Kedves ateisták, szerintetek létezik 'Személyes Én' -a tudaton kívül?

Sok állatban megvan a művészi érzék.

Bár verset nem írnak, de szeretik a zenét, festeni tudnak, vagy szép ábrákat összerendezni.

51 semmi baj, hidd ezt. Egy felnőttnek ezt már nem lehet megváltoztatni, mert az egész életét, létszemléletét kellene átírni... ÉS hát kényelmesebb, tohonyább "majd kifejlődik" "majd magától" - maradj ebben. Jó neked.

Mert alkotni nehéz, embernek lenni nehéz. Radnóti is így sóhajt fel:

"Hegy lettem volna, vagy növény , madár...

vigasztaló, pillangó gondolat,

tűnő istenkedés. Ma már

az alkotás is rám szakad."

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

re50

"Nem tudom, hogy miért fáj annyira sok hívőnek, hogy az állatok sem olyan ostoba, üres teremtmények, mint amilyennek sokáig hittük őket, hiszen úgy is fel lehet fogni a dolgot, hogy Isten rengeteg csodás és érdekes élőlénnyel szórta tele a világot..."

Az állatok értelmes, érző lények - nem ismerek olyan hívőt, aki úgy fogná fel, amit írsz, a teleszórást sem. A buddhista szív-szútra egyik mondata: fogadom, hogy minden érző lényt megmentek....

50 sry a hangnemért, de rohadtul unom már az egész gyakorit, tervezem abba is hagyni, unom az ember=állat feltételezést. És mikor mondom, hogy semmi újat nem fedeztek volna fel, és semmilyen műalkotás nem keletkezett volna, vérig sértődnek az emberállatok. Ja ezen is vérig sértődnek, hogy állatoknak nevezem - az, aki ilyenkor vérig sértődik az az emberi lényeghez tartozik és mélyen tudja hogy igaz, hogy az ember nem állat. Csak hát a XX.században ezt kellett beleverni a fejekbe.

Az ásvány van, a növény van és lelke is van, az állat van és VAN lelke, tudata.

Az embernek van éntudata is, és ez a különbség, csak a gyakorin nem érdekes ez, "majd kifejlődik", "majd magától". Az éntudat nem a természetből nő ki, ahogy a beszéd sem, és a műalkotások sem, mint valami mégoly szép liliom - nem. Az a teremtőerővel függ össze, és az emberi istengyermekséggel. A növények, az állatok fajspecifikusan természetesen jobbak a saját természetükben, sohase fogok olyan jól futni, mint egy gepárd, úgy repülni tévedhetetlenül, mint a darvak, szőni sem fogok olyan szépet mint a Cyrtophora citricola pók.

"ugyanakkora jogú tagjai vagyunk, mint bármelyik más faj"

Nem!!! az ember felelőssége óriási! A nevelésben is óriási! Nincs joga megbontani a természet harmonikus egyensúlyban lévő működését. "magunk alatt vágjuk a fát"

És igen, sajnos egy ember lehet gonosz is - egy oroszlánt nem nevezném gonosznak, mert elkapja a szép gazellát. Az ember szabad - lehet, hogy gyönyörű verset ír, lehet hogy átkozódva bánt valakit, ordít, káromkodik - szabad.

Az állatok hangja reflex és jelzés - nem "fejlődik" soha tiszta, értelmes emberi szóvá - mert ez nem fejlettség kérdése, hanem egy merőben más: a Logosszal való kapcsolat. Az emberi szó beszéd nem nő ki a természetből - isteni eredetű. (anatómiai oka: a gégefő, de nem ez az szellemi ok, amiért beszélünk. Aki nem bír ebből kimozdulni, az arra is gondoljon, hogy sem lét-, sem faj-fenntartási okból nem merül fel a Toldi trilógia - ez fölöslegben van. Valamint arra, hogy mennyire "ránk van bízva", hogy emberi mivoltunkat milyen méltósággal használjuk. Szabadok vagyunk. A Logoszból ered A Dunánál vers, a piaci pletyka és tőzsdei hadoválás, a kocsmai bamegezés is.

Mert csak potenciálisan adott a beszédértés és szóérzék aktualizálni ÉN fogom (és újra: a pedagógia, szülők, nevelők létfontosságú felelőssége)

-az ÉN jogom, felelősségem, feladatom, szabadságom, hogy szólalok meg.

Minden jót! Pax.

Lélek nincs. Nem bizonyított a létezése. Kizárólag az irodalom, illetve a vallások használják, illetve azok az emberek akik hisznek a létezésében, noha nincs bizonyítva.

A pszichológia szerint az Én a tudat szerves része, annak következménye, ebből kifolyólag attól nem elválasztható. Tehát már a kérdésed is zavaros.

Az ateistának azért jó az élete, mert a szabad akarat kérdése nélkül is tudja az életét élni.

Valamint nem kell személyes énnel sem foglalkozni a tudaton kívül és arra sem kell rákérdeznie, hogy mi az a szív, ami nincs.

Szóval nem kell erőltetett, sehova nem vezető elmélkedésbe belemennie.

...vagy pedig azért, mert mindezekről szabadon gondolkodhat.

Ráadásul még sok másról is, ami a hívőnek tilos, mert azokat egyszerűen el kell hinnie.

Szóval, tényleg jó élete van az ateistának. Cserébe persze sokkal több felelőssége is van, mint a hívőnek. Csak egy élete van, és ott is minden felelősség az övé. Nincs hatalmas segítsége.