Isten miért teremtette meg az univerzumot?

Isten nem várja el, hogy hűséges legyél...te döntöd el magad....Isten nagyon jól tudja, hogy idő kérdése és rájössz, hogy maga az élet nem is létezne nélküle, és fel fogsz arra figyelni, hogy ha beleveted minden hited, akkor érhet el a teljes boldogság, hiszen az öröm belőle fakad...A lelkeink nem halnak meg, ezt is nagyon jól tudja Isten, tehát vár türelmesen, amíg észreveszed saját magadat.

Ezért szép az élet...mert örök... mint egy nagy játszótér nekünk a gyermekeknek...és Apa meg figyel minket, hogy elvagyunk. :P

üdv

25/F

LastOne.Left

Ha Isten teremtette az Univerzumot, akkor valószínüleg ő a "Nagy Bumm" is. Ha mindenható akkor kisérletezik az emberiséggel és csinált a Földön egy közönséges bioenergia tenyészetet. De lehet, hogy más bolygókon készített másféle értelmes lényeket, amelyeknek a célját nem tudjuk - ezidáig.

Mivel Istent Ádámon, Éván és Ezékielen kívül még senki sem látta - ök meg nem árulták el az utókornak - így mi sem tudjuk, hogy az Univerzumot miért teremtette.

Az összes elmélet (vallásokkal együtt) csak találgatás!

16:23

Isten gondolataiban létezünk, és a világot elméinkre rávetíti, tehát minekünk is a gondolatainkban van a világ. A gondolatok léte pillanatnyi, és a gyors váltakozás végett(egymást követik a hasonló, de nem ugyanolyan gondolatok) érezzük folyamatnak és külsőnek az univerzumot. Ez adja idő- és térérzékünket is. Ha nem gondolsz semmire számodra nincs is világ. lásd alvás. Az álomban is külsőnek érezzük a dolgokat, pedig az tuti bennünk van.

Példa:

Amikor belemélyedve olvasol, akkor megszűnik pl. a tapintás érzéked, mert el vagy foglalva a könyvvel, így nem is érzed, hogy egyáltalán ülsz a széken, még a gravitációt sem. Vagy amikor valamin elmélázol, akkor megszűnik számodra minden más.

ilyen formában nagyon egyszerű elképzelni, hogy végül is mi van. :)

üdv

25/F

LastOne.Left, patientia, patientia... ;)

T.

elolvastad figyelmesen? szerintem teljesen logikus, vagy mi nem kézenfekvő benne?

Nekünk a világról csak tapasztalataink vannak, de közvetlenül soha nem érintkezünk a "tapasztalati tárggyal". Ugyanis bármelyik érzékünket használjuk, csak az állítólagos külső dologról "szimbólumaink vannak", tehát egy magunkban leképzett "kép" arról. Nem pedig a valóság. Gondolja csak bele...ha nem ilyen színtartományban látna a szemünk, sőt mindent a valós formájában észlelnénk, egy nagy ürességet látnánk. Azt tudjuk hogy valami megjelenik nekünk, de azt nem, hogy micsoda az. A kontraszt végett tudjuk, hogy valami van, mert különbözik valami mástól, ezért van az 5 érzékünk, mert mi az alapján szerzünk tudomást. El lehet gondolkodni, hogy vajon van e külső világ. Szerintem a világ nem materiális, hanem inkább a matéria gondolati termék. Hiszen mindenről csak fogalmaink vannak, ha nem lennének meg az ideák, tapasztalat sem lenne. :)

üdv

25/F

T.

Nyugi csak szétszórom burkoltan. :D

Tudom én, nem kell mondd, nagy erény. :)

üdv. ;)

Ajánlanám a témában Stanislav Lem zseniális Non Serviam c. novelláját. Nagyon elgondolkodtató. Itt a linkje, ha érdekel valakit:

[link]