Egyesek miért nem tartják kereszténynek Jehova Tanúit?

Igen, fontos a szent szellem mibenlétének tisztázása.

A szent szellemre vonatkozó írásszövegek összehasonlításából kiderül, hogy utalnak rá úgy, mint amivel ’betelnek’ emberek, amivel lehet ’keresztelni’ és ’felkenni’ személyeket (Luk 1:41; Máté 3:11; Csel 10:38). Egyik kijelentés sem lenne helytálló, ha a szent szellem személy lenne.

Jézus ’segítőnek’ (görögül: pa·ra′klé·tosz) is nevezte a szent szellemet, és azt mondta, hogy ez a segítő ’tanítani’, „tanúskodni”, ’szólni’ és ’hallani’ fog (Ján 14:16, 17, 26; 15:26; 16:13). A Szentírásban nem szokatlan az élettelen dolgok megszemélyesítése. Például azt írja, hogy a bölcsességnek ’gyermekei’ vannak (Luk 7:35). A bűnről és halálról mint királyokról beszél (Róma 5:14, 21). Bár néhány bibliavers azt mondja, hogy a szellem „szólt”, más helyről világosan kiderül, hogy ezt angyalokon vagy embereken keresztül tette (Csel 4:24, 25; 28:25; Máté 10:19, 20; vesd össze a Cselekedetek 20:23-at a 21:10, 11-gyel). Az 1János 5:6–8 nemcsak a szellemről mondja, hogy „tanúskodik”, hanem a ’vízről és a vérről’ is. Ezért ezeknek a bibliaverseknek egyik kijelentése sem bizonyíték arra, hogy a szent szellem személy.

A Szentírás kinyilatkoztatja nekünk az Atya nevét: Jehova.(JHVH) Azt is közli, hogy a Fiú Jézus Krisztus. De sehol sem tesz említést a szent szellem nevéről. A Máté 28:19-ben utalás történik ’a szent szellem nevére’. A ’név’ azonban sem a görögben, sem a magyarban nem jelent mindig személyes nevet. Amikor „a törvény nevében” kifejezést használjuk, akkor sem személyre gondolunk, hanem azt értjük ezen, amit a törvény képvisel, vagyis a törvény tekintélyét.

Mit mond Edmund Fortman, katolikus teológus a The Triune God (A háromszemélyű Isten) című könyvében?: „Bár ezt a szellemet gyakran személyre utaló szavakkal írják le, valójában teljesen világosan kitűnik, hogy a [Héber Iratok] szent írói sohasem értelmezték vagy ábrázolták ezt a szellemet különálló személynek.”

A 2Korinthus 6:6-ban a szent szellem több tulajdonság közé ékelődve fordul elő. Ezek a kifejezések korántsem lennének ennyire általánosak, ha a szent szellem valóságos személy lenne.

A katolikus New American Bible (Új Amerikai Biblia) a János 14:17-tel kapcsolatban elismeri: „A görögben a ’Szellem’ szó semlegesnemű, és bár mi angolban (magyarban is) hímnemű személyes névmást (’he’, ’his’, ’him’ = ő, övé, őt, vagy aki) használjuk, a legtöbb görög MSS [kézirat] a semlegesnemű ’az’ szót használja.” Tehát akkor a fordítók szeretnek ferdíteni, ha ezekről a tanaikról van szó?

A szellemet a Biblia egyszer galambként, egyszer pedig tűznyelvekként írja le, de sehol sem emberi alakban jelenik meg!

Mivel Jehova Tanúi lelepleznek bizonyos hamis tanításokat, amelyek nem keresztény eredetűek, természetesen nem kedvelik őket.

Ez olyan, mint ha valaki maszatos, belenéz a tükörbe. Meglátja magát, és ha alázatos akkor megtörli az arcát, mert felismeri, hogy piszkos a képe, és kiigazításokat tesz. Aki nem alázatos, az megnézi magát, azt mondhatja magában: "így is jó vagyok. Sőt, még jobb."

Így van ez Jehova Tanúival is. Jehova Tanúi a gyökerekig nyúlnak vissza a tanításaikban, alapjában megrengetve a keresztény egyházak tanításait. Ezért természetes, hogy nem tartják őket "kereszténynek." De valójában mit is jelent a keresztény szó? Azt jelenti: Krisztus követője. Mivel Jehova Tanúi elfogadják és követik Krisztus tanításait, így nem is lehet másnak nevezni őket, mint KERESZTÉNYEKNEK.

Inkább azt kellene valójában megnézni, hogy sok, magát kereszténynek valló egyház valóban Krisztus követője-e. Könnyű utána nézni, csak a történelmet kell segítségül hívni. Azonban a legtöbb ember lusta, buta vagy túl kevély ahhoz, hogy a dolgok mögé nézzen, és inkább kritizál, mint, hogy meggyőződjön.

A következők miatt:

1. Nem hisznek a Szent Szellem személyében. Ők csak erőként értelmezik. Pedig a Biblia Isten Szellemét aképpen láttatja, mint akinek gondolatai vannak, kijelentése van, ajándékai vannak a hívők felé, és akit meg lehet szomorítani.

2. Nem hisznek és nem követik a nyelveken szólást. Pedig Pál részletesen foglalkozik vele, és szó sincs arról, hogy ez a megnyilvánulás csak a Bibliai időkben létezett volna. Épp ellenkezőleg: nagyon is aktuális ma is.

3. Nem hisznek abban, hogy Jézus egyenértékű az Atyával.

Jézus viszont kijelenti, hogy Ő és az Atya egy.

Egy Bibliai téma megválaszolásánál nem csak a hit a fontos. Természetesen az egyik legfontosabb tény hinni Istenben és az ő szavában, a Bibliában megtörtént csodákban. De fontos a logika, a történelem, és a szövegkörnyezet megválasztása is.

Jehova Tanúi ilyen megvilágosításban vizsgálják a Bibliát, nem csak hisznek, bizonyítanak is.

Ha valakire, pl. Széchenyire azt mondják, hogy a Lánchíd építője volt, természetesen nem azt értjük alatta, hogy ő a saját kezével építette a Hidat. Azt értjük alatta, hogy ő volt a megálmodója, a megtervezője, sok más értelmes emberrel együtt, de a Hidat munkások építették.

A Szent Szellem, mivel nem személy, nem lehet megszomorítani. A Bibliában nem szokatlan az élettelen dolgok megszemélyesítése. Pál azt írja, hogy "a bölcsességnek fiai vannak" (Lukács 7:35). A bűnről és a halálról, mint királyokról beszél (Róma 5:14, 21).Bár néhány bibliavers azt mondja, hogy a szellem beszél, más helyekkel való összevetésből kiderül, hogy ezt angyalokon, vagy embereken keresztül teszi.

Az I. János 5:6-8-ban nemcsak a szellemről mondja, hogy tanúskodik, hanem a vízről és a vérről is. Ezért a fenti kijelentések egyike sem bizonyítja, hogy a Szent Szellem személy lenne.

A helyes azonosítás esetén a szent szellemre vonatkozó összes szentírási kijelentésnek összhangban kell lennie. Ebből a szempontból logikus következtetés az, hogy a szent szellem isten tevékeny ereje. Nem személy. (Cselekedetek 4:31).

Azt pedig, hogy Jézus nem egyenlő Istennel eggyel előbbi hozzászólásomban már logikailag levezettem.

A következők miatt:

1. Nem hisznek a Szent Szellem személyében. Ők csak erőként értelmezik. Pedig a Biblia Isten Szellemét aképpen láttatja, mint akinek gondolatai vannak, kijelentése van, ajándékai vannak a hívők felé, és akit meg lehet szomorítani.

2. Nem hisznek és nem követik a nyelveken szólást. Pedig Pál részletesen foglalkozik vele, és szó sincs arról, hogy ez a megnyilvánulás csak a Bibliai időkben létezett volna. Épp ellenkezőleg: nagyon is aktuális ma is.

Erre a két kijelentésre szeretnék válaszolni!!!!

A szent szellem — Isten tevékeny ereje

A HÁROMSÁGTAN szerint, a szent szellem az Istenség harmadik személye, aki egyenlő az Atyával és a Fiúval. Amint az Our Orthodox Christian Faith (A mi ortodox hitünk) című könyv írja: „A Szent Szellem teljességgel Isten.”

A Héber Iratokban a „szellem” szónak fordított leggyakoribb szó a ru’ach, melynek jelentése: „lélegzet; szél; szellem”. A Görög Iratokban ennek a pneu’ma szó felel meg, amely hasonló jelentésű. Vajon ezek a szavak arra utalnak, hogy a szent szellem egy Háromságnak a része?

Tevékeny erő

A BIBLIÁBAN a „szent szellem” kifejezés az az irányított erő, amelyet Jehova Isten sokféle módon felhasznál szándékának megvalósítására. Bizonyos értelemben hasonlítható az elektromos áramhoz, vagyis olyan erő, amely sokféle formában képes működni.

Az 1Mózes 1:2-ben a Biblia kijelenti, hogy „Isten tevékeny ereje [„szelleme” (héberül: ru’ach)] mozgott ide-oda a vizek felszíne felett”. Itt Isten szelleme az ő tevékeny erejeként vett részt a föld megformálásában.

Isten felhasználja szellemét arra is, hogy megvilágosítsa az ő szolgáit. Dávid így imádkozott: „Taníts meg, hogy cselekedjem a te akaratodat, mert te vagy az én Istenem. A te szellemed [ru’ach] jó; az vezessen a becsületesség földjén” (Zsoltárok 143:10). Amikor 70 rátermett férfit kijelöltek Mózes mellé segítségképpen, Isten ezt mondta Mózesnek: „Elveszek a rajtad levő szellemből [ru’ach] és rájuk helyezem” (4Mózes 11:17).

A bibliai prófécia megörökítése is úgy történt, hogy Istentől szóltak emberek, „ahogyan a szent szellem [görögül: pneu’ma] vezette őket” (2Péter 1:20, 21). A Biblia tehát „Istentől ihletett”. A görög The·o’pneu·stos szó jelentése: „Istentől belélehelt” (2Timótheus 3:16). A szent szellem ezenkívül bizonyos embereket vezetett abban, hogy látomásokat lássanak és prófétai álmokat álmodjanak (2Sámuel 23:2; Jóel 2:28, 29; Lukács 1:67; Cselekedetek 1:16; 2:32, 33).

Jézus is a szent szellem késztetésére indult el alámerítkezése után a pusztába (Márk 1:12). A szellem mint valami égő tűz működik Isten szolgáiban és képes őket energiával feltölteni, hogy cselekvőképesek legyenek. És ennek hatására képesek voltak merészen és bátran beszélni (Mikeás 3:8; Cselekedetek 7:55–60; 18:25; Róma 12:11; 1Thessalonika 5:19).

Isten a szelleme által hajtja végre az ítéletét az emberek és a nemzetek felett (Ésaiás 30:27, 28; 59:18, 19). Ezenkívül, Isten szelleme képes bárhova elhatni és tud az emberek javára is működni, de képes ellenük is fordulni (Zsoltárok 139:7–12).

A nyelveken szólás adománya vajon az igaz keresztény hit része?

„MIKÖZBEN hallgattam a nyelveken szólónak az imáját, úgy éreztem, mintha elektromos áram töltené be a levegőt” — mondta Bill, miután ő és még hat másik személy gyűlt össze a prédikátor előtt a templomoltár közelében. Ez az esemény vajon a szent szellem első századi működését ismétli meg? Vajon azonosítja-e a Biblia vallását? Kielégítő válaszra találunk, ha gondosan megvizsgáljuk az Írásokat.

A bibliai feljegyzés feltárja, hogy a szellem bármely csodálatos adományának átadásakor a 12 apostol közül legalább egy, vagy Pál apostol jelen volt. A nyelveken szólás három feljegyzett esete közül az első Jézus 120 tanítványa között történt, akik i. sz. 33 Pünkösdjén összegyűltek Jeruzsálemben (Cselekedetek 2:1–4). Három és fél évvel később, mialatt egy csoport körülmetéletlen itáliai Péter prédikálását hallgatta, ők is megkapták a szellemet, és elkezdtek „nyelveken beszélni és dicsőíteni Istent” (Cselekedetek 10:44–48). És 19 évvel Pünkösd után, i. sz. 52 körül Pál egy csoportnak beszélt Efézusban, és 12 tanítványra rátette a kezét. Ők is „kezdtek nyelveken szólni és prófétálni” (Cselekedetek 19:6).

Milyen célt szolgált a nyelveken szólás adománya?

Közvetlenül égbemenetele előtt Jézus ezt mondta a követőinek: „Erőt nyertek majd, amikor a szent szellem eljön rátok, és tanúim lesztek mind Jeruzsálemben . . . és a föld legtávolabbi részéig” (Cselekedetek 1:8). Figyeld meg, ezzel a megjegyzésével csupán azt jelezte, hogy ezt a nagyszabású tanúskodó munkát hogyan viszik majd véghez — a szent szellem segítségével.

Abban az időben még nem léteztek azok a korszerű hírközlő eszközök, amelyekkel ma számos nyelven üzeneteket küldhetünk a világ minden részébe. A Jóhírnek először a kimondott szó által kellett terjednie, és ezért az idegen nyelveken szólás csodálatos adománya nagyon hasznosnak bizonyult. Ez volt a helyzet akkor is, amikor az első századi keresztények i. sz. 33 Pünkösdjén zsidóknak és prozelitáknak prédikáltak Jeruzsálemben. Parthusok, médek, elámiták, krétaiak, arabok, a Mezopotámiában, Júdeában, Kappadóciában, Pontuszban lakók, az Ázsia területéről valók, valamint a Rómából érkezett jövevények a saját nyelvükön hallották ’Isten nagyszerű dolgait’, és megértették a mondottakat. Hamarosan háromezren hívőkké lettek (Cselekedetek 2:5–11, 41).

Egy gyakran felülvizsgált tény az, hogy a szent szellem kilencfajta működésének — amelyet Pál apostol a Korinthusban élő keresztényeknek írt levelében említett — a nyelveken szólás csak az egyik fajtája volt. Bár Pál a nyelveken szólást kisebb ajándéknak tekintette, mégis Isten égi Királysága jó hírének a terjesztésében értékesnek bizonyult a korai gyülekezet számára. Egyike volt azoknak az „adományok”-nak, melyek hozzájárultak a csecsemőkorban lévő keresztény gyülekezet számszerű növekedéséhez és épüléséhez (1Korinthus 12:7–11; 14:24–26).

A szent szellem változatos működése — beleértve a nyelveken szólást is — az első században látható bizonyítéka volt annak, hogy Isten Izrael 1500 éves gyülekezetét többé már nem használja fel különleges népeként. Helyeslése kétségbevonhatatlanul már az új keresztény gyülekezeten nyugodott, melyet egyetlen-nemzett Fia alapított meg. (Vö. Zsidók 2:2–4.)

A szellem ezen megnyilvánulása kulcsfontosságú szerepet játszott a fiatal keresztény gyülekezet megalapításában és felnőtté válásában. Pál elmagyarázta, hogy miután ezek a csodaadományok betöltik a céljukat, megszűnnek majd: „Legyenek akár a prófétálás ajándéka, véget érnek; legyenek akár nyelvek, megszűnnek” (1Korinthus 13:8).

Igen, a Biblia nyíltan kimondja, hogy a nyelveken szólás ajándéka megszűnik. De mikor? A Cselekedetek 8:18 feltárja, hogy a szellem ajándékait ’az apostolok adták át kézrátétellel’. Nyilvánvaló, hogy az utolsó apostol halálával a szellem ajándékainak az átadása megszűnt — beleértve a nyelveken szólás ajándékát is. Így, amikor azok is elhaltak a földi színtérről, akik az apostoloktól kapták ezeket az ajándékokat, a csodaadomány is megszűnt. Erre az időre a keresztény gyülekezetnek elegendő idő állt a rendelkezésére ahhoz, hogy jól megalapozottá váljon és sok országra kiterjedjen.

erre a két kérdésre szerettem volna kielégítő választ adni, remélem sikerült...

És a Jehova tanúi miért mentek inkább börtönbe, mint sorkatonának?

Miért nem voltak hajlandók tisztelegni a Magyar Nmzeti Zászlónak?

Miért nem voltak hajlandók felállni, mikor szólt nemzeti imádságunk a Magyar Himnusz?

[link]

[link]

[link]

Jehova tanúi, millenisták, 1931-ig Komoly Bibliakutatók Nemzetközi Szövetsége: adventista hagyományokon alapított szekta. - Charles Taze Russell (1852-1916) philadelphiai rövidáru-kereskedő hozta létre az 1870-es évek elején, abból kiindulva, hogy előtte senki sem értelmezte helyesen a Szentírást. 1874: létrehozta Biblia-tanulmányi körét (Bible Study Group). 1879: megalapította a Zion's Watch Tower and Herald of Christ's Presence ('Sion Őrtornya és Krisztus Jelenlétének Hírnöke') folyóiratot, a későbbi Watch Tower ('Őrtorony') ősét. - Russell meggyőződése szerint a világ végének időpontja kiszámítható (1872 óta Jehova tanúi kb. 7x határozták meg Krisztus kirságának eljövetelét). Halála után újabb szekták váltak ki a társaságból. Utóda 1917: Joseph Franklin Rutherford (1869-1942), aki szigorította a vezetés stílusát. Tökéletesítette a házról-házra látogatás gyakorlatát, meghonosította az évenkénti kongresszusokat és az ún. „királyságtermeket” (tkp. gyülekezeti termek). 1931. VII. 26: a Columbusban (Ohio, USA) tartott kongresszuson vették föl a Jehova tanúi nevet, melyet Iz 43,12-ből származtatnak. - Tanításuk. Egy Isten van (neve 1931 óta a Kiv 3,15 és Iz 42,8 alapján Jehova). Tagadják Krisztus istenségét, a Szentháromságot, a lélek halhatatlanságát. A Szentlelket személytelen erőnek tekintik. A szentségeket elvetik. Jézust Jehova legkiválóbb tanújának tartják, aki emberi létezése előtt Logosznak, Igének v. Mihály arkangyalnak nevezett szellemi teremtmény volt. Meghalt mint ember és feltámadt, mint egy halhatatlan lélek v. szellemi Fiú. Szenvedése és halála volt annak az ára, hogy visszanyerje az emberiség számára az örök földi életet. E földi paradicsomban csak a 144 ezer igaz „tanú” (Jel 7,4; 14,1) élvezheti a mennyei dicsőséget Krisztussal. A gonoszoknak teljes megsemmisítésben lesz részük. A vallás és a világi hatalom az ördög eszközei a jóakaratú embereknek az igazságtól való távoltartására. - Életformájuk. Jehova tanúi alapvető kötelessége Jehova közeledő országának hirdetése ajtón becsöngetve, otthoni bibliacsoport keretében, az utcán Őrtorony újságot kínálva. Üdvösségük egyedüli útjának az igehirdetést tartják. Keresztségük (alámerítéssel, tömegdemonstráció keretében) nem szentség, csak külsőleges szimbólum. Tiltják az ünneplést, kivéve az Utolsó Vacsoráról való megemlékezést, melyet Niszan hó 14-én napnyugta után ülnek meg a kenyér és bor jelképeivel. ApCsel 15,29 és ósz-i helyek alapján minden formában tartózkodnak a vértől, a vérátömlesztést akkor is elutasítják, ha az az életet jelentené maguknak v. gyermekeiknek. Házassági és nemi erkölcsük szigorú, leszámítva a születésszabályozást, amit a párokra hagynak. Tiltják a dohányzást. Hitük és életszabályaik egyetlen forrása saját fordítású Bibliájuk („Új Világ Fordítás”), bőséges magyarázattal. A Biblián kívül csak a társaság által terjesztett kiadványokat használhatják. Minden alkalmat megragadnak a misszionálásra, más módon azonban nem érintkeznek a társasághoz nem tartozókkal. Pártokkal, szakszervezetekkel nem működnek együtt, nem fognak fegyvert és nem tesznek esküt. - Szervezeti felépítésük. Az „Ország hirdetőjének” heti 5 órát a gyülekezetben és havi 10 órát „tanúskodással”, a kb. 35 ezer „úttörőnek” havi 100 órát a társaság tevékenységével kell töltenie. További 8 ezer „különleges úttörő” és „misszionárius”, valamint 1500 főállású dolgozó működik a világ különböző pontjain lévő Bétel nevű közösségeikben. Hierarchizált és centralizált szervezetük csúcsán 1971 óta ún. „vezető testület” áll. Az 1909 óta New York Brooklyn negyedében székelő központ a fontosabb országokban hálózati irodákat irányít, melyek felügyelik a munkát és vezérlik a publikációk szétosztását: körzeti és kerületi megbízottak rendszeresen látogatják a helyi gyülekezeteket, s találkoznak a helyi megbízottakkal, úttörőkkel és hithirdetőkkel. A szimpatizánsok nem számítanak tagnak. Ahhoz, hogy valaki „igaz tanú” lehessen, így vagy úgy, de hatékonyan kell prédikálnia. - Elterjedésük. A 20. sz. első felében a leggyorsabban terjedő vallási mozg., létszámuk 1939-48: megötszöröződött, 1965: kb. 1 millió, 1996: kb. 5,3 millió. Jelenlétük É-Amerikában és Eu-ban a legerőteljesebb, Ázsiában elenyésző. Jehova tanúit a Szabadegyházak Tanácsa nem vette fel tagjai sorába. A hitleri No-ban 1933-45: kb. 10 ezer tagjuk börtönbe, kb. 2 ezer koncentrációs táborokba került, akik közül 1200-an meghaltak. - Őrtorony c. folyóiratuk megj. kéthetente, 125 nyelven (köztük m-ul), 20 millió pld-ban. - Mo-on a 20. sz. első évtizedében jelentek meg, 1989 óta bejegyzett felekezet. Létszámuk 1990: kb. 5 ezer fő. Erdélyben Kolozsvárt, Marosvásárhelyt s a Nyárád menti falvakban voltak hívei, akik kiadták Russel 7 köt-es művét, bibliakritikai műveket és Kolozsvárt 1914-22: A Világító Őrtorony, 1923-35: Az Őrtorony c. havi (rendszertelenül megj.) folyóir-ot. A 24.536/1928. sz. törv-nyel szervezeteiket Ro-ban betiltották az „aratók”, nazarénusok, reformált adventisták, pentikostalisták, inochentisták gyülekezeteivel együtt.

Az adventistáktól a 19. sz. végén elszakadt protestáns irányzat, erôsen Szentháromság-ellenes jelleggel. Hitük szerint egy Isten van: Jehova. Jézus teremtmény, Szent Mihály angyal megtestesülése. A test feltámadásában nem hisznek. Várják Jehova 1000 éves földi uralmát. A világ vége tűzzel fog eljönni, s csak ôk fognak megmenekülni. Pacifisták (fegyvert nem fognak). A jó szervezés és apostoli elkötelezettségük az utóbbi évtizedekben sok hívôt szerzett nekik. Módszerük: elsôsorban jóindulatú keresztényeket szemelnek ki a megtérítés céljával. Kettesével látogatják a lakásokat... Többnyire a csalhatatlanság látszatával idézik a Bibliát, mást nehezen hagyva szóhoz jutni. A Szentírásban kevéssé járatos ember számára imponáló, ahogy dobálódznak a bibliai idézetekkel és helyek pontos megjelölésével. Valójában bibliai ismereteik általában felületesek, s csak saját céljaikra összegyűjtött helyeket idézgetik folytonosan. Azt állítják, hogy a többi egyházak papjai csak félrevezetik a hívôket, s az igazság csak náluk van. Ezért általában párbeszédet nem is folytatnak másokkal. Amiben példaadóak: az összetartás és egymás segítése a gyülekezeten belül, valamint a missziós elkötelezettség, amelyek másokat tanaiknak megnyerni igyekeznek: Elkötelezik magukat a hithirdetésre (,,akár alkalmas, akár alkalmatlan''). Folyóirataikat 70 nyelven, összesen ötmilliós példányszámmal jelentetik meg. (Hazánkban tagjainak száma: 18-20.000.)

Szekták: Jehova tanúi...(Õrtorony Társaság)

Charles T. Russel eredetileg adventista volt, majd önálló világvége-idõponttal (1914) jelentkezett. Mozgalmának szócsöve a Sion Örtornya c. folyóirat, központi szerve a Sion Örtomya Társaság lett Brooklynban. Jövendölése nem vált be, 1916-ban meghalt, de társasága azóta is tovább mûködik. Utóda J. F. Rutherford lett. A szekta tagjai 1931-ben vették fel a Jehova tanúi nevet (Iz 43,10-re hivatkozva, ti. hogy "Tanúim lesztek").Az elsõ vezetõk utódai: N. H. Knorr (1977-ig) és F. W. Franz. Jézus Krisztust nem tekintik Isten Fiának, hanem csupán embernek.Russel szerint Krisztus csupán "Isten elsõ teremtménye, s ugyanolyan, mint az angyalok földrejövetele elõtt Mihály arkangyal volt." (Élet 77.1.) Holott Krisztus az evangéliumokban mint Fiú szerepel, aki semmiképp sem szakítható el az Atyától: "Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát sem, aki Õt küldte."(Jn.5,23) Vele és a Szentlélekkel együtt örök Isten. A Szentlelket személytelen isteni erõnek tekintik, pedig Jézus búcsúbeszédében úgy szól róla, mint Valakirõl, nem pedig mint valamirõl: "az Igazság Lelke, aki az Atyától származik" (Jn 15,26), s aki megtanít mindenre, vigasztal, megerõsít. A Fiú és a Szentlélek "leértékeléséveI" a kereszténység legfóbb tanítását, legnagyobb újdonságát, a Szentháromság-hitet vetik el. Elfogadják, hogy a Szentírás Isten szava, azonban "A Szentírás Új Világának Fordítása" címmel, Knorr rendeletére kiadott biblia-változatot tartják kezükben, amely már az õ dogmáik szerint átalakítutt szöveg. A János evangélium bevezctõjét pl. így torzítják:"Az Ige isteni volt". Pedig János ezt írja: Isten volt az Ige". Másutt viszont ragaszkodnak a szószerinti értelmezéshez (ez a fundamentalizmus). A teremtést pl. Kr.e. 49.000-re teszik. A fudamentalizmus másik jegye, hogy az Ószövctséget tekintik kiindulópontnak olyannyira, hogy az Újszövetséget csak "görög iratok"-ként emlegetik. Pedig hitünk szerint a kinyilatkoztatás teljességét az Újszövetség közvetíti.

Mennyiben keresztények? Az Egyházak Világtanácsa (a Katolikus Egyházon kívüli keresztény közösségek világszervezete) szerint azok a keresztények, akik a Szentháromság nevére veszik fel a keresztséget. Ezzel a Katolikus Egyház is egyetért. Bár van náluk keresztség, ez rendszerint csak "Jehova nevére" történik. De még ha emlegetik is alámerítkezésnél az Atya, Fiú, Szentlélek nevét, akkor is világos:tudatosan elvetik a Szentháromságot, tehát nem tekinthetõk keresztényeknek! Ezért álkeresztény szektáknak nevezhetjük õket.

Mit mondanak a Katolikus Egyházról? Elutasítják a történelmi egyházakat, a katolikus egyházat pedig egyenesen a Jelenések könyvében szereplõ Babilonnal, a bûn városával azonosítják. Holott Szent János ott a pogány Rómáról beszélt, s a Jelenések könyve -mint az Újszövetség összes írása az Egyház könyve, tehát jogtalan eljárás a biblia alapján támadni az egyházat. Maga a Szentírás jegyzi fel az Egyház alapítását: az Úr Jézus azt mondja Péternek:"Te szikla vagy és én erre a sziklára építem egyházamat."(Mt. 16,19). Jézusnak ezt a tanítását ugyanolyan komolyan kell vennünk, mint a világvégérõl szóló jövendöléseit.

A Jelenések könyvére (7,4) hivatkozva azt tartják, hogy csak 144.000 lélek jut el a mennyei boldogságra, további "nagy sokaság" (Jel 7,9) valamiféle földi boldogságra jut, de ezek közé csakis a Jehova Tanúi kerülhetnek, mindenki más a "második halál" áldozata lesz, vagyis elpusztul. Ez a tanítás az üdvösség-üzenet teljes eltorzítása. 1 Tim 2,4 szerint "Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére jusson". A "második halál" Szent Jánosnál a kárhozat. Hitünk szerint nincs "két osztályos" üdvösség (hogy egyesek teljesen célba érnek, mások csak részben). A feltámadás mindannyiunk végsõ sorsa, csak ez egyesek számára az élet feltámadása, mások számára az ítélet feltámadása lesz.(vö. Jn 5,29)

A Jehova Tanúi elsõsorban a végidõkrõl szóló tanításaikról ismerlek. A világvégét elõbb 1914-re, késõbb 1925-re, majd 1975-re, végül 1984-re tették, mostanában pedig (immár óvatosabban) 2000 "körüli" idõrõl beszéltek. Minden keresztény vallja, hogy Krisztus eljön majd ítélni élõket és holtakat, de az idõpontra vonatkozólag maga Jézus mondta: "Azt a napot és azt az órát senki sem ismeri, a mennybéli angyalok sem, sõt még a Fiú sem csak azAtya".(Mk 13.32) Ami a be nem vált jósolgatásokat illeti, a Jehova Tanúi elfeledkeznek a Szentírás ítéletérõl: "ha egy próféta az Úr nevében jövendöl, de az nem teljesedik be, azt nem az Úr mondotta hanem a próféta mondta elbizakodottságában". (2. Törv 18,22) Vagyis hamis prófétálásról van itt szó, pontosan úgy, ahogy Jézus megjövendölte: "Támadnak majd hamis próféták". (Mt 24,24) A földre, a Harmageddonba helyezik a végítéletet. Jel 16, 16-ban szerepel ez a szó, HarMgiddo, vagyis Megiddó hegye, de Szent Jánosnál csupán jelképe annak, hogy Krisztus legyõz minden Istenellenes erõt. A Jelenések könyve nem menetrend, pontos hely és idõmegjelölésekkel, hanem látomás a történelem egészérõl és a történelmen túli végcélról.

Ami Isten nevét illeti, a JHVH betûk kiejtése Jáhve volt. Ez a név azt jelenti: Én vagyok aki (veletek) vagyok, de nem egyetlen név még az Ószövetségben sem. Az Újszövetségben pedig sehol sem fordul elõ, ezért jogtalanul helyezik el annak szövegében. Jézus sem használja, a Jáhve nevet az Atya névbe sûríti. A Miatyánkban épp azt kérjük, szenteltessék meg az Atya neve! Számunkra már a Jézus név válik a legfontosabbá:"Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, földön és alvilágban, és minden nyelv hirdesse az Atya Isten dicsõségére, hogy Jézus Krisztus az Úr" Fil 2, 10. Igaz, hogy az egész biblia, a Szentírás Isten szava, de Krisztus-központú, tehát nem lehet végsõ mérce az, amit az Ószövetség közöl. Az üdvösségtörténetben fokozatosan tárul fel Isten tanítása. Ezt a fokozatosságot szem elõtt kell tartanunk. Másrészt a szentírók koruk gyermekei, ezt figyelembe kell venni az Írások értelmezésénél.

A Jehova Tanúi a következõ utasítást hordozzák magukkal: "Mint istenfélõ keresztyén, kérem ezúton, hogy testembe semmi esetre és semmi formában és semmikor vért ne adjanak."Mindez, úgymond, "Jehova Isten akaratából" történik. Igaz, a lélek a testben "egy a vérrel" (Lev 17,11), egy, de nem azonos. A lelket a vérrel azonosítani ugyanolyan tévedés, mintha valaki az elektromos áramot a vezetékkel azonosítja. A vérátömlesztés megtagadása nem fér össze a szeretet fõparancsával. Mint ahogyan keresztény közösségek elleni gyûlölködés sem. A mozgalom tagjainak száma a világon mintegy két és fél millió, Magyarországon húszezer.

Hogyan térítenek? Módszereiket tapasztalalbó1 is ismerjük. Legváratlanabb idõpontokban becsöngetnek lakóházainkba, utcán, parkokban leszólítják a járókelõket, rátukmálják a gyanútlanokra kiadványai kat. Ügyesen kiforgatják a Szentírást, ugyanakkor a ma zajló háborúkat, ma elõforduló nyomorúságokat mint az ajtónk elõtt álló világvége biztos jeleit értelmezik. Innen már csak egy lépés a fenyegetés: Ha nem térsz meg hozzánk, akkor nem lesz részed Isten királyságában, sõt elpusztulsz. Ez a fenyegetés nem fér össze az evangéliummal.

A Katolikus Egyház az Úr Jézus módszerét igyekszik követni, aki tiszteli az emberek szabadságát. Nyitott szívvel hirdetjük Krisztus tanítását jehovás testvéreink felé is, hiszen az üdvösség ajtaja mindenki elõtt nyitva áll. Elõttük is.

Jehova tanúinak szektáját 1880-ban alapította Charles Russel az USA-ban, s elsôdleges céljuk kezdetben a Biblia komoly tanulmányozása volt. Az alapító az elmélyült Biblia-tanulmányozás hatására hamarosan fontos felismerésre jutott: kiszámította, hogy a világvége 1914-ben fog bekövetkezni.

Az érdekesség kedvéért áttekinthetjük Russel számításait: Jeruzsálem pusztulása, amelyet ô Kr. e. 607-re tett, számára a ,,nemzetek idejének'' (Lk 21,24) kezdetét jelenti. Dán 4,16-32 szerint ez ,,hét idôn'' keresztül fog tartani. Egy ,,idô'' a Jel 12,6-14 szerint 360 napot foglal magában, míg a Szám 14,34 azt bizonyítja, hogy egy nap egy évet jelent. Ebbôl kifolyólag a ,,nemzetek ideje'' 2520 év, s ha ezt hozzáadjuk a Kr. e. 607-es esztendôhöz, megkapjuk az említett 1914-es évet.

Russel számítása figyelmen kívül hagyja a bibliai számok szimbolikus értelmét, csakúgy, mint azt a történelmi tényt, hogy Jeruzsálemet Kr. e. 587-ben rombolta le Nebukadnezzár király... Amikor az 1914-es év nem hozta meg a várt eredményt, elkészült az új magyarázat: Ebben az évben lépett fel Krisztus a mennyei trónra és kezdte meg a végsô harcot a Sátán ellen, amely láthatatlanul folyik. 1914 óta gyülekeznek a seregek a Földön, és készülôdnek a végsô csatára, az Armageddonra, amelyben Krisztus gyôzedelmeskedik és megkezdi ezeréves uralmát. Ennek az uralomnak a kezdetét századunkban már két idôpontra is megjövendölték: elôször 1925-re, majd legutóbb 1975-re

A jehovisták várakozása szerint a világ végén 144 000 igaz -- természetesen kizárólag Jehova tanúi közül- elragadtatik majd a mennybe, míg a többiek -- szintén jehovisták -- a Földön maradnak, és paradicsomi állapotok között élhetnek majd. A jehovista paradicsom képét jól ismerhetjük az Ôrtorony című kiadványukból: Jól öltözött nyakkendôs úriember, aktatáskával a kezében, szeretô családja körében látható, miközben a háttérben az oroszlán cicaként dorombol és a medve bárgyú képpel bámul a világra. Ezek a naiv, gyerekes elképzelések mégis sokakat rabul ejtenek, hiszen ,,emberarcú'' paradicsomot ígérnek: nem kell szenvedni, meghalni, minden olyan lesz, mint a Földön, csak tökéletes formában. Igazi materialista paradicsom.