Hogyan értelmezi az orthodox keresztény egyház az eredendő bűnt?

Ádám és Éva bűnbeesésével megsérült az, amit teológiai szakszóval emberi természetnek hívunk. A szellemet (pneuma) eluralták a lelki (pszichés) vágyak, a lelket (psziché) eluralták a testből fakadó szenvedélyek, maga test pedig romlandó és halandó lett. A lélek gyengeségéből fakad a bűnre való hajlam is.

Ádám és Éva ősbűnét nem örökli senki, de annak a következményeit igen, köztük a bűnre való hajlamot is. Emiatt, bár mindenki bűntelenül születik, de gyakorlatilag úgyis mindenki bűnös lesz a saját döntései miatt.

Lényeges az a megközelítés, hogy az emberi természet sérülését, a bűnre való hajlamot és magukat az elkövetett bűnöket nem valamiféle jogi galádságnak tekinti az egyház, hanem inkább betegségnek, amelyet a legfőbb gyógyító, Jézus Krisztus tud orvosolni.

#1

Szépen megfogalmaztad, de azokkal mi van, akik szellemi fogyatékosoknak születnek, vagy szívbetegséggel?

Azok milyen bűnt örököltek akkor?

#2 Teljesen jó a kérdés.

Ők sem a bűnt örökölték, de sajnos (sajnos? - kérdőjellel) ők azok, akik nagyobb mértékben elszenvedik ennek a bűnnek a következményét.

A döntési képességeik mértékében természetesen ők is felelősek a döntéseikért, de csak addig a mértékig, és nem tovább.

Ezt persze nem mi fogjuk megítélni, hanem a Jóisten, hogy kinek meddig terjed a szabadsága/felelőssége.

(És akkor itt utalok vissza a sajnos-kérdőjelre, hogy eddigi életemre csak egy félő pillantást vetve, lehet, hogy könnyebben vettem volna az akadályokat, ha én is "olyan" lennék. Ez persze nem azt jelenti, hogy "olyan" szeretnék lenni, de az viszont tuti, hogy "így" viszont lesznek majd elszámolási gondjaim, ha majd az evilági életemet kérik számon.)

kiegészíteném az előzőeket azzal, hogy az ortodoxia antropológiailag optimistább mint a nyugati kereszténység, hiszen nem tartja reális gondolatnak az eredendő bűnt.

Persze azért nem von le olyan messzemenő következtetéseket mint az utópisták, akik szerint ez ember eredendően valami tökéletes lénynek születik csak a társadalom rontja meg.

a szellemi sértültekkel kapcsolatban és sok más esetben se felejtsük el ,hogy Isten nem egy törvénykönyv hanem egy tudatos, személyes valaki aki minden körülményt figyelembe tud venni, és mindig képes az egyént, illetve az adott helyzeteket egyedileg vizsgálni és elbírálni

# 5

"Bár hiába tépem a számat, egy valaki kitalál egy hülyeséget, a másik pedig tovább adja, majd jönnek a butábbnál butább teológiai magyarázatok."

Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy Te mindenkinél okosabb vagy, és csak Te tudod a tuti teológiát, de a kérdező sajnos nem Rád volt kíváncsi, hanem az ortodox teológiára.

De ha gondolod, kiírunk egy kérdést csak Neked. :)

Tessék, már ki is írtam:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__7..

Ne haragudjatok, de még mindig nem értem.

Hogyan van akkor az, hogy ha két gyermeket a szülők egyformán (szeretettel) nevelik, mégis az egyik megöli a másikat? A gyermek hogyan lehetett gyilkos, ha nem öröklődik a bűn, csak a bűn következményei?

Valahol, vagy valahogyan csak „sérült a szelleme” (vagy a lelke), nem? Hiszen a szülők egyformán szerették mind a kettőt, az egyik mégis megölte a másikat.