Kedves ateisták mi a véleményetek erről?

Nagyjából annyi értelme van ennek a sza.r cikknek, mint az összes vallásnak.

(semennyi)

Amint ráakadtam erre a mondatra,abba is ahgytam:

"Az ateizmus az esztétikai érzék csődje..."

Ja, kivéve az sok ateista festőt.. ugye..

Józan ésszel nem lehet a vallásos hitet megindokolni, mert akkor az már nem hit lenne..hiszen mellőz mindenféle következetességet.

Persze lehetne mondani,hogy Isten egy kvantum lény,aki valamekkora valószínűséggel csinál valamit..

:)

A cikk szerzője nem csak az ateizmus fogalmával sincs tisztában, de a hit fogalmával sem, és az Isten-képe (már ha ezt nevezhetjük annak) is fölöttébb zavaros. Alapvető tévedésben van azzal kapcsolatban, hogy mi is az az egész, amit Isten-hitnek, Istenben való hitnek nevezünk.

A kritikám keresztény megközelítésből értendő, de lehet, hogy létezik az a féle teizmus, amit a szerző képvisel. Bár őszintén szólva, az összehasonlító vallástudományból sem rémlik ilyesmi. (Elnézést, hogy hívőként belekotyogtam az ateistáknak kiírt kérdésbe.)

# 13

"mert akkor az már nem hit lenne..hiszen mellőz mindenféle következetességet"

Javaslom, hogy lapozz bele Buddha beszédeibe vagy az apostolok levelibe, és meg fogsz lepődni, hogy ez mennyire nem igaz.

Nem vagyok ugyan ateista, de ez tipikusan egy olyan cikk, amellyel kapcsolatban még én szégyellem magam hívőként...

A hibákra már rámutattak korábban is, miszerint - akár szándékos ferdítésből, akár tudatlanságból - következetesen megmásítja egyes fogalmak jelentését, nem bizonyít vagy érvel, csak ócsárolja a másik felet ezzel próbálván saját magát igazolni, és ettől eltekintve is elég összeszedetlen, zavaros az egész.

Szóval végülis újat nem mondtam, csak arra szerettem volna rámutatni, hogy nem csak ateista, de hívő szempontból sem komolyan vehető a cikk.

Szerintem nem rossz, pl. ez: "Az ateizmus az esztétikai érzék csődje..."

Ha megfordítjuk, akkor azt kapjuk, hogy az egész istenhit viszont az ember esztétikai igénye. Még véletlenül sem implikálja, hogy köze van a valósághoz. Sok emberben van hit egy transzcendens létező feltételezésére. Én megértem, hogy ez az igény annyira erős lehet, hogy egy megfelelő istennel történő betöltsése eufórisztikus, megvilágosodás szerű élménnyel jár. Azt is megértem, hogy aki ezt átéli, az úgy gondolhatja, hogy aki ezt nem éli át, annak az élete szegényebb (kb. igaz is, kb. annyira, mint a szerelemmel).

De ugye eddig még nem léptünk ki saját elménken kívülre, ez az igény, belülről fakad, belülről elégítjük ki, nem valós tapasztalatokon alapul, tehát a világ igazságairól se mond semmit. Azok az emberek, aki szeretnék, hogy világképük lehetőleg igazodjon a valósághoz, nem igényelnek istent, mert nincsen olyan jelenleg ismert jelenség, aminek magyarázatához isten létezése elengedhetetlen. Nincsenek szárnyas angyalok lángoló pallossal a körúton nem látunk semmibő történő teremtést.

Mindenki eldöntheti, hogy mire alapozza a világnézetét... az a lényeg, hogy az istenhit nem mond igazságot a világról, mert nem valós tapasztalaton alapul, állításai nem ellenőrizhetőek, és nem is igényel igazolást. Ezért hit. Az a baj, hogy sok vallásos ezt elfelejti, és próbálja a valóságot a hitéhez igazítani, amiből mindenféle vicces dolgok jönnek ki pl. evolúció tagadás.

Úgy elsőre az ötlik fel bennem, hová lett a kérdező. Bevágott egy ... (na mindegy), szóval azt, és felszívódott. A vélemények nem érdeklik, a cél elérve, mások foglalkoznak vele.

Másodikra pedig az, hogy ennyi ember szán ennyit az idejéből erre? Ilyen mértéktelenül gazdag az időben?

Én nem, tehát megyek.