Mi az eredendő bűn? Mi az az egyház szerint, és mi az szerintetek?
Szóval ha szóva került eredendő bűn, mindig fellázadt az énem. Próbálok megalkotni magamnak egy olyan választ, amit elfogadok, de ha nem megy, elvetem ebben a formájában ezt a gondolatot.
Ez a következő:
Az eredendő bűn tehát az RÉSZBEN az, amiért Isten előtt fejet kell hajtanunk, és a megbocsátásért esedeznünk.
A történetet mindenki ismeri: Isten megtiltja, hogy egyen Ádám és Éva a fáról, azonban Éva szakít, majd megkínálja párját, aki elfogadja, és eszik a gyümölcsből. Isten erre megátkozza (itt nem rossz szándékot tulajdonítok neki, félreértés ne essék, nem a hétköznapi értelemben vett átokra gondolok. talán ez jobban tetszik: módosította az ember és felesége létét) a két emberpárt:
Éva-"Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad." (Gen 3-16)
Ádám-"Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz." (Gen-17-19)
A büntetés tehát az, hogy halandók lettek, a halandó lét nehézségeivel és szenvedéseivel kell megbirkózniuk életük végéig, ha az Istennek való Lét szerint akarnak élni, csakúgy mint a leszármazottaiknak.
A problémám személy szerint azzal van, ahogy ezt az egyházban sugallják. Akárhányszor az egyetemes vallás képviselőivel volt dolgom, és ez szóba jött, úgy beszéltek erről, mint egy olyan bűn, amiért térden csúszva kellene bocsánatért könyörögnöm a feszület előtt. Mintha lenne valami, amiért bűnbánatot, és lelkiismeretfurdalást kellene éreznem.
Ilyenkor elgondolkozom, hogy mi a bűnöm? Eredendő bűn, tehát már bennem van a kezdetek óta. Mi van bennem a kezdetek óta? Az élet. Akkor ezek szerint bűnös az életem? Nem érzem annak, de ha igen, miért? Mert embernek születtem, és nem egy tudatlan (öntudattal nem rendelkező) állatnak? Nem vettem el más ember életét, nem tettem tönkre mást, nem okoztam szenvedést akaratlagosan másnak, akkor mi az? A letöltött zene miatt kéne rosszul érzenem magam? Amint megengedhettem magamnak, előfizettem és legálisan hallgatom a zenét.
De ha már itt tartunk, a 11 éves öcsém mit vétett, amiért bűntudat kéne, hogy gyötörje? Ő miért bűnös? Sőt, már születésnél azok vagyunk, mert "nem ismerjük a Teremtőnket".Ergo, az a csecsemő, amelyik meghal, a pokolba, vagy mások szerint a purgatóriumba kerül.
Remélem sikerült átadni a lényeget, hogy az eredendő bűn ezen megfogalmazásával mi a bajom. Az egész lényem fellázad ellene, a lelkem, és az igazságérzetem áll fel ilyenkor és szólal meg. Legalábbis így érzem :)
Ha az eredendő bűn alatt a parancs megtagadását gondolom, akkor viszont az erre való hajlamot Isten ültette el bennünk. Ezért megint csak nem érezhetem magamat felelősnek. Többek között a kíváncsiság, az engedetlenség (és elégedetlenség) az, ami miatt ott tart a nyugati kultúra ahol tart. Ezért érezzek bűntudatot? Hogy az emberi történelem során még nem élt ilyen jól az ember? Hogy kevesebb a szenvedés, mint valaha?
Úgy gondolom, hogy a gyümölcs szakításának ügye az átokkal le is zárult. Halandók lettünk. De ezért nem kellene, hogy bűnt érezzünk. Az apa bűne nem teszi automatikusan bűnössé a gyermeket. Átterjedhet rá (alkoholista apának sokkal valószínűbb, hogy a gyermeke is az lesz), de az emberben meg van a bűn felé való emelkedés képessége.
Úgy gondolom, hogy Istennek végig ez volt a terve velünk. Nem öntudatlan, engedelmes gyermekeket akart az idők végezetéig a Paradicsomban. Akkor angyalokkal népesítette volna be. Olyat alkotott, amit félig a rend, félig a káosz alkot. Olyasvalamit, ami természete miatt képes a transzendenciára. Elvégre a saját képére alkotott minket... :)
Nos, ti mit gondoltok? A témáról, a véleményemről, biztos sokatoknak megvan a saját interpretációja. Kíváncsian várom a kommenteket!
#Közveszélyes Kontár
Én sose állítottam, hogy Isten bármire is kényszerítette volna az embert. Továbbá nem értetted meg, amit írtam, rosszul értelmezted. Nem a koncepció ellen van kivetésem. Hanem az ellen az olvasata ellen, amit részleteztem.
És igen, kevesebb a szenvedés, mint valaha. Az élet még nem volt ilyen jó, ilyen sok embernek. Lehet tiltakozni az ellen, hogy mindez csak materialista dolgok. Valóban, jó részt az, de ne feledd, hogy az intellektuális kincsekhez ugyanúgy több ember fér hozzá, mint valaha - akár a Bibiliához. Az ember átlagéletkora sose volt ilyen magas, mint most - ez pedig Bibiliai szemszögből azt bizonyítja, hogy közelebb kerültünk Istenhez. Szerintem ha nyitva a szemed, akkor nem kell részletezni, hogy miért jobb ma a világ, mint 200-300 vagy 500 éve. Sátán azon dolgozik, hogy a világban egyre több legyen a szenvedés szerintem. Isten, és azok, akik értik azt, amit mond, azok pedig azon, hogy minél kevesebb legyen. Különben hogy máshogy valósulhatnának meg a Krisztusi tanok? Könnyű habzsolni az életet, és halmozni a földi jókat. Nehezebb minderről lemondani, és csak a megüdvözléssel foglalkozni. Azonban MÉG NEHEZEBB a kettő között egyensúlyt találni. Isten szerintem nem azért adta a "nem szeretés" képességemet arra, hogy ne használjam. Bizony Sámáelt, és teremtményeit/csatlósait nem fogom a szívembe zárni. De az az én kutya kötelességem, hogy figyeljek, hogy a "nem szeretés" ne csapjon át gyűlöletbe. NA EZ az, ami igazán nehéz szerintem. Nem vakon megbocsátani mindenkinek. Az halál.
Nem értem, hogy hol az általad leírt ellentmondás. Sose írtam azt, hogy HAJLAMOSABBAK a bűn elkövetésére. Azt írtam, hogy benne van a hajlam. A képesség arra, hogy ne a jót válasszák. Ez a kettő nem ugyan azt jelenti. Azt meg végképp nem írtam, hogy a bűntelenségre hajlamos az ember.
Megértem, ha nem világos amit gondolok, ezt még nem fogalmaztam meg egyben, íme hát: Szerintem az ember rend és káosz egyvelege. Földi és Isteni rész keveréke (Föld agyagja plusz Isten lehelete ugye). Nem születik se jónak, se rossznak. A kettő határmezsgyéjére születik. Halandó ember, így bizony hajlamos a gyűlöletre, DE képes ezen felül emelkedni. Még ha gyűlöl is valakit, képes azt belátni, és megbocsátani. Ezt értem a bűn felé való emelkedés képessége alatt. Valamint azt még hozzá tenném, hogy az ember bár nem szület jónak, de az Isteni szikra az a jóra ösztönzi őt. Van egy fajta hívása a megváltás/transzendencia felé (többek között ezt is értem a transzendencia alatt. Minden olyan módot, aminek az eredménye az, hogy az ember túl lép önmagán - nirvana, satori, megváltás, stb.)
Azt látom, hogy nem olvasol elég alaposan. Valószínüsítesz (valoszinu a vallasokat es tanitasaikat tartod ellentetesnek...) és nem figyelsz eléggé arra, amit felebarátod mond. Ezen felül rajtad is az arroganciát érzem, azt hogy csak a te látásmódod helyes. HOLOTT, mint te magad mondtad, szerinted csak a Teremtő rendelkezik tökéletes ítélőképességgel. És még te is? Vagy te valamiért tudod, hogy Isten pontosan mire gondolt?
Akkor most hogy is van ez? :)
"Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! " (Máté 7:1–5)
Talán ha szelídebben fogalmazol, és nem esel ezekbe a hibákba, én se éreztem volna ezeket a kommenteden. Ezekkel együtt nem gondolom, hogy a rossz szándék vezérelt. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!