Az USA-ba miért vannak annyira oda a vallási szektáért?

És mire volt jó a népszerűség a második vh. idején? Milliószám irtották egymást a népszerűek! Vagy az azt követő sok-sok háborúban, konfliktusban -mindig van valahol? A népszerűek őrültsége?!

Tisztelt kérdező! A kereszténység is csak egy "szekta" volt az elején századokig! Amikor pedig államegyház lett, nem volt már igazán keresztény sem.

Tehát nem tudom mire föl ez az előítélet a kisebb csoportok felé?!

Tudod melyik a legnagyobb szekta a világon? A római katolikus egyház!

Ezt nem pusztán én mondom, a pártatlan történészek is.

"A római katolikus egyház!"

Az már réges-régen nem szekta!

Te csak ne takarózz történészekkel. Ők nem mondanak ilyet.

"Az már réges-régen nem szekta!"

Mert mitől függ az, hogy szekta, nem szekta? A kortól, a tekintélytől, vagy netán attól, hogy mekkora hatalommal, befolyással, mennyi embert tett tönkre, és ölt meg? Ez utóbbiak alapján is elég jó eséllyel pályázhatna a "legnagyobb szekta" címre az említett egyház!

Nem gondolod, hogy sokan elég önkényesen és sajátságosan használják a szót? Szerinted te és a kérdező pontosan ugyanarra gondoltok, amikor leszektáztok, ezzel megbélyegeztek egy csoportot?

Mi is a szekta?

Sokan, akik talán nincsenek teljesen tisztában a „szekta” kifejezés jelentéseivel, pontatlanul használják azt. A zavar elkerülése végett némely teológus tulajdonképpen tartózkodik e kifejezés használatától.

A Magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a „szekta” szó latin eredetű. A latin secta egyik jelentése: ’valamely tan követői: párt; vallási szekta’. Ezen ismérv alapján minden vallási szervezetet a szekták közé lehetne sorolni. Ma azonban az általános nyelvhasználatban mást jelent a „szekta” kifejezés. Az Új Hírnök című újság 1993. június 21-ei száma azt írja, hogy a „szekta” szó eredetileg valamely egyháztól, felekezettől elszakadt kisebb közösséget jelent, és egyesek szerint valamennyi szektára jellemző a vezetők korlátlan imádata.

A kifejezés népszerű használatához csatlakozva egy bibliai lexikon ezt mondja a „szektáról”: ’intézményes vallási közösségtől elkülönült, karizmatikus vezetés alatt álló kis csoport, amely bizonyos tételeket egyoldalúan hangsúlyoz’ (Dr. Herbert Haag: Bibliai lexikon). Ehhez hasonlóan az Ökumenikus tanulmányi füzetek 1991. decemberi száma kijelenti, hogy szektás jellegre utalnak vagy utalhatnak olyan tekintélyek, akik „közvetlenül a mennyből” kapták teljhatalmukat, és akiknek a hívők feltételek nélkül alávetik magukat.

Világos, hogy a szekták alatt olyan vallásos csoportosulásokat értenek általában az emberek, amelyeknek radikális nézetei és gyakorlatai ellentétesek a napjainkban normálisnak elfogadott társadalmi viselkedésmóddal. Vallásos tevékenységeiket rendszerint titokban folytatják. E szekták közül sok tulajdonképpen elszigetelt közösséget alkot. Valószínű, hogy feltétlen és kizárólagos odaadást tanúsítanak az önmagát vezetőjüknek kikiáltó személy iránt. Ezek a vezetők gyakran azzal dicsekednek, hogy kiválasztásuk isteni módon történt, sőt hogy ők maguk isteni természettel rendelkeznek.

JÉZUS KRISZTUST azzal vádolták, hogy részeges, nagy étkű, a sabbath törvényének megszegője, hamis tanú, istenkáromló ember és Sátán küldötte. Azzal is vádolták, hogy felforgató tevékenységet folytat (Máté 9:34; 11:19; 12:24; 26:65; János 8:13; 9:16; 19:12).

Jézus halála és feltámadása után a tanítványai hasonlóképpen célpontjai voltak a súlyos vádaknak. Az első századi keresztények egyik csoportját a város elöljárói elé vonszolták az emberek, így kiáltozva: ’Ezek az egész világot felforgatták’ (Cselekedetek 17:6, Újfordítású revideált Biblia). Egy másik alkalommal Pál apostolt és társát, Silást a hatóságok elé állították, és azzal a váddal illették őket, hogy igen megháborítják Filippi városát (Cselekedetek 16:20).

Később azzal vádolták Pált, hogy „veszedelmes ember, és hasonlást támaszt a föld kerekségén levő valamennyi zsidó közt”, és „a templomot is meg akarta fertőztetni” (Cselekedetek 24:5, 6). A Rómában élő zsidók főemberei pontosan írták le Jézus követőinek a helyzetét, amikor megerősítették: ’[mert valóban, NW], efelől a szekta felől annyit tudunk, hogy mindenütt ellene mondanak neki’ (Cselekedetek 28:22, Csia fordítás).

Nyilvánvaló, hogy e Jézus Krisztus alapította új csoportot olyan vallási csoportnak tekintették némelyek, amelynek radikális nézetei és gyakorlatai ellentétesek voltak az azokban a napokban normálisnak elfogadott társadalmi viselkedésmóddal. Kétségkívül a ma élő emberek közül sokan tekintették volna a keresztényeket destruktív szektának. A vádlók gyakran a társadalom kiemelkedő és köztiszteletben álló tagjai voltak, és ettől — úgy tűnik — még nagyobb súllyal estek latba az állítások. Sokan adtak hitelt a Jézus és tanítványai ellen felhozott vádaknak. De valószínűleg tudod azt, hogy e vádak egytől egyig hamisak voltak! Az a tény, hogy ilyeneket állítottak az emberek, még nem tette igazzá vádjaikat.

Na tessék! Látjátok? Ennyire relatív lehet az értékítélet és az, hogy ki szerint, ki, mi káros, elfogadott, vagy éppen építő!!

Tehát amikor a kérdező és a válaszolók a "szektákról" pejoratív beszélt, nem tettek mást, csak általánosítottak és mindenkire, aki szerintük nem tartozik bele az ő szűk kis elfogadható vallásos világukba, rábiggyesztették a "szekta" jelzőt, melyet a legtöbben igen pontatlanul és elítélően használnak.

És bizony a római katolikus egyház már nem az eredeti, krisztusi egyház volt, amikor a római birodalomban hatalomra került, tehát KISZAKADT csoport volt, azaz a mai definíció szerint is szekta!