Mik voltak a legviccesebb jelzők, amivel egy vallási vita során illettek benneteket?

Egy vallási vita arról szól, hogy két ember adott érvekre alapozva ütközteti a nézeteit. Az egyik elmondja, a másik meghallgatja, majd reagálnak egymáséira, és elmondják, hogy a saját nézeteik szerint miben és miért téved a másik. Érvekkel.

Ha személyeskedésről és egymás különböző jelzőkkel illetéséről van szó, akkor nem vallási vitáról beszélünk, hanem két elvakult, korlátolt ember kakasviadaláról.

Neveztek már részegesnek és hitehagyottnak, amikor a Szentháromság mellett érveltem. Ez azért vicces a szempontomból, mert sose váltottam felekezetet és nem iszom alkoholt sem (nem vallási okok miatt).

Kiderült, hogy katolikusként én a sátánt szolgálom és a nagy babilonban vagyok, jelentsen is bármit.

Szintén mivel katolikus vagyok, milliók haláláért felelek, akiket a csúnya inkvizitorok intéztek el. Bár meg mertem említeni, hogy amennyi áldozatról beszélnek, már rég kihalt volna Európa.

Én is voltam álkeresztény, mert a "pápista vasárnapot" tartom, meg mert az ősrobbanást is elfogadom.

A szellemi parázna nálam is megvolt. :))

Ezenkívül: az antikrisztust szolgálom, a parázna Babilont szolgálom, bálványimádó, szabadkőműves, a Fenevadat imádom..

Hirtelen ezek jutnak eszembe.

Nekem az teszik mikor a hívők azzal érvelnek "hogy a világ nem jöhetett létre csak úgy kellet hozzá egy isten"

De mikor megkérdezem hogyha van a világnál egy tökéletesebb lény/isten akkor ezzel a logikával istent is létre kellet hoznia valakinek és az a teremtőt is és így tovább a végtelenségig akkor erre az a válaszuk hogy "istennek nem kellet teremtő ő mindig is létezett" :D

És ez a logikai baki tök jól megfér a fejükben csak hogy fenntartsák magukban a vallási téveszméjüket.