, templomokat, amelyeknek első nyomai a 3. századból valók; addig az istentisztletet, a liturgiát magánházaknál végezték (ApCsel 2,46), maga a közösség számított Isten templomának (vö. 1Kor 3,16; 2Kor 6,16; Ef 2,21). 230 körül az ún. tituláris templom a benne őrzött vértanú-ereklyék alapján a magánház tulajdonosának nevét őrzi. - Dura Europoszban maradt meg egy 230 körül kultikus célra átalakított lakóház.

A házról-házra kifejezés az eredeti görögben csak három helyen található az Igében.

Egyik ilyen hely az,amikor Jézus megtiltja a tanítványainak,hogy házról-házra járjanak.

Ez van a Lukács 10:7-ben: " NE JÁRJATOK HÁZRÓL-HÁZRA".

Házról-házra csak az egyházat pusztítani lehet és nem építeni. Ezt tette Pál,amíg meg nem tért.

" Saulus pedig pusztítá az anyaszetegyházat,házról-házra járva.. Ap.Csel. 8:3.-

Aztán a dologkerülő asszonykák,akik szintén szégyene és nem dicsősége az

anyaszentegyháznak jártak a Biblia szerint házról-házra.

" Egyszersmind pedig dologkerülők lévén ,megtanulják a házról-házra járást...” 1.Tim. 5:13.-

Nos a Bibliában csak ezen a három helyen olvasunk házról-házra járásról.

Mind a három esetben negatív,tiltó értelemben.

Az Őt bálványszervezet UVFerdítésű bibliája ezért meghamísítva az eredeti szövegeket más helyeken is házról-házra járást fordít a házanként helyett,

hogy valamiképpen igazolni tudja helytelen nem keresztényi és nem is krisztusi

házról-házra való járását,amit saját bevallása szerint is pusztító,igaz lekeket

gyötrő és nem építő szándékkal tesz.

Olvasd el:

Misszió házról-házra: Vajon az igazi kereszténység bizonyítéka?

Biztosan találkozott már minden Olvasó Jehova Tanúival,akik utcákon,tereken,vagy házról-házra járva megszólítják az embereket,beszélgetnek Isten Királyságáról. Jehova Tanúi arról vannak meggyőződve,hogy az "igaz vallás" (a hiteles kereszténység) elmaradhatatlan ismertetőjele ez a missziós tevékenység: "Melyik vallás hirdeti ténylegesen az emberiség egyetlen reménységeként Isten Királyságát,ahelyett,hogy emberi kormányzatoktól várná a felhalmozódott problémák megoldását? Vajon előkészített-e vallásunk arra,hogy részt vegyünk ebben a tevékenységben,és megtegyük ezt házról házra,ahogy Jézus és az apostolok is megtették?(Máté 10:7,11-13;Csel 5:42;20:20)." (Érveljünk az Írásokból,401-402. oldal) Meg kell vizsgálni: Valóban minden kereszténynek menni kellett/menni kell "házról-házra" prédikálni? A missziós módszerről: Emlékezni kell arra,hogy J.F.Rutherford elnöksége alatt indult be az a missziós tevékenység,amelyben minden Jehova tanújának el kell menni "prédikálni". Előtte nem volt ilyen-sem a Bibliakutatók (Jehova Tanúi hitelődei) történelmében,sem a kereszténység történelmében,-a mindenki által kötelező házról-házra végzett missziós szolgálat. Ha elfogadjuk Jézus Krisztus állítását,hogy az ő Egyházát kősziklára építette,és azon az "alvilág kapui sem vesznek rajta erőt" (Máté 16:18-Szent István Társulat fordítás),tehát nem szűnik meg (pláne nem 1800 évre!),akkor azt is be kell látni: a missziós munka nem feltétlenül azonos a "házról-házra" végzett szolgálattal. Ha a "házról-házra" végzett missziós munka nélkül nincs hiteles kereszténység,akkor J.F. Rutherford előtt sem voltak élő hitű keresztények. Tehát vagy Jézus Krisztus mondott igazat, vagy az Őrtorony Társulat. Mivel érvel az Őrtorony Társulat a fentebb idézett "Érveljünk az Írásokból" című könyvben? Nézzük meg azokat a Bibliaverseket,-és azoknak szöveg-környezetét! Máté 10:7-13:"Menjetek,és hirdessétek:>>elközelített a mennyek királysága!<< Gyógyítsátok meg a betegeket! Támasszátok fel a halottakat! Tisztítsátok meg a leprásokat! Űzzétek ki a gonosz szellemeket! Ingyen kaptátok,ingyen adjátok! Övetekben ne vigyetek se aranyat,se ezüstöt,se rézpénzt! Ne vigyetek az útra tarisznyát,se másik ruhát,se másik sarut,se botot! A munkás ugyanis megérdemli,hogy gondoskodjanak róla. Ha bementek egy faluba,vagy városba,keressetek ott egy arra méltó embert,és maradjatok nála addig,amíg tovább nem mentek! Mikor beléptek a házába,mondjátok:>>béke legyen veletek!<< Ha az ott lakók megérdemlik,a békesség,amit kívántok nyugodjon meg rajtuk. Ha azonban nem érdemlik meg,térjen vissza rátok." ("Felhasználva az Újszövetség-Egyszerű fordítás Copyright 2003 World Bible Translation Center Inc. engedélyével") Vajon Jehova Tanúira illenek ezek a Bibliaversek,amik által önmagukat az egyetlen-hiteles-valódi-Evangéliumhirdető közösségnek állítják be? (gyógyítás,ördögűzés,és a Jézus által mondott többi utasítás?) Nem! Ha pedig nem teszik úgy,ahogy Jézus mondta-akkor miért ítéli el az Őrtorony Szervezet az összes keresztény egyházat? Miért -még csak nem is feltételezik:ez az Ige nem az összes hívő kereszténynek szól,hanem ahogy a Máté 10:1-ben olvasható:"Magához hívta tizenkét tanítványát,(mármint Jézus-Zs.),és hatalmat adott nekik a tisztátalan szellemek fölött,hogy kiűzzék azokat,és hogy gyógyítsanak mindenféle betegséget meg mindenféle fogyatékosságot" ("Új Világ fordítás") Az egész Máté 10.fejezetben a 12 apostolnak beszél Jézus Krisztus. Ha mégis,minden kereszténynek szól Jézus utasítása,akkor minden kereszténynek kell(ene) halottakat is feltámasztani,betegeket is gyógyítani,démonokat is űzni-kiváltképp Jehova Tanúinak,-ha következetesek lennének. Nézzük meg az Apostolok Cselekedeteiről írt könyvet (röviden :ApCsel),ebből két Igét is idéznek: Apcsel.5:42:" És a templomban és házról házra szakadatlanul folytatták a tanítást,és a jó hír hirdetését a Krisztusról,vagyis Jézusról" ( "Új Világ fordítás") Kik tanítottak (a templomban,és házról-házra)? Az apostolok! Apcsel. 5:40: "Azok pedig (a Szanhedrin tagjai-Zs.) hallgattak rá (Gamálielre-Zs.),és hívatták az apostolokat,megverették őket,aztán megparancsolta nekik, hogy ne beszéljenek többé Jézus nevében,és elengedték őket. Ők tehát elmentek a szanhedrin elől,örvendezve,amiért méltónak bizonyultak arra,hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért. És a templomban és házról házra mindennap szakadatlanul folytatták a tanítást,és a jó hír hirdetését a Krisztusról,vagyis Jézusról" ("Új Világ fordítás-kiemelések tőlem-Zs.) Tehát megint az apostolokról van szó-nem pedig az összes keresztényről,-ahogy Jehova Tanúi magyarázzák. ApCsel. 20:20:" eközben nem tartottam vissza magam attól,hogy elmondjak nektek mindent abból,ami hasznos,és attól sem,hogy nyilvánosan és házról-házra tanítsalak benneteket." ("Új Világ fordítás") Ki írta ezt-kiről: Pál apostol-önmagáról! Mi lehetett ez a "házról-házra" tanítás? Az első Századi keresztények nem rendelkeztek templomokkal-imaházakkal. "Királyságtermek " meg pláne nem voltak. A házakban tartották az Istentiszteleteket (Pl.:Filemon 1:2,Kolossé 4:12,stb...) Az utóbbi évtizedekben kezdte -újra-felfedezni ezt az Istentiszteleti formát sok katolikus,és protestáns gyülekezet-és évekkel ezelőtt szüntették meg Jehova Tanúinál -micsoda visszafejlődés!-nyilván félve a túl nagy szabadságtól. Érdemes még megnézni az ApCsel 2:46-ot is,ahol ezt olvassuk:"Napról-napra állhatatosan,egy szívvel,egy lélekkel voltak a templomban,és amikor házanként megtörték a kenyeret,örömmel,és tiszta szívvel részesültek az ételben" (Új Protestáns fordítás) Vajon házról-házra járva menet közben étkeztek....?! (Házanként hirdették az Evangéliumot az Apostolok-> házanként megtörték a kenyeret a keresztények) Ezekben a házakban hitem,és ismeretem szerint gyülekezetek voltak. Lukács evangéliuma 10:7:"Maradjatok ugyanabban a házban,és azt egyétek,igyátok amit adnak,mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra." (Új Protestáns fordítás) Határozottan feltételezem:a háznál -ahol vendégek voltak-étkeztek,és aludtak,és napközben pedig ahol sok ember volt,és meg lehetett szólítani őket ott hirdették Krisztust-akár embereket megszólítva,akár tömegnek szónokolva. 1.Timótheushoz írt levél 5:13: "Azonkívül rászoknak arra,( az özvegyasszonyok- Zs.) hogy tétlenül házról-házra járjanak,s nemcsak tétlenkednek,hanem pletykálkodnak,haszontalanságot művelnek, s olyasmit beszélnek,amire semmi szükség nincs" (Szent István Társulat fordítás) Mire biztatja őket Pál apostol? Járjanak házról-házra-de missziózzanak? Nem! "Azt akarom ezért,hogy a fiatalabbak menjenek csak férjhez,adjanak gyermekeknek életet,viseljék gondját családjuknak, s ne szolgáltassanak alkalmat az ellenfélnek a becsmérlésre." Ha a keresztény élet legfontosabb területe a házról-házra,és az utcai missziós szolgálat,nem furcsa,hogy a Szentírás nem ad általános , mindenkinek szóló tanácsokat? Az apostoli levelekben sincs arról szó,hogy Pl.: a korinthusbeli hívők hogyan "munkálják be" városukat,kettesével menjenek-e,férfi férfival induljon prédikálni,vagy lehet-e "vegyes-páros",hogyan töltsék ki a "munkajelentést",stb. .... pedig bőven foglalkoznak az apostoli levelek a gyülekezeti élet gyakorlati dolgaival-anélkül,hogy bármelyik apostol minden keresztényt kiküldene missziózni házról-házra,és utcai szolgálatra. Ha pedig az "igaz vallás" ismertetőjele a házról-házra/utcai misszió-munka,akkor vagy a Bibliában van a hiba,vagy az Őrtorony Társulat nem tanít jól. Ismert tény,hogy a Római Birodalomban sok rabszolga lett keresztény. Ha az "igaz imádat" része a házról-házra végzett missziós szolgálat, akkor a rabszolgák miért lettek keresztények? Kimenőt kaptak volna gazdáiktól? Ha a rabszolgák ugyanazt csinálták volna,mint Jehova Tanúi,akkor mikor "értek rá" foglalkozni a munkájukkal? Elgondolkodnak -e Jehova Tanúi-mernek rádöbbenni? Nem az a baj,szerintem hogy vannak,aki házról-házra mennek evangélizálni (persze:akkor az Evangéliumot hirdessék-"tisztán,natúrban"),hanem azt tartom tévedésnek,amikor egy felekezet alkalmaz egy missziós módszert,majd kitalálja: akik nem így dolgoznak,azok automatikusan nem is keresztények. Miközben az általuk preferált módszer nem is volt általános-de a Vezérkar érdekei a dominánsak,nem a Biblia! Visszaemlékezem,egy bátor Vén mondta nekem,amikor még bent voltam a Szervezetben: "Jónéhány testvérnek meg kellene tiltani,hogy prédikáljanak-de nem lehet...-pedig több kárt okoznak,mint hasznot!" Ami nagyon fontos még: A keresztények Jézus Krisztust hirdették, az Evangéliumot. Ő a főszereplő! Nem valami "Paradicsomi Föld" ígéretét tanították,amit azok kapnak meg,akik egy speciális teológiai ismeretet megtanulnak, azt terjesztik házról-házra/utcai misszióban,és reménykednek: talán Isten elfogadja őket. Az egy más "evangélium" (Galata 1:6-8) Mi a tiszta Istentisztelet-Isten előtt-a Biblia szerint? "Az Istennél és az Atyánál tiszta,és szeplőtlen istentiszteletnek ez számít: Látogasd meg nyomorúságukban az árvákat,és az özvegyeket,őrizd meg magadat,hogy a világ be ne mocskoljon" (Jakab 1:27-Csia fordítás)

A második vagyok. Bocs, azt muszáj volt :D

Tehát, ha komolyabban nézzük a kérdést, mit jelent számodra a bálvány? kifejezetten az Isten képét, szobrát, ábrázolását vagy más vallások isteneinek ábrázolását. Ha az ókori Görögországban valaki letérdepelt Aphrodité szobra előtt - ami számára olyan természetes volt, mint évszázadokkal később egy keresztény templomban térdepelni - akkor bálványimádó volt?

Szerintem nem, hisz nem a szobrot tisztelte, hanem magát az istennőt... egy "bálvány" csak szimbolikus jelentésű.

Prédikálni pedig azért nem szokás, mert az csak vitákhoz vezet. Esélytelen, hogy egy utcában mindenkinek ugyanaz legyen a véleménye vallási ügyben. Ha fogsz egy papot, aki végigjár minden házat, sokan fognak ellentmondani neki. Nem kell rákényszeríteni senkire egy előírt véleményt.

"te döntesz, nem Isten."

Az a gond, hogy az ember nem hittel születik. A hitet nem lehet kényszeríteni, én is elolvastam a Bibliát, sok keresztény filmet néztem - szeretem és tisztelem Jézust, mint embert, pedig úgy vélem több hibája is van a tanításának - , nem keverem össze a vallást az egyház dolgaival, úgy vélem, sok hasznos dolog van benne - és mégsem vagyok keresztény. Nem értek egyet a Biblia sok tanításával, még akkor sem, ha nem szó szerint veszem őket. Volt idő, amikor azt mondtam, igen, én hiszek Jézus megváltó cselekedetében, de ez a csoda három napig tartott;abból adódott, hogy szépnek találtam a történet tragikumát, de amivel nem értek egyet, abban egyszerűen nem tudtam hinni.

Az én vallásom most más. Igen, én döntöttem, de elvileg ki adott nekem olyan lelket, ami képtelen hinni a kereszténységben? Merthogy a hit a lélekből fakad, és nem az évekből, amiket megélünk...

Akarhatok én hinni, ha nem megy; vagy ezek szerint Isten csapdába csalt, amiből nem tudok kikerülni? :)

mert pl.a kereszténység alapvetően a bálványimádásról szól.többek között egy közel 2000 évvel ezelőtt élt embert istenítenek,szobrok,képek formájában is.

hogy miért nem szokás mindenhol házról házra prédikálni,gondolom mert az értelmesebbje nem tesz ilyet.