Sok vallás miért imádja a bálványokat és borul le képek előtt imádkozni, amikor az élettelen? Továbbá, sok vallásban miért nem szokás prédikálni (házról házra)?

hát élettelen, de mondjuk ha Istent szimbolizálja, akkor azért, mert kell nekik valami hogy lássák, valami kézzel fogható, egy szobor, vagy egy kép amit látnak, és akkor azon keresztül jobban el tudják képzelni.

Mért prédikálnak, hát mert osztják az igét. Kell nekik prédikálni, hogy minél több ember megtudja az igazságot (mármint ami szerintük az igazság, amiben ők hisznek)

Mert a legtöbb keresztény vallásnak van annyi esze, hogy a Bibliát ne szószerint értelmezze, hanem felismerje,hogy ez jelképes beszéd, másrészt tudja, hogy az ószövetség nagyon szép olvasmány, csak az értékrendjét felülírta egy Jézus nevű valaki.

És ezek a vallások tudják,hogy marha unalmas,ha állandóan itt csápol valaki baromi hosszú idézetekkel, mert saját gondolatai nincsenek és még azt is elriasztja akit esetleg megtésíthetne.

egyébként katolikus vagyok

Általában van egy gyűlés, ahol egy vezető elmondja neked mit kell tenned hogy jó hívő legyél, vagy vannak újságok, könyvek ilyenekkel kapcsolatban, gondolom a bibliában is van hogy prédikálni kell.

És akkor lehet hogy csak a lelkiismeretedre van bízva, menni kell aztán házalni, a utcán megállítani embereket és rávenni őket arra amiben hiszel, hogy az jó, tulajképp ezzel megmented a lelküket végülis, tehát jót teszel.

Azt tanítják neked, hogy csinálni kell, és ezt elvárják tőled. Ha meg nem teszd kinéznek, akkor rossz vagy, ellenszegülsz...

Gondolom valami ilyesmi lehet.

Hogyan rázzuk le a Jehova tanúit?

1. Ha becsengetnek, meztelenül menj ajtót nyitni. (azonnali hatás)

2. Minden kérdésükre kérdezz vissza: "Ezt most hogy érti?"

3. Játszd el, hogy te vagy a világ leglassabban beszélõ embere, és figyeld, meddig tart az elhivatottságuk.

4. Kérj elnézést, mondván, meg kell etetned a pitbullodat, majd felejts el visszamenni.

5. Kezdj el telefonálni (rendelj kábítószert, kis szextelefon, vagy pornófilm rendelés, stb)

6. Válassz ki bizonyos, gyakran ismétlõdõ szavakat a mondandójukban, ha ezeket hallod, kezdj el kuncogni. Ha megkérdik, min nevetsz, mondd azt: "Semmin", majd kuncogj tovább.

7. Ugyanaz, mint az elõzõ pontban, csak a szavaknál mondd azt, hogy "Bip!".

8. Nézz rájuk mérgesen, és mondd azt, hogy a te Istened simán lenyomja az õ istenüket szkanderben.

Tanácsok Jehova Tanúinak avagy milyen az ideális Tanú?

1. Legyen valami nagyon bűnös dolog az életedben. Mint pl. cigiztél a klotyóban a suliban, megnézted egy jó csaj seggét az utcán, heavy metal-t hallgattál, önkielégítettél, ateista vagy, stb. Szóval van választék bőven.

2. Ne legyenek vallástudományi ismereteid vagy mondjuk sokkal meggyőzőbb, ha okkultista dolgokkal foglalkoztál jó sokáig.

3. Legyél lelkileg sérülékeny, könnyen befolyásolható és akaratgyenge. Nem árt, ha van valamilyen családi problémád is. Közeli hozzátartozó halála előny.

4. Az őrtorony minden szavát szó szerint értsd. Amit mond, azt megkérdőjelezni szigorúan tilos.

5. Amire a tanúk rábólintanak, arra te is bólints rá, nehogy tévelygőnek nézzenek.

6. Amit a szektában mondanak a társaid, vezetőid azon elgondolkodni szigorúan tilos, azt el kell fogadni mindenféle kritikai gondolkodás nélkül.

7. Ha más vallásúakkal vagy ateistákkal találkozol, őket alacsonyabb rendűnek kell tekinteni, hiszen az igazságot úgyis mi tudjuk, ők csak elveszett tévelygők.

8. Ellenvetés nélkül el kell fogadnod, hogy mi vagyunk a tökéletes tudás és igazság birtokosai, mindenki más tévelygő, még az 5 diplomával rendelkező PhD egyetemi profoknál is okosabbak vagyunk, ők hozzánk képest nullák.

9. Ha leállnak veled vitázni, akkor kezd el az illető személyiségét támadni, hogy démonizált tévelygő, akit az Őrtorony Jehovája meg fog semmisteni, ha nem csatlakozik a mi szektánkhoz. Mert így a konkrét teológiai témáról el tudod terelni a szót, és nem fogsz rájönni, mekkora tudatlan is vagy a saját hitedhez.

10. Egy külső véleményt szigorúan csak akkor fogadhatsz el, ha a szektavezetőd arra azt mondja, hogy igaz. Egyébként vesd el, még ha teljesen egyértelmű, kézzelfoghatóan és tudományosan bizonyítható és logikus.

11. A szektádat kritizáló véleményt (legyen az írott vagy szóbeli) még véletlenül se hallgasd meg, mert akkor rájöhetsz arra, hogy milyen szépen kihasználtunk téged.

12. A 11-es pont nem volt egyértelmű? Húzz már el innen!!

nem lehet mindenki hamis Tanú...

valakinek a Bibliát is kell követnie

ezért

Olvasd ezt el: [link]

"Ne készíts és ne imádj semmiféle képet vagy képmást." (2Mózes 20,4-5)

Sok protestáns értelmezi ezt a szöveget úgy, amely szerint Isten itt magát a kép vagy egyéb képmás, mint pl. szobor készítését tiltotta meg, és hogy már ez önmagában bálványimádás. Eszerint az értelmezés szerint a Katolikus Egyház (illetve a keleti Orthodox Egyház) súlyosan vét Isten parancsa ellen, sőt, egyenest bálványimádással vádolják meg. Azonban mind ebből az idézetből, mind pl. a MTörv 5,7-ből kiderül, hogy Isten a képek, képmások imádatát, azaz istenné-tételét tiltotta meg, és nem magát a képkészítést, vagy akár a képek használatát a vallásos életben. Hiszen ez utóbbit maga Isten parancsolta meg! Két angyalszobrot kellett készíteni Isten szentélyébe (Kiv 25,18); egy rézből készült kígyószobrot kellett készíteni, ami isteni jelként szolgált, és aki „feltekint rá, az életben marad” (Szám 21,8). A salamoni Templom – Isten parancsára - tele volt mindenféle angyal-, és állatképekkel, de számos Jézus-korabeli zsinagógában több szentkép volt a falon ószövetségi személyekről, angyalokról, stb., mint egy katolikus templomban. Isten a Tízparancsolatban tehát nem a képek készítését, ill. istentiszteleti használatát tiltotta meg, hanem csak azok imádását. A katolikusok a szenteket, vagy képeiket nem imádják, hanem csak tisztelik, és ez hatalmas nagy különbség.

Kiv 25,18-22; 26,1.31 – Isten parancsára a szentélybe kerubokat kellett elhelyezni.

1Kir 6,23-36; 7,27-39; 8,6-7; 1Krón 28,18-19; 2Krón 3,7-14; Ez 41,17-20 – Salamon templomába is, szintén isteni parancsra, kerubokat és különféle más képeket kellett elhelyezni.

Szám 21,8-9 – Mózesnek Isten parancsára egy bronzkígyót kellett készítenie, amely megvédte őket az ártalomtól.

Kol 1,15 – A legszebb képmást maga Isten alkotta saját magáról: a megtestesült Jézus Krisztust.

Az Érveljünk az írásokbólból c. könyvetek "Képmások" c. részlegénél helyesen ezt írja:

"Ha a képmás imádat tárgya, akkor bálványról van szó."

Helyben vagyunk. Tehát Isten törvénye nem azt mondja, hogy faragott képet ne csináljunk, hanem: faragott képet ne csináljunk abból a célból, hogy azt imádjuk. Jellemző példája ez a Szentírás önkényes és megcsonkított értelmezésének, ami különben állandó jelenség a katolikusellenes hitvitákban. Hajánál fogva kirántanak valahonnan egy szentírási idézetet, kiemelik az összefüggésből, elhallgatják a helyes értelmezéshez szükséges körülményeket, vagy a tételükkel ellentétben álló egyéb, világosabb szentírási helyeket - s ezzel kész az érvelésük. Így csakugyan mindent be lehet „bizonyítani” a Szentírásból.

A különbség bálványozás és keresztény képtisztelet között ott van, hogy a bálványimádó imádja az istenszobrot vagy a fétist, vagyis: istennek tartja s isteni erőkkel ruházza fel; a keresztény katolikus ember viszont a szentképeket, szobrokat s a feszületet semmiképp sem imádja, nem tekinti isteni lényeknek, hanem csak mint Istenre s az Ő szentjeire emlékeztető jelet, becsben tartja azokat. Ha letérdelünk a feszület előtt, nem a fa vagy a kő az, amit tisztelünk, hanem az, akit az a feszület ábrázol: Jézus Krisztus. Ezt nálunk minden gyermek tudja s tudják a protestánsok is, de azért ügyes, túlbuzgó embereik váltig felmelegítik ezt a rosszhiszemű mesebeszédet.

Egyébként keresztet, szobrot, szentképet a lutheránusok templomaiban is találunk: hogyan van akkor, hogy ez ellen a kálvinisták sohasem dörögnek, csak a katolikusoknál botránkoznak meg rajta szörnyen? Világos jele tehát ez annak, hogy itt nem a józan ész vagy a vallásos buzgóság beszél, hanem a szenvedély és gyűlölködés.

Vajon, ha valaki szobájában a meghalt édesanyja képét, hivatalában az államfő képét tisztelete jeléül kifüggeszti, ezzel bálványimádást követ el?

A szent kép, a liturgikus ikon elsősorban Krisztust jeleníti meg. A szent kép nem képes megjeleníteni a láthatatlan és fölfoghatatlan Istent. Isten Fiának megtestesülése képek új "rendjét" nyitotta meg: "Egykor, mivel sem teste, sem alakja nincsen, Istent egyáltalán nem lehetett ábrázolni. Most azonban, miután testben láthatóvá vált és az emberekkel együtt élt, arról, amit Istenből láttam, készíthetek képet. (...) Mi pedig fedetlen arccal szemléljük az Úr dicsőségét." A keresztény ikonográfia képbe írja át azt az evangéliumi üzenetet, amit a Szentírás szóval közvetít. A kép és a szó kölcsönösen megvilágítják egymást: "Összefoglalva: mi őrzünk minden egyházi hagyományt, akár írásban, akár szóban hagyták ránk, anélkül hogy újításokkal helyettesítenénk azokat. E hagyományok egyike az ikonfestészet. Ez, mivel összhangban van az evangélium üzenetével, alkalmas arra, hogy megerősítse hitünket Isten Igéjének valóságos és nem elképzelt megtestesülésében, és nagy gyarapodást hozzon számunkra. Azok a dolgok ugyanis , amelyek kölcsönösen megvilágítják egymást, nyilvánvalóan azonos jelentést hordoznak." A liturgikus ünneplés minden jele Krisztusra irányul, így az Istenanya és a szentek képei is: Krisztusról tanúskodó jelek, aki megdicsőül bennük. Őbennük látjuk "a tanúk felhőjét" (Zsid 12,1), akik továbbra is törődnek a világ üdvösségével, s akikkel -- mindenekelőtt a szentségek ünneplésében -- mi egyek vagyunk. Képeik megmutatják hitünknek az "Isten képmására teremtett" és az Ő "hasonlatosságára" [Vö. Róm 8,29; 1Jn 3,2.] átalakult embert, és az angyalokat is, akik Krisztusban szintén újra egybe vannak foglalva: "Szent Atyáink Istentől sugalmazott Tanítóhivatalát és a katolikus Egyház hagyományát követve (mert tudjuk, hogy ez a hagyomány a Szentléleké, aki az Egyházban lakik), teljes bizonyossággal és gondossággal elhatározzuk, hogy mind a drága és elevenítő keresztet, mind a tiszteletreméltó és szent -- akár festett, akár mozaikból vagy bármely más megfelelő anyagból készült -- képeket Isten szent egyházaiban alkalmazni kell szent edényeken és ruhákon, falakon és táblákon, magánházakban és utak mentén: mind Istenünknek és Üdvözítőnk, Jézus Krisztusnak, mind Asszonyunknak, az egészen tiszta és szent Istenszülőnek, a tisztelendő angyaloknak és az összes szenteknek és igazaknak képeit." "A képek szépsége és színe serkenti imádságomat. E képek, mint a mező képe, Isten dicsőítésére serkenti a szívemet." A szent képek szemlélése, az Isten igéjén való elgondolkodással és az egyházi himnuszok éneklésével együtt beleszövődik a liturgikus jelek harmóniájába azért, hogy az ünnepelt misztérium bevésődjék a szív emlékezetébe, majd a hívők új életében mutatkozzék meg. A templomainkban és lakásainkban lévő szentképek arra valók, hogy ébresszék és táplálják a Krisztus misztériumába vetett hitünket. Krisztus és az Ő üdvözítő művének képei által Őt magát imádjuk. A szent Istenszülő, az angyalok és szentek képei által az ábrázolt személyeket tiszteljük.

"Ne csinálj magadnak faragott képet ..." Az isteni parancs megtiltja Isten minden ábrázolását emberi kéz által. Ezt a Második Törvénykönyv így magyarázza: "Amikor az Úr a Hóreben a lángok közül szólt hozzátok, semmiféle alakot nem láttatok. Ne vetemedjetek hát arra, hogy bármiféle alakban képmást csináljatok magatoknak Istenről..." (4,15--16). Izraelnek az abszolút transzcendens Isten nyilatkoztatta ki magát. "Ő minden", de ugyanakkor "minden műve fölött áll" (Sir 43,27--28). Ő "a szépség alkotója" (Bölcs 13,3). Mindazonáltal Isten az ó Szövetségben parancsolta vagy megengedte olyan képmások készítését, amelyek szimbolikusan elvezetnek a megtestesült Ige által végrehajtott üdvösséghez: ilyenek a rézkígyó, [Vö. Szám 21,4--9; Bölcs 16,5--14; Jn 3,14--15.] a frigyláda és a kerubok. [Vö. Kiv 25,10--22; 1Kir 6,23--28; 7,23--26.] A megtestesült Ige misztériumára támaszkodva 787-ben a hetedik egyetemes zsinat Niceában igazolta a képrombolókkal szemben az ikonok tiszteletét: és nemcsak Krisztusét, hanem Isten Anyjáét, az angyalokét és a szentekét is. Isten Fia a megtestesülésével a képek új "üdvrendjét" indította el. A képek keresztény tisztelete nem áll ellentétben az első parancsolattal, mely megtiltja a bálványok faragását. "A kép előtt nyilvánított tisztelet az eredetinek szól" és "aki a képet tiszteli, valójában azt a személyt tiszteli, aki rá van festve". A szent képek tisztelete "tiszteletteljes megbecsülés", és nem imádás, ami egyedül csak Istent illeti: "A vallásos kultusz nem önmagukért tiszteli a képeket, hanem amennyiben megjelenítik a megtestesült Istent. Az ilyen megközelítés pedig nem áll meg magánál a képnél, hanem a valóság fölé tör, amit ábrázol."

Tehát a szent képek kultusza Isten Igéje megtestesülésének misztériumára alapul. Nem ellenkezik az első parancsolattal.

Isten e parancsa: „Ne csinálj magadnak faragott képet!” (Kiv 20,3), tiltja-e a képek tiszteletét?

Az Ószövetségben ez a parancsolat tiltotta az abszolút transzcendens Isten ábrázolását. Isten Fiának megtestesüléséből kiindulva azonban (amint ezt a II. Niceai Zsinat 787-ben: megfogalmazta) a szentképek keresztény tisztelete jogos, mert Isten emberré lett Fiának misztériumára alapszik, akiben a transzcendens Isten láthatóvá tette magát. A képeket nem imádjuk, hanem tiszteljük azt, akit ábrázolnak: Krisztust, a Szűzanyát, az angyalokat és a szenteket.